Nem titkoljuk, hogy kérdésünket a tegnapi szerencsétlenség ihlette.
Nem titkoljuk, hogy kérdésünket a tegnapi szerencsétlenség ihlette.
Bognár Ildikó
Az első és eddig egyetlen "nagy" repülős utam Brüsszelbe vezetett, a mellettem ülő lány csuklója bánta a felszállást, mert azt szorongattam, és így alig láttam valamit Budapestből. Ráadásul a leszállás sem sikerült fényesre: olyan köd volt, hogy már csak a kifutópályát láttam magam alatt szinte karnyújtásnyira, mikor landoltunk. Mivel első út volt, volt bennem egy kis görcs, de magától a repüléstől nem tartottam, és azóta sem foglalkoztat, bármikor szívesen mennék újra. Ami viszont abszolút jó élmény, az a kismotoros géppel repülés - egyszer a Kis-Balaton, egyszer meg Szombathely felett. Csodálatos látvány felülről a táj szép időben! Ezeket igazán élveztem. És ha már itt tartunk, az álmom a paplanernyőzés. Remélem, sikerül valóra váltani, mert a levegő mindig is vonzott.
Kánya Dóra
Régen semmivel nem tudtak volna rávenni arra, hogy repülőgépre szálljak. Gyerekkoromban inkább autóval jártunk nyaralni, imádok utazni, ezért nem okozott gondot, hogy több tíz órán keresztül préselődtem a csomagok mellett. Aztán ahogy a kiszemelt úti cél egyre távolodott Szombathelytől, muszáj volt elkezdenem barátkoznom a repülés gondolatával. Az első becsekkolás után aztán elszállt minden félelmem, a levegőbe emelkedést és a landolást különösen élveztem. Hamarosan repülővel utazom, biztonságos közlekedési formának tartom, bár mázli, hogy nagy viharba még nem keveredtem.
Rózsa Melinda
Nem félek. Sorolhatnám a statisztikákat, melyek szerint ennyivel meg annyival többen halnak meg közúti balesetben, mint repülőgép-szerencsétlenségek következtében, de a történet ennél jóval egyszerűbb: imádok repülni.
Nekem aztán mindegy, hogy utasszállító, sárkányrepülő vagy helikopter, csak menjünk, szálljunk. Az a pillanat, amikor a gép felemelkedik a földről...
Amúgy meg én is tudok repülni. Álmomban. Megszámlálhatatlan alkalommal álmodtam már ezt: csak fel kell emelni a karjaimat, és könnyedén nekirugaszkodni. Működik egész alacsonyan, egy-két méteren, meg a háztetők fölött is.
Egyszer kipróbáltam ébredés után is, de nem sikerült.
Tamasits Dorottya
„Az újságíró az igazi gémlábú sas. Érzi a szárnyát, de a mestersége arra kényszeríti, hogy repülés helyett csak nagyot lépjen” –véli Cholnoky Viktor. Lehet, hogy ezért nem adatott meg eddig nekem sem a repülés élménye. Pedig csodás, sőt egyenesen romantikus számomra a gondolat, hogy felszállhatok, magasan az égbe, akárcsak a büszkén, szabadon szárnyaló madarak, s mindennek tetejéről, bodros felhők felől tekinthetek le az összemosódott, zöldellő tájra, s a hangyákra, melyek közelebbről talán emberek, talán bárányok, alkalmasint házak lennének. Ilyen lenne a valóságban is? Vagy csak egy dohos, rázkódó gép, amelyről nincs kiút, bármi történjék is, amely bármikor lezuhanhat, megszállhatják a terroristák, eltéríthetik, vagy csak magától megáll a motorja? Nem tudom. Az igazság talán a kettő között van. Hogy félek-e? Talán. Lehet. Kicsit. Ami viszont biztos: „Minden repülés egy zuhanással kezdődik.”
Józing Antal
Sajnos nem félek a repüléstől. Az első repülésemre 47 évet kellett várnom, igaz, nem is siettettem nagyon, mondván, itt a földön is annyi minden van, amit nem láttam még. Talán volt bennem egy kis félsz, ami azért némi kíváncsisággal keveredett. Amikor aztán valóban ott ültem az Airbusban a bécsi reptér kifutóján, és gyorsult a gép, vártam, hogy megrohan valami erős érzés, gyomromban, szívemben, fejemben vagy akárhol; de semmi ilyen nem történt. Az első felszállás kb. annyira volt izgalmas, mint egy vidámparki dodzsemezés, maga a repülés még annyira sem. Mintha vonatpótló busszal mennénk Szombathely és Sárvár között, annyi különbéggel, hogyha ez utóbbiból némileg változatosabb a táj. Azóta még röpködtem egyszer-kétszer, de az alapélmény nem sokat változott. Repülni főleg azért jó, mert irgalmatlanul gyors, még akkor is, ha hozzászámolom repülőtéri biztonsági macerákat is.
Kleinhappel Miklós
Még sosem repültem.
Utoljára május elsején a reptéren láttam repülőt, néhány méterre álltam tőlük, s csodáltam azoknak a bátorságát, akik be mertek szállni egy ilyen kis dobozkába. Úgyhogy sétarepülés, helikopterezés kizárva.
Szeretem, ha biztos talaj van a lábaim alatt. És van némi tériszonyom is. (Persze, tudom, a repülőbalesetekben meghaltak száma messze elmarad a közúti balesetek miatti halálokétól.)
Egy nagy utasszállítóval már másabb lenne a helyzet, abban ülve valószínűleg érezném annyira biztonságban magam, hogy nem tartana vissza semmi, ha mondjuk valaki egy nap úgy kelne fel, hogy mindenképpen meg szeretne lepni egy Ausztráliába szóló jeggyel.
Besenyei Péter, aki profi pilóta, szintén fél a repüléstől – igaz, csak akkor, ha más vezeti a gépet.
Kicsi vagyok és törékeny, és csak bizonyos mértékig fér bele, hogy másra bízom a sorsom.
Várnai Zsolt
Magától a repüléstől nem, bár ott egy baleset eléggé egyesélyes kimenetelű történet. Inkább az azzal járó járulékos dolgok zavarnak.
Például a biztonsági intézkedések, az, hogy állandóan vetkőztetnek, átvilágítanak és árgus szemekkel vizslatnak.
Nekem ugyanis az van megírva, hogy mindig belefutok ilyesmibe. Egyszer a gépen beszállás után a biztonsági személyzet nem akarta elfogadni az online vett repülőjegyemet és majdnem leszállított a gépről.
Máskor a több száz kamerázó utas közül is kizárólag engem szúrt ki a szerv, és közölte, ne videózgassam a gépeket.
De a csúcs az első repülőutamon volt. Poénkodtam a többiekkel, hogy figyeljétek, majd még lehet, hogy az övemet is le kell vennem. Végül mezítláb álltam ott, gatyában.
Szóval nem félek, de tartok a repüléstől.