Miért szerepel Szombathely címerében épp félhold és hatágú csillag? Ezt firtatja a Jobbik szombathelyi honlapján egy fórumozó. Egy másik viszont arra inti - még mielőtt nekiállnának kiharcolni a városi címer lecserélését, - hogy „meg kellene nézni a régi címeren, ott milyennek ábrázolták." Mi megnéztük. Azt is, mit keres a strucc a vármegyeházán.
A kutakodásban Feiszt György, szombathelyi főlevéltáros volt segítségünkre, aki kicsit messziről, a lovagkorból indítja a történetet. Azért innen, mert ez a kor alapozta meg a heraldikát, azaz a címer készítés tudományát. A lovagkorban teljes páncélzatban folyt a háborúzás, nehéz lett volna megkülönböztető jegy nélkül megismerni ki a barát, ki az ellenség, tehát kellett a távolból is jól azonosítható jel.
Később más lett a haditechnika, de megmaradt a lovagi torna, és a címerre ott is szükség volt, hogy tudja a közönség, kinek kell szurkolni. A címerhasználat divat lett, a heroldok voltak a címerek avatott ismerői, ők állították fel a címerkészítés és viselés szabályait, festették a címerkönyveket.
A címerviselés divat lett, eszerint alakult, bővült a címereken szereplő ábrák használata. Először naturalisztikus ábrák, a nap, a hold, a csillagok majd az állatok után kerültek a címerekre a tárgyak.
Később, amikor megalakultak az első köztestületek és városok is címert kaptak, a nemesség már egész vadászjeleneteket festett a címereire - tudtuk meg Feiszt Györgytől.
A címeren fémek és színek szerepelhetnek, de van egy heraldikai szabály: fémre fém, színre szín nem kerülhet. Fém az arany és az ezüst, ezzel a két színnel pedig a holdat, napot, csillagot ábrázoltak. Ezért kerülnek be a címerbe a világszerte ismert, ősi szimbólumok, mégpedig leginkább „helykitöltő” szereppel. Ennek nincs köze se a törökhöz, sem a zsidókhoz - szögezi le a címertanban jártas kutató.
Szombathely címerét a 15. századtól használja. A középkori divatot követi, a vár a település városi rangjára utal, valamint arra, hogy várfallal volt körbevéve. A legrégebbi emlékek az okleveleken fennmaradt (törött) zárópecsétek. A legkorábbi, a város címerét teljes egészében mutató emlék egy függőpecsét, amely egy ingatlanvásárlási okiraton maradt meg az 1600-as évekből. Ezen a csillag és a hold a mostani címerhez képest épp ellentétes oldalon volt látható.
A város 1904-es címerleírása szerint a címer kék mezőben ormozott ezüst vár, nyílt és felül kereszttel ellátott kapuval, két kitárt, megvasalt kapuszárnnyal, ezek mellett, a kapuszárnak magasságában egy-egy alacsonyabb, szintén ormozott bástyafal húzódik, míg a kapu felett ötablakú, vörös fedelű, aranygombos torony, melyen egy erkélyszerű, ormozott építmény emelkedik. A torony mellett jobbra ezüst félhold, balra hatágú arany csillag látható.
1942-ben Szombathely törvényhatósági jogot kapott, ekkor kicsit módosult a címer: elhagyták a kapu feletti keresztet, a kapuba felvont rácsot helyeztek, a kapuvédő bástyafalat pedig orom nélkül ábrázolták.
A szocializmus évtizedeiben csak protokolláris céllal volt használatban települési címer, mivel a települések nem voltak igazán önállóak.
A rendszerváltás után viszont ismét címert alkotott a város, mégpedig a hagyományosnak teljesen megfelelőt: Szombathely Megyei Jogú Város címere csücskös talpú pajzson, kék mezőben, ormozott ezüst vár, nyílt és felül kereszttel ellátott kapuval, két kitárt kapuszárnnyal, ezek mellett pedig - a kapuszárnyak magasságában - kétoldalt egy-egy alacsonyabb, szintén ormozott bástyafal húzódik, míg a kapu felett ötablakú, fedett, gombbal díszített torony áll, két oldalán erkélyszerű ormozott építménnyel, végül a torony mellett jobbra ezüst félhold, balra pedig hatágú arany csillag látható.
Évszázadok óta.
| Strucc és patkó
A hold és a csillag számos magyar város címerében megtalálható. Pécs címerében is például, de hogy nagyon messzire ne menjünk, Vasváréban is. Nem hiszem, hogy lenne olyan magyar ember, aki azon gondolkodna, hogy ezt onnét kiradírozza. Mint ahogy azt sem hallottam még, hogy a pécsieket a nekik jócskán kijutott török uralomra emlékeztetné szép, barokk címerükben a félhold. Remélhetőleg az sem jut eszébe senkinek, hogy a megye címerében található struccot kilője, és lecserélje másmilyen madárra. (Bár amióta a Bihar- hegység lábánál egy Turul nevű panzió udvarán létesített struccfarmon futkorászó madarak közül egyet felszolgált a magyar tulajdonos borjúpaprikás gyanánt, azóta nem vagyok meggyőződve arról, hogy a strucc nem egy eredetileg négylábú magyar állat, a szürkemarha őse, és csak az afrikai természeti viszonyokhoz alkalmazkodva lett belőle szárnyas.) Visszatérve a mi saját struccunkra, ő már régen felszállt a vármegyeházára, régebben, mint amilyen régi maga a megyeháza, mert azt 1775-79 között építették, mégpedig egy magyar, Eörsi nevezetű, és - hoppá - egy Napóleon révén idekeveredett francia (!) mérnök, Chevreux tervei alapján. (De remélhetőleg senkinek nem jut eszébe ezért bontási engedélyt kérni rá.) Szóval ez a strucc nem az a strucc, aki fejét a homokba dugja kilátástalan helyzetben, hanem éppen az a „tevemadár”, amely már az ókorban is az erőt jelképezte. Amikor a római seregek Afrikában Jughurta király struccon lovagoló szerecsenjeitől vereséget szenvedtek, a kudarcot nem katonai baklövésnek, hanem a strucc mágikus erejével magyarázták. A strucc mindent megemészt, még a vasat is. Lám a lovat is lenyelte, csak a patkója látszik. Ezért került a patkót harapós trucc minden vassal kapcsolatos középkori testület, így Vasvármegye címerébe is. A megye címerében a strucc a vasat, a torony pedig a várat szimbolizálja. |