A megnyitón – a szép számmal megjelent tisztelők és érdeklődők mellett – jelen volt a kőszegi művész özvegye, Tornay Julianna is
A Munkácsy-díjas szobrász-és éremművész, Tornay Endre András földi útja az erdélyi Zetelakától Kőszegig tartott 1949 és 2008 között.
Ez a „messziről jövő élet” (Ady) fizikálisan és szellemiségében is nyugatra tartott a „kincses tavaly” (Babits) örökségét őrízve. Köztéri alkotásait, kisplasztikáit, reliefjeit és érméit a hagyomány és az újítás egyszerre jellemzi. Amíg a pályája elején keletkezett architektonikus művei, ácsolt faszerkezetei a népi faművességet idézik, addig az utolsó másfél évtized kompozíciói összetettebbek: másodfunkcióba helyezett anyagok, fatárgyak kollázsaiból építkeznek e rendkívül intellektuális művei.
Wehner Tibor művészettörténész a megnyitójában az ezredforduló-környéki hazai szobrászművészet egyik legjelentősebb alkotójaként méltatta a művészt és életművét.
A megnyitón – a szép számmal megjelent tisztelők és érdeklődők mellett – jelen volt a művész özvegye, Tornay Julianna is.
A retrospektív kiállítás augusztus 28-ig látható, a köztéri alkotásai pedig – reméljük – még tovább. Így a megyeszékhelyen a Szent István bronzszobra (1998) vagy Kőszegen a három emlékműve (a felszabadulási-1984, a II. világháborús-2000 és a tavaly avatott, de 2007-ben készült 1956-os forradalomé).