Szerkesztőségi körkérdés: Mit gondoltok a szombathelyi karácsonyi vásárról?

2013.12.16. 10:26

Évek óta változatlan formában zajlik Szombathelyen az advent. Jó ez vagy rossz?

Évek óta változatlan formában zajlik Szombathelyen az advent.

Szombathelyi Advent

Elmondjuk, mi mit gondolunk róla.

Kánya Dóra

Kánya DóraA Fő téren járva akarva akaratlanul részese lesz mindenki a szombathelyi karácsonyi vásárnak, akinek dolga van a belvárosban.
 
A szaloncukor és sapkaárusok ilyenkor jól az ember fejébe verik, hogy rohamtempóban közeleg a karácsony. A hasznuk nagyjából ennyiben ki is merül, hiszen se ünnepi hangulattal, se vásárlási lehetőséggel nem kecsegtetnek. Persze a szokás nagy úr. Főleg akkor, ha barátok és barátnők csábítanak forralt borozni, aminek decije 200 forint körül lebeg, az íze meg valahol a cukormassza és a toxikus méreg között ingázik. Ígéretes kezdet egy másnapi fejfájáshoz, de azért megiszom.
 
Lángost, langallót is kínálnak több helyen, meg kell kóstolni: elmegy, legalább fölszívja valami a forralt bort. Az árusok nagyjából ugyanazt kínálják, mint tavaly: sál, sapka, kesztyű, apró figurák, ajándéktárgyak. Elidőzni, nézegetni őket jó, akkor meg különösen, ha giccses ajándék-gyűjtők vagyunk. Na meg ott van a karácsonyfa és az óriás adventi koszorú, szépek és nagyok is, évek óta ugyanolyanok is. Ráférne a várárra egy kis változatosság.


Rózsa Melinda

Rózsa MelindaKicsi, sárga, de legalább a miénk. Sokan panaszkodnak az árakra: kis csomag juhtúró hatszázért, két deci forralt bor négyszázért. Szerintem ez is úgy van, hogy nem ez a drága, hanem mi keresünk keveset...

Az árusokat nem irigylem, minden nap ott ácsorogni a hidegben még csak egy dolog, de a hangszóróból megállás nélkül szóló lágy karácsonyi dallamoktól én biztos a  falnak mennék.

Bécsben régóta szokás adventi vásáros bögrében kínálni a forró italokat, talán Szombathelyen is legyárthatna valaki egy sorozatot, Szentháromság-szoborral vagy kedélyes légiósokkal akár.

Józing Antal

Józing AntalAmikor a szombathelyi Fő téren először jelentek meg ezek a viszonylag gusztusos kis fabódék, azonnal megkapták képzeletbeli jóváhagyásomat. És amikor a jelenlegi önkormányzat upgradelte a koncepciót és a látványt, azzal is egyetértettem.

Szóval összességével rendben van ez decemberi belvárosi életkép ott a Szentháromság-szobor alatt, koszorúval és gyertyákkal, habár a hangszórókból áradó ünnepi konzumzenéhez azért nem ragaszkodnék foggal-körömmel.

De hazudnék, akkor azt mondanánk, hogy a zene miatt hanyagolom mostanában a helyszínt. Egyszerűen csak érdektelen. Mint egy falikép a munkahelyünkön, amit először még meg-megnézünk, aztán már csak tudomásul vesszük mint dekorációt, ami hozzátartozik a környezetünkhöz. Ha nem lenne, egy darabig biztos hiányozna, de ennél nem több.

Korábban még csak-csak elszopogattam itt a bódékban egy-egy pohár forraltbort, de idén már az első gyertyagyújtásra sem mentem ki: bevallom, elaludtam az eseményt, és még kicsit örültem is neki.

Naponta kétszer-háromszor elmegyek a pavilonok között, de idén már azt sem tudom, mit árulnak. Kivétel egy édességes bódé. Ott visszatérő vendég vagyok a különleges ízesítésű szaloncukrok ügyében. Néhány napja ott vettem műcsoki Mikulást is.

Kleinhappel Miklós

Kleinhappel MiklósCsupa jó tapasztalatom van. Néhány napja.

Bevallom, ezer éve nem jártam az adventi vásár tájékán. A fene tudja, miért, valahogy nem vonz. Meg azt hiszem, igazából ez is csajos műfaj, egy férfit nem nagyon kötnek le a színes gyertyák, a bögrék, meg az egyéb mütyürök, úgyhogy ha betéved egy hímnemű, azt jó eséllyel vagy azért teszi, mert ugyanúgy, ahogy mondjuk egy Csernus-előadásra, „elcipelték”, vagy borozni megy.

Viszont pár nappal ezelőtt életem értelme felvetette, hogy ha már a környéken járunk, nézzük meg. (Igen, elcipeltek.)

Megnéztük.

Először azt mondta, a feldíszített, kivilágított karácsonyváró Fő tér szép.

Tettünk két röpke kört a bódék között, megfogalmaztuk, hogy a vásárnak ez a része egyikünket sem köti le, aztán az egyik bódénál én egy puncsot ittam, ő pedig egy forralt bort. Közben hol nagyon komoly, hol marháskodós beszélgetést folytattunk.

Nem sokkal később arról beszéltünk, olyan jó, hogy nem csak a szerelme vagyok, hanem a barátja is. Ezt én is elmondhatom.

Úgyhogy az idei szombathelyi karácsonyi vásár kimondottan jól sikerült.

.