Évek óta változatlan formában zajlik Szombathelyen az advent. Jó ez vagy rossz?
Évek óta változatlan formában zajlik Szombathelyen az advent.
Elmondjuk, mi mit gondolunk róla.
Kánya Dóra
A Fő téren járva akarva akaratlanul részese lesz mindenki a szombathelyi karácsonyi vásárnak, akinek dolga van a belvárosban.
A szaloncukor és sapkaárusok ilyenkor jól az ember fejébe verik, hogy rohamtempóban közeleg a karácsony. A hasznuk nagyjából ennyiben ki is merül, hiszen se ünnepi hangulattal, se vásárlási lehetőséggel nem kecsegtetnek. Persze a szokás nagy úr. Főleg akkor, ha barátok és barátnők csábítanak forralt borozni, aminek decije 200 forint körül lebeg, az íze meg valahol a cukormassza és a toxikus méreg között ingázik. Ígéretes kezdet egy másnapi fejfájáshoz, de azért megiszom.
Lángost, langallót is kínálnak több helyen, meg kell kóstolni: elmegy, legalább fölszívja valami a forralt bort. Az árusok nagyjából ugyanazt kínálják, mint tavaly: sál, sapka, kesztyű, apró figurák, ajándéktárgyak. Elidőzni, nézegetni őket jó, akkor meg különösen, ha giccses ajándék-gyűjtők vagyunk. Na meg ott van a karácsonyfa és az óriás adventi koszorú, szépek és nagyok is, évek óta ugyanolyanok is. Ráférne a várárra egy kis változatosság.
Rózsa Melinda
Kicsi, sárga, de legalább a miénk. Sokan panaszkodnak az árakra: kis csomag juhtúró hatszázért, két deci forralt bor négyszázért. Szerintem ez is úgy van, hogy nem ez a drága, hanem mi keresünk keveset...
Az árusokat nem irigylem, minden nap ott ácsorogni a hidegben még csak egy dolog, de a hangszóróból megállás nélkül szóló lágy karácsonyi dallamoktól én biztos a falnak mennék.
Bécsben régóta szokás adventi vásáros bögrében kínálni a forró italokat, talán Szombathelyen is legyárthatna valaki egy sorozatot, Szentháromság-szoborral vagy kedélyes légiósokkal akár.
Józing Antal
Amikor a szombathelyi Fő téren először jelentek meg ezek a viszonylag gusztusos kis fabódék, azonnal megkapták képzeletbeli jóváhagyásomat. És amikor a jelenlegi önkormányzat upgradelte a koncepciót és a látványt, azzal is egyetértettem.
Szóval összességével rendben van ez decemberi belvárosi életkép ott a Szentháromság-szobor alatt, koszorúval és gyertyákkal, habár a hangszórókból áradó ünnepi konzumzenéhez azért nem ragaszkodnék foggal-körömmel.
De hazudnék, akkor azt mondanánk, hogy a zene miatt hanyagolom mostanában a helyszínt. Egyszerűen csak érdektelen. Mint egy falikép a munkahelyünkön, amit először még meg-megnézünk, aztán már csak tudomásul vesszük mint dekorációt, ami hozzátartozik a környezetünkhöz. Ha nem lenne, egy darabig biztos hiányozna, de ennél nem több.
Korábban még csak-csak elszopogattam itt a bódékban egy-egy pohár forraltbort, de idén már az első gyertyagyújtásra sem mentem ki: bevallom, elaludtam az eseményt, és még kicsit örültem is neki.
Naponta kétszer-háromszor elmegyek a pavilonok között, de idén már azt sem tudom, mit árulnak. Kivétel egy édességes bódé. Ott visszatérő vendég vagyok a különleges ízesítésű szaloncukrok ügyében. Néhány napja ott vettem műcsoki Mikulást is.
Kleinhappel Miklós
Csupa jó tapasztalatom van. Néhány napja.
Bevallom, ezer éve nem jártam az adventi vásár tájékán. A fene tudja, miért, valahogy nem vonz. Meg azt hiszem, igazából ez is csajos műfaj, egy férfit nem nagyon kötnek le a színes gyertyák, a bögrék, meg az egyéb mütyürök, úgyhogy ha betéved egy hímnemű, azt jó eséllyel vagy azért teszi, mert ugyanúgy, ahogy mondjuk egy Csernus-előadásra, „elcipelték”, vagy borozni megy.
Viszont pár nappal ezelőtt életem értelme felvetette, hogy ha már a környéken járunk, nézzük meg. (Igen, elcipeltek.)
Megnéztük.
Először azt mondta, a feldíszített, kivilágított karácsonyváró Fő tér szép.
Tettünk két röpke kört a bódék között, megfogalmaztuk, hogy a vásárnak ez a része egyikünket sem köti le, aztán az egyik bódénál én egy puncsot ittam, ő pedig egy forralt bort. Közben hol nagyon komoly, hol marháskodós beszélgetést folytattunk.
Nem sokkal később arról beszéltünk, olyan jó, hogy nem csak a szerelme vagyok, hanem a barátja is. Ezt én is elmondhatom.
Úgyhogy az idei szombathelyi karácsonyi vásár kimondottan jól sikerült.