A Bloomsday 2010 szombathelyi eseményei kapcsán.

Helyszín: Irokéz Galéria, Szombathely, Thököly u. 36., emelet

Megnyitó: 2010. június 16. (szerda) 19:00

Akció: TRADERE – ÁTADÁS

Utána: a tgnoise szabadcsapat szabadimprovizációs koncertje

Megtekinthető: 2010. június 25-ig, hétköznapokon 14:00 18:00 között

Tóth Gábor önmagáról

Ahhoz a generációhoz tartozom, amelyik a '60-as '70-es években jelentős mértékben, vagy teljes egészében kiszorult az akkori kulturális, művészeti szcénából, ugyanakkor  némiképp ennek kövezkeztében is – kapcsolatot talált az aktuális európai neoavantgarde-dal, valamint a világ progresszív művészetében ekkora már kibontakozott irányzatokkal, képviselőikkel.

Szerencsésnek mondhatom magam, mivel a '70-es évek első éveitől együtt dolgozhattam - afféle 'mester-tanítvány" viszonyban – Tamkó Sirató Károllyal, aki a '30-as évek párizsi avantgarde-jának aktív, alakító személyisége volt (Dimenzionista Manifesztum).

Miközben idehaza pl. 1973-ban Maurer Dórával közösen szerveztünk nemzetközi konkrét- és vizuális-költészeti kiállítást Balatonbogláron, vagy résztvettem az Esztergomi Fotóbiennálén, illetve önálló kiállításom volt az FMK-ban, addig külföldön többtucat, a világ számos országában megrendezett kiállításon, eseményen szerepeltem.

Így zajlott ez évtizedeken keresztűl: idehaza legfeljebb az avantgarde-tűrt, vagy az alternatív-tiltott események részese lehettem, miközben megszámlálhatatlan kiállításon, eseményen vettem részt szerte a világon, és nevem mára már alapfontosságú nemzetközi könyvekben, katalógusokban tűnt fel, melyek a vizuális-költészet, a performansz, a mail-art, kisérleti film, vagy a kortárs, kisérleti zenével foglalkoztak.

Tevékenységem eddigi legátfogóbb, kritikai elemzését Szombathy Bálint "ART/h/OTAL/" címen megjelent, jól illusztrált könyve tartalmazza, de gyorspillantás vethető munkásságom egyes részleteire az "Artportal", valamint az "ARTPOOL" internetes oldalakon is.

Tóth Gábor a kiállításról

A kiállítás 42 évnyi alkotói tevékenységemet mutatja be. Egyik tengelye az ouvre idő-tengelye. Ezen belül két nagyobb csoport különül el. Az első az 1968 - 1983 közötti időszaké, míg a második a '83-tól napjainkig tartó periódus. Az 1983-as, egy hónapig tartó, meghívásos kanadai-amerikai kiállítás és performansz körutam, ha nem is alapvető, de fontos változásokat eredményezett alkotói tevékenységemben. Itt vált egyértelművé, hova is helyezhetem el magam a neodada- és Fluxus-művészet nemzetközi mezőnyében.

A kiállítás másik tengelye egy didaktikus-pedagógiai koncepció. Azok a műfajok, melyeket évtizedeken keresztűl kultiváltam, s melyek legtöbbje ma már világhírű múzeumok, gyűjtemények mindennapi tematikájához tartoznak, idehaza kevésbé, vagy egyáltalán nem ismertek a szélesebb kiállításlátogatók előtt.

Ettől a belátástól vezérelve, elsősorban olyan munkákat igyekeztem összeválogatni, melyek az adott műfaj – a kritika által is – legjellegzetesebbnek tartott darabjai az életműben. Ez lehetőséget nyújt arra, hogy egyfajta 'quickview' gyorsnézet alakuljon ki az egyes műfajok 'milyenségéről', jellegzetességéről.

Beke László a '70-es években azt írta rólam, hogy én volnék Duchamp legjobb magyarországi tanítványa. Reményeim szerint a kiállítás meggyőzi a látogatókat arról, hogy mára sikerült mesterfokon Tóth Gábor lennem.