Monopoly: A Vas Népe a neten

A múlt héten új szereplővel gazdagodott a Vas megyei hírszájtok amúgy kurta sora. Hosszú évek előkészületei után a megyei napilap is megjelent az interneten. A végeredmény olyan, mint maga a Vas Népe. Óvatos, racionális, sima. És multinacionális.

Egy minimál, de annál szubjektívabb közvélemény-kutatás nyomán az a kép rajzolódik ki bennünk, hogy a Vas Népe múlt héten beizzított honlapja megosztja a jó népet. Egyesek csalódottak, mondván, ismét egeret szültek a hegyek, több éves előkészítés után valami jóval nagyobb durranásra lehetett számítani. Mások szerint kimondottan korrekt az oldal, a nyomtatott verzióhoz képest kész felüdülés.

Csábító lenne részleteiben kielemezni a művet, de nem lenne sportszerű. Annál is inkább, mert a Vas Népe minden bizonnyal nem maga döntötte el, hogyan és miként és hogyan lesz jelen a weben. Ha közelebbi pillantást az oldalra, látjuk, egy német szerveren [1] (cytiweb.de) csücsül az anyag, s a szerkesztőségi rendszer (CMS) is importált. A WAZ-csoport [2] német tagjait ugyanezzel a CMS-sel rakják össze a mutációkat Németországban, Essentől Dortmuntig. Így nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy elképzeljük, hogyan is fognak kinézni a cég magyarországi érdekeltségei (Vas, Zala, Veszprém, Fejér megyék és Dunaújváros) a neten egy bizonyos idő múlva. (A Pannon Lapok Társasága oldalán [3] már dolgoznak valamit, legalábbis az oldalon található kiírás szerint.)

Egy nyomtatott újság számára mindig kihívás az interneten való jelenlét. Az egész tartalmát nem teheti fel, mert akkor maga alatt vágja a fát, nem jelen lenni viszont presztízsszempontok miatt kínos, ahogy ez kínos volt már a Vas Népének is.

Általában két stratégia közül választanak az újságok. Az első az, amikor a nyomtatott verziótól többé-kevésbé független online szerkesztőséget hoznak létre, önálló anyagokkal, interaktivitással, kiegészítő szolgáltatásokkal, teljesen alkalmazkodva internetes műfajhoz. Ennek remek példája a Nők Lapja [4] vagy a Figyelő [5]. Ez a költségesebb és kockázatosabb mód, nagy az esély, hogy inkább viszi, mint hozza a pénzt, mint tette ezt a közelmúltban bezárt TV2-portál, a Korridor.hu [6] is. A Vas Népe – bevallottan – a kijártabb második utat választotta, amikor is a webes jelenlét csak egyfajta promóciós célokat szolgál. Az interneten a nyomtatott újság egyféle lebutított változata jelenik meg, néhány friss cikk formájában.

De ne ítéljünk elhamarkodottan! Ha belegondolunk, abszolút racionális a Vas Népe, illetve a WAZ döntése. Ez összehasonlíthatatlanul költségtakarékosabb, mint önálló webes anyagok létrehozása, s így a lap gazdáinak majdnem édes mindegy, hányan is látogatják az oldalt. Sőt, mivel elsődleges szempont, hogy az internetes megjelenés miatt ne csökkenjen az eladási szám, nagyon óvatosnak kell lenniük az ízelítőnek feltett anyagokkal, nehogy úgy gondolkodjanak az internetezők, hogy minek pénzt fizetni olyasmiért, ami ingyen fenn van a hálón.

A presztízs mellett elvileg az lenne a cél, hogy az online anyagok miatt kedvet kapjunk a nyomtatott változat olvasásához. Ez persze nem valószínű, mert a történelem, a hajdani privatizáció és a sajnálatos vasi sajtóviszonyok miatt a Vas Népe monopólium, így aki nem olvassa, nem azért nem teszi, mert nem tudja, hogy milyen remek kis újság, ám az internetes csali után majd rohan előfizetni.

A dolgok mai állapota szerint a Vas Népe internetes jelenléte inkább protokolláris, mint jelentőségteljes. Egészen más vizeken evez, mint a megye eddigi hírszájtjai, ami egyrészt megnyugtató, ha mint konkurenciában gondolkodunk, másrészt elszomorító.

Elszomorító, mert a Vas Népe monopóliumából, példányszámából, gazdasági erejéből, viszonylagos politikai függetlenségéből kifolyólag a megyei médiumok közül egyedül tehetné meg, hogy érdemben kontroll alatt tartsa a helyi közéletet, véleményeket és bizonyos fokú elvárásokat fogalmazzon meg a szereplőkkel szemben. A napilap azonban látványosan kibújik ebbéli felelőssége alól, és erre az online jelenlét sem gyógyír, sőt, csak fokozza a hiányérzetünket.

Vas Népe [7]

WAZ [2]