György István Péter jegyzete és fotósorozata.
Keresem a szavakat, többször is elakadok.
Már megint a szemét ügyek! Hiába a sajtó, a figyelemfelhívás. Itt marad nekünk a „tájkép csata után”.
Egyfajta bizonyítvány arról, hogy sokan közülünk miképp viszonyulnak környezetükhöz, tartják tiszteletben a törvényeket, helyi rendeleteket. Tavaly is szóvá tettük többen is, hogy valahogy ez a lomtalanítási rendszer nálunk nem megy problémamentesen.
Nem okolom azokat ezen áldatlan állapotért, akiknek kiadják a napi feladatot. Azonban az csak természetesnek tűnhetne az arra illetékeseknek, hogy amit nem sikerül megakadályozni, annak végeredményét bizony be kell nyelni.
A város szélén a szombat délutáni, inkább esti órában fiatalkorú személyek szorgalmasan kézi szekérrel hordják az elektronikai hulladékot a közterületre. Nyilvánvaló, hogy megkérjük őket, hogy ez így még sincs rendjén és visszafordítottuk a szállítmányt. A többi elszállítatlan lom, veszélyes hulladék és szemét várja jobb sorsát.
Aztán a város más pontján is tájékozódtunk, hogy tartják be a város polgárai a rendeletet. Nem voltunk elragadtatva. Televíziók, autógumik, lepusztult hűtőszekrények tarkították a májusi nagyra nőtt, sok helyen kalászba szökkent füvet.
Szemügyre vettük a kifüggesztett hirdetményt az arborétum régi bejáratánál. Nem megbántva senkit, de legalább egy éve, valaki behúzott egy jó nagy X-et az EU-nak. Ezek szerint talált, mert a mai napig jól megfér az „Új Széchenyi Terv „nyertes pályázatának hirdetményén. Természetesen itt a tábla közelében levő szavazóhelyiségben voksolni is lehet!
Sebaj, igazán dönthetünk, hogy melyik utat választjuk. Két út van előttünk: Az egyik Európa a másikat már, nem is szükséges leírni.
Szerző és fotó: György István Péter
Galéria
