György István Péter jegyzete
Szombathelyen még mindig nem egyedi eset, hogy olvashatatlan az utcanévtábla. Esetünkben épp egy térről szól a történet.
Néhány lépésnyire a Szent György templomtól, a kerítésen rögzített Béke tér nevére utaló feliratot, csak a rozsda tartja össze. Így van ez immár néhány évtizede. Szezonban naponta érkeznek kamionok Európa fejlettebb és kevésbé fejlett részéből a díszfaiskolába. Most már érthető miért találnak oda olyan nehezen.
Aztán a téren, ha jobban szemügyre vesszük a hősi emlékművet, jól látszik, arra is ráférne már a karbantartás. A hősök neve és a feliratok olvashatatlanná váltak.
Az idősebb hársfákat még 1896-ban a millennium, és 1898-ban Erzsébet királyné emlékére ültették. Talán megérdemelnének egy emléktáblát, a több mint 100 éves hársfák.
Aztán a téren a padok közelében egy hulladékgyűjtő edény elhelyezése sem ártana meg senkinek.
Nemrég közzétett tájékoztatás szerint, közel 53 ezer virág színesítheti városunkat. Elgondolkozott azon már valaki, hogy léteznek a megyeszékhelynek peremrészei is? Ha igen, akkor abból egyenesen az következne, hogy egy-egy közvilágítási oszlopon elhelyezve, vagy a híd korláton virágládába ültetve juthatna néhány virág a jelzett helyekre is.
Vannak idehaza is jó példák, ahol ez kifogástalanul működik. A helységnévtábla alatt az üdvözlő szavakon kívül nem ritka, hogy virággal is köszöntik az odalátogatót, vagy a hazatérő falusi-városi polgárt.
Miközben néhány fotót készítettem a téren látottakról, megszólított egy ismerős helyi polgár. A Szabadnép utca 40. sz. előtti csapadékvíz elvezető árkot is nézzem meg, mert 2 méteres fák nőttek benne és a víz bizony nem folyik el az Arborétum felé. Igen ezek is rozsdafoltok. Könnyen helyrehozható, de mégis bosszantó hiányosságok.
Ahhoz, hogy Szombathely valóban virágos város legyen, a finomhangolásokat is el kell végeznünk. Így biztosan elérhető lesz, hogy az ide érkező idegen, és annak polgára rögtön észreveszi: „Itthon, otthon van.”
Szerző és fotók: György István Péter