Az év legrövidebb éjszakája nagyjából ugyanúgy telt, mint minden évben. Fotósunk szombat délután a helyszínen járt. Nézegessen szórakozó embereket!
Az év legrövidebb éjszakája nagyjából ugyanúgy telt, mint minden évben.
Ha kiálltam a teraszra, éppen olyan tisztán hallottam a Bartók Béla körút, az Emlékmű és a Vasi Múzeumfalú közé illesztett 21. századi vurstlit, mint hacsak néhány száz méterrel odébb, a helyszínen csodáltam volna az eseményeket. Bár az elmúlt években hanyagoltam az év legrövidebb éjszakája köré felépített műsort, hiányos tapasztalataim ellenére úgy gondolom, nem változott sok mindenben a szombathelyi szentivánéj.
Talán a látogatottság csökkent, régebben egymást letapizva lehetett csak métereket araszolni, tegnap viszont könnyebben lehetett nézelődni. A legnagyobb tömegeket persze a sikítozásra kényszerítő masinák jelentették. Elképzelhető, hogy javul az igényszint a városban és az emberek a drága dodzsemjegyek helyett (800 Ft volt egy zseton és körülbelül minden vidámparki kellékre legalább ennyiért lehetett felülni) tartalmasabb szórakozást választanak maguknak?
A délutáni Zaporozsec koncert még nem vonzott annyi embert, 7 óra után bezzeg jöttek a helyiek kiöltözve, barátokkal, fröccsökkel. Az árusoknak biztos nem lehetett oka panaszra, jól fogyott a világítós lézerkard és az egy gombnyomásra rengeteg színes gömböt magából kilövellő buborékfújó is.
Az étel-ital fronton is nagy volt a választék: langallós, kolbászos, sörös, boros, vattacukros és kürtöskalácsos. A tuc-tuc zenét nyomó pörgős masinák mellé kell valami finomság, ami felszívja az idegeskedést, és amitől egyből felül a látogató valami modern ringlispílre.
Az árusokat magam mögött hagyva inkább az Emlékmű felé vettem az irányt, hiszen 8-kor csapott a húrokba a The Carbonfools. A színpad tövében percekkel a koncert előtt már bandákba verődött tinilányok illették-kellették magukat a fiúcsapatnak. Jó, érthető. Aztán az első számtól kezdve egyre népesebbre duzzadt az Emlékmű alatti dombon összegyűlt tömeg. Elfogult vagyok, szeretem a zenekart, de még ennek ellenére sem lehet rosszat mondani róluk.
Közben a Nap is lebukott az Emlékmű mögött, a hideg pedig inkább hazaszólított, mint vissza a sorra. A Republic koncertjét és a tűzijátékot már szintén a teraszról hallgattam, láttam.
Galéria
