Szerkesztőségi körkérdés - Ti nézitek majd az Eurovíziós Dalfesztivált?

2015.05.12. 12:32

11 nap múlva döntő.

11 nap múlva döntő.

Már csak 11 nap van hátra a 2015-ös Eurovíziós Dalfesztivál döntőjéig. Az első elődöntő május 19-én, kedden lesz, Magyarország (hazánkat Boggie fogja képviselni Wars for nothing című dalával) is ezen a napon fog elődöntőzni 10-es rajtszámmal. 

21-én, csütörtökön lesz a második elődöntő, szombaton pedig a döntő. A fesztiválon az elődöntőkön túl is számos program várja majd a kiérkezőket Bécsben, így érdemes lesz a helyszínen és televízión keresztül is nyomon követni.

Szerkesztőségünkben az Eurovíziós Dalfesztivál végkimeneteléről és az esemény körüli összeesküvés elméletekről beszélgettünk s arról, hogy egyáltalán ki nézi, és ki nem.  

Józing Antal:

Attól tartok, hogy igen. Évről évre elkövetem azt a hibát, hogy megnézem a magyarországi válogatót, aztán meg a nemzetközi döntőt. Közben felváltva kerít hatalmába az unalom és a méreg. Unalom a harmatgyenge, zenei klisékre és a közönség ízlésficamjára produkciók miatt, a méreg meg azért, mert ennyi pénzből az európai államoknak lehetősége lenne valami értelmes zenei programot is összehozni.  Némileg tompítja bosszúságomat, hogy az utóbbi években Magyarországnak sikerült egész vállalható országimázs figurákat (ByeAlex, Kállay Sanders András) kiküldenie. Sajnos ehhez Boggie az idén valószínűleg nem sokat tesz hozzá. Ha magamba nézek mélyen, akkor azt is be kell vallanom, hogy az Eurovízisós Dalfesztivált azért is nézem, amiért az embereket vonzódnak mindahhoz, ami bizarr.  Mert hát a dalfesztivál egyre jobban az, elég ha visszaidézzük a tavalyi győztest, a giccskirály Konchita Wurstot.  Ha én lennék az illetékes, egészen biztos valami olyan magyar előadóban gondolkodnék, mint a Besenyő Pista bácsi, az Irigy Hónaljmirigy vagy Kis Grófo. 

Tamasits Dorottya:

Mindenképpen nézem majd az Eurovíziós Dalfesztivált, már csak azért is, mert a családom az esemény nagy rajongója. Bár nem feltétlenül értek egyet az automatikus döntős országok létjogosultságával, sem a pontozás rendszerével, de általában örülök, hogy végül a megtekintése mellett döntöttem, mert minden évben van egy-egy szám, mely igazán tetszik, s amit később a megunásig hallgathatok. A rendezvény még jobban tetszene, ha minden ország (úgy, mint régen) a saját nyelvén énekelne. Így lenne igazi kulturális élmény és nyelvi kavalkád.  

Boros Patrícia: 

Az utóbbi néhány évben nem igazán követtem figyelemmel, inkább neten szoktam szúrópróba szerűen rákattintani egy-egy produkcióra. Idén is ez a terv. Úgy gondolom, hogy az Eurovíziós Dalfesztivál esetében a pontozás tulajdonképpen nem áll szoros összefüggésben az előadások minőségével, sokkal inkább az országok egymáshoz való gazdasági, politikai viszonya határozza meg az eredményeket. Másrészt vannak olyan országok, amelyek automatikus döntősök - nyilvánvalóan az anyagi támogatás miatt, amellyel hozzájárulnak a rendezvény megszervezéséhez - , ami szerintem egy verseny esetében már alapvetően nem igazságos.

Kleinhappel Miklós: 

Annyira követem a dalfesztivállal kapcsolatos történéseket, hogy Dorottyától kellett megtudnom, hogy május 18. és 23. között rendezik meg a versenyt. Ennél egy fokkal jobban vagyok képben a magyarokkal, akik az A Dal-ban szenvednek hetekig, hogy kiderüljön, melyik produkció elég színvonalas ahhoz, hogy képviselje az országot. Emlékeimben felbukkan a Legnagyobb hős vagy éppen a Kedvesem. Sajnos ma Magyarországon a könnyűzenét szerzők nagy része úgy tűnik, valamikor beoltódott valamivel, aminek következtében képtelenek slágert írni. Nem várnék sokat az Eurovíziótól, csak annyit, hogy legyenek némi eredetiséggel rendelkező előadók, meg fütyülhető slágerek. Ennek ellenére ha eszembe jut, akkor az interneten végigpörgetem a hazai felhozatalt, hogy aztán két nap múlva el is felejtsem a többséget. A „nagy” dalfesztivál iránt még ennyire sem lelkesedem, legfeljebb meghallgatok egy-egy dalt, ha valahol szembejön, és megállapítom, hogy ez nem az én világom.

     

.