Iskola a tölgy árnyékában

2014.06.10. 10:29

György István Péter olvasói jegyzete.

(Szombathely-Herény Állami Általános Iskola 1959-1963 évfolyamok emlékére)

Vastag, szerteágazó ágú tölgy. Lehet, úgy 50 éves. Szombathely-Herény városrész egykori általános iskolája előtti téren áll ma is.

Kisiskolásként, szinte minden szeptemberben rajzokat, vízfestékkel képeket készítettünk róla. Az ősz hangulatát vöröslő levelei adták meg igazán. A kicsinyke fa, tekintélyes méretűvé nőtte ki magát. Hatalmas lombkoronája már eléggé eltakarja a kicsit málló vakolatú, egykori iskola falait.

Iskola a tölgy árnyékában

Kirepültek a tanítványok. Felnőttek, a fészek azonban még áll. Emlékek az udvaron, az iskolafolyosón és a tantermekben. Az épület csendes, nincs gyerekzsivaj a szünetekben. Néma ilyenkor, június közepe táján is. Rég nincs itt diák, aki önfeledten örülne annak, hogy véget ért a tanév. Nem száll a levegőben a krétapor: ” ó-ció-…. akáció-Vakáció!”

Iskola a tölgy árnyékában

A szivacs, és azok a fekete táblák, már rég pihennek.

 Kitárom az ablakom. Játszik a szellő, kavarognak a fa ágai és az emlékek. Harsány a rigódal, a szobában a szellő meglebbenti a függönyt. 

Iskola a tölgy árnyékában

Néhány évtizeddel ezelőtt izgatottan számoltuk a napokat. Ma is hatalmába kerít az a megfoghatatlan szabadságérzés, amit az utolsó tanórát követően a kicsengetés jelentett. Aztán felszálltunk a gyorsvonatra. Kissé homályossá váltak a képek. Robogott velünk és észre sem vettük, hogy nincs megállóhely. Az élet szerencsére sokszor behúzza a vészféket. Még sikerült idejében leszállni róla. Napjainkban is sokan várják a kicsengetést.  Az erőpróba és megmérettetés azonban még hátra van. Igazán csak most kezdődik. A csata megnyerhető. Ehhez egyetlen nélkülözhetetlen dologra biztos szükség lesz: Legyőzni önmagunkat. Egyszer, kétszer, akár százszor is. Ott legbelül, a megfoghatatlanban.

Ady Endre: Üzenet egykori iskolámba (részlet)

Ha élet zengi be az iskolát, 
Az élet is derűs iskola lesz.

Bár zord a harc, megéri a világ, 
Ha az ember az marad, ami volt: 
Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.

.