Palermo, a sokszínű és zajos szicíliai kikötőváros

A 680 ezer lakosú Palermo Szicília „fővárosa”, meg a káoszé. A sziget földrajzi helyzetéből fakadóan számos nép élt és keveredett itt az évezredek során, él és keveredik ma is, és ez az állandó kavargás mindent átitat: házakat, utcákat, tereket, ételeket és életeket...

A közlekedési szabályokra, de még a piros lámpákra is legföljebb csak mint javaslatra tekintenek a helybeliek. A szűk sikátorokban járda sincs (akkor az úttest el se férne), mindenki megy, ahol helyet talál magának, mindegy, hogy kocsival, robogóval, háromkerekű tuktukkal, de szinte állandóan nyomva a dudát, a gyakorlatlan gyalogos (még az edzett római is) csak kapkodja a fejét.

A zajongás már egészen kora reggel elkezdődik, konkrétan erre ébredünk a hostelben (az óváros kellős közepén kemény 12 euróért per éjszaka). A palermóiak akkor is hangosak, ha nem közlekednek… A nap nagy részében az utcán élnek, ücsörögnek a házak előtt, járdaszegélyeken. Tehetik, Szicílián olyan jó idő van egész évben, hogy sok házban nincs is kiépítve fűtés.

A déli lazaság, de még a nyugalom is átüt a káoszon. Ennek ellenére az északabbról érkező vendégnek viszonylag hamar igénye támad egy kis csendre, amit a kötelező, (szó szerint) ezeréves turistalátványosságok (Normann Palota, dóm) bejárása után a tengerpart közelében található Botanikus Kertben talál meg. Az 1795-ben alapított arborétum teli van távoli földrészek különleges növényeivel, megszámlálhatatlan pálma- és kaktuszfajtával, vagy például a bizarr kinézetű Ficus macrophyllával, ami mintha valamilyen fantasy-horror díszlete volna.

Ahogy megered az eső, azonnal előkerülnek az esernyőárus fekete srácok. Háromért adnák a színes ernyőket, aztán ahogy csendesedik, úgy megy le az ár, mire egészen eláll, már akár egy euróért is vihetnénk. Száraz időben ugyanezek a fiúk szelfibotokat kínálnak.

Gyengébb idegzetűek semmiképp se váltsanak jegyet a Kapucinus Katakombákba. Itt őrzik három évszázad palermói nemességét: a folyosókon több ezer múmia és csontváz „áll” (kis fülkékben kitámasztva) vagy fekszik, megfakult ünnepi ruhában. A legkülönlegesebb a kis Rosalia, akit orvos apja a saját maga által kikísérletezett módszerrel mumifikált. Az 1920-ban, kétévesen elhunyt kislány ma is olyan, mintha csak aludna. (A katakombákban – kegyeleti okokból – a látogatóknak nem szabad fotózni, a hivatalos honlap ad betekintést a távolból).

Maffiózókkal nem találkoztunk – vagy nem ismertük fel őket...