Női sorsok, csecsemőgyilkos anyák, női szerzetesrendek, nőoktatás, és a női munkaerő témaköreit járták körbe egyebek között a szakértők.
A nők Vas Vármegye 16-20. századi történetében volt a tematikája a 30. Vas Megyei Levéltári Napnak. Női sorsok, csecsemőgyilkos anyák, női szerzetesrendek, nőoktatás, és a női munkaerő témaköreit járták körbe egyebek között a szakértők. A délutáni előadásokon jártunk.
Katona Attila, a Nyugat-magyarországi Egyetem- Savaria Egyetemi Központ történelem tanszékének vezetője a 20. századi nőoktatás dilemmáival foglalkozott. „Minden esztendőben örömnap az iskolák megnyitása” című előadásában korabeli iratokból, sajtótermékekből vonta le következtetéseit.
A hangzatos zsurnaliszta mondat egy század eleji tudósításban olvasható, ami arra vonatkozott, hogy egy felsőbb leányiskolát adtak át, mellyel egy új szakasz kezdődött a vasi oktatásban. A dualizmus kori nőoktatás kis szegletét választotta ki az előadó, amiben maszkulin szempontokat érvényesítő városvezetés problémakezelését vizsgálta, nem pedig a nőtársadalom vélt vagy valós szándékait, érdekeit, szempontjait.
Kiderültek az iskolakezelés és a női munkavállalás problémái, a szakmai képzettség irányvonalai, a nőnevelés és az általános művelés lépéseinek tételei.
Fontos presztízskérdés volt, hogy egy modern városhoz, mint Szombathely, modern képzőintézmény párosuljon.
Lényeges volt továbbá az általános közművelődési szint emelése, a gazdagabb középosztályú családok érdeke, és a nyugati védőbástya szerepéből származó kötelezettség. A nőoktatás kérdése optimális megoldására a város idővel készített egy négy pontból álló prioritási listát. Első helyre tették a reáliskola felállítását, másodikra a jegyzőképző internátusának megteremtését, harmadik helyre a színház állami segélyezését, az utolsóra pedig felső leányiskola megteremtését. „Vagyis oda kerül a kérdés, ahová a korabeli férfitársadalom gondolta, a sor végére”- zárta szavait Katona Attila.
Feiszt György történész, levéltáros a női munkaerő megjelenésével foglalkozott Vas Vármegye közhivataliban a két világháború között.
Mikor elkezdett utánajárni a témának, rá kellett jönnie, hogy nem voltak nők a közhivatalokban, ellentétben a jelen korunkkal, mostanra elnőiesedett a pálya.
Elterjedt korábban az a vélekedés, hogy a nők kisebb agytérfogatuknál fogva alkalmatlanok a munkavégzésre, megerőltető lenne számukra, tönkremenne egészségük, idegrendszerük.
Presztízsveszteség volt abban a családban, amelyben a nő munkát vállalt. Szakmai iskolai képzettségük hiánya az oka, hogy nem szerepeltek a közhivatalokban.
Legfeljebb csak fogalmazói vagy annál alacsonyabb beosztásban voltak.1945 előtt, ha valaki erre a pályára vágyott, csak a magántisztviselői poszt maradt.
A nők munkavállalása elsősorban a férfitámasz nélküliek körében jelent meg, mivel a családanya és feleség szereppel nem lehetett összeegyeztetni.