Nagyon sok vita van azon, hogy hány területi önkormányzata, ha úgy tetszik régiója, megyéje legyen az országnak. Komolyan gondolja azt bárki is, hogy az Magyarország jövőjét alapvetően meghatározza ez a kérdés?

Minden struktúrát lehet jól és lehet rosszul működtetni. Nemzetközileg erre számos példa van. A közigazgatási szakma, a politika vitatja a tizenkilencet, a hetet és a lehetséges nagymegyés tizenkettőt is.

Az embernek van olyan érzése, hogy ez az egész nem a célokért történik, hanem magáért az „átszervezésért”, mert ezzel lehet életben tartani a „vízfejet”.

Erre éppen elég bizonyíték a tizennyolc év, amely alatt a központi közigazgatási szakemberek mindig a „széljárásnak” és a saját érdekeiknek megfelelően változtatták álláspontjukat! Az állampolgárok meg csak kapkodják a fejüket.

A sokunk által tisztelt Bibó István is alaposan belekeveredett a közigazgatási reformra vonatkozó „elképzeléseibe”. Rá hivatkozni, tőle ötleteket venni a mai viszonyok között nagy merészség és alapvetően butaság. Az általa kidolgozott számos változatnak a gyakorlati működését ő sem gondolta át. Mármint azt, hogy az állampolgároknak mi a jó, mi az elfogadható; csak az foglalkoztatta, hogy a központi államapparátusnak és a vezető politikai elitnek mi az érdeke, mi a kényelmes, és mit lehet megspórolni a „vidéken”.

Egy viszont biztos: a politikai „oldalaknak” színt kell vallani, be kell fejezni a kettős beszédet. Világossá kell tenni, hogy milyen feladat és hatáskört szánnak a megyéknek, visszakapják-e az alkotmányba rögzített önálló közigazgatásai hatáskörüket? Tovább erőltetik-e - az Európai Unió által egyáltalán nem szorgalmazott! – regionális rendszer kialakítását? Csökkenteni kívánják-e a települési önkormányzatok számát, azok feladat és hatáskörét? Hogyan és milyen mértékben pótolják a kistelepülési önkormányzatok működési forrásait, függetlenül attól, hogy hátrányos helyzetű kategóriába tartoznak vagy sem?

A választópolgár a jelenlegi megnyilatkozásokból nem kap feleletet ezekre a kérdésekre. A pártok politikusai tökéletes harmóniában felosszák egymás között a szerepeket. Ugyan arra a kérdésre legalább három választ adnak, majd hatalomra kerülésük esetén – de már előre eldöntötten! - a számukra legkedvezőbb „ígéretet” valósítják meg! A másik két lebegtetett álláspontra meg utólag azt mondják, hogy az nem a párt, hanem az adott politikus véleménye volt; oszt jól kiröhögnek bennünket.

Nem lehet ezt így tovább csinálni! Az embereknek joguk van tudni előre, hogy mire számítsanak! Tisztességes, normális politikusokat simli nélkül is meg fognak választani! Mi választópolgárok nem azt kérjük, hogy helyettünk gondolkodjanak és döntsenek, hanem azt, hogy velünk együtt gondolkodjanak, kérjék ki a véleményünket, és a véleményünket képviselve döntsenek!

De erre ne hivatkozzanak, ha nem tették meg!

Patyi Elemér
Bögöte polgármestere