A pénteki törökülésben lazulós és ugrálva táncolós programkínálatba hallgattunk bele.
Lassan egy a soha véget nem érő fesztiválszezon a nyár.
Még a legkisebb települések is előrukkolnak legalább egy, sztárfellépőket felvonultató falunappal.
Mintha ez az évszak arról szólna, hogy az év legmelegebb hónapjait a legnagyobb hőfokon pezsegve dunsztoljuk el a hidegebb vagy épp eseménytelenebb hónapjaira. Úgyhogy akárhová is utazunk nyáron, nagy valószínűséggel belebotlunk ilyen egy rendezvénybe.
A Veszprémi Utcazene Fesztivál mindenféle flanc és ráaggatott 21. századi allűr nélkül ad minőségi feltöltődést.
A nemzetközi és hazai bandákat felvonultató, tizenötödik alkalommal megrendezett esemény idén is nagy tömeget vonzott. A belvárosban felállított hét darab kisebb-nagyobb színpadon éjszakába nyúlóan pörögtek a ritmusok.
A zenei sokszínűség jól elfért egymás mellett. Az egyik színpadon autentikus roots reggae szólt, a másikon rock és folk zenei mixet a harmadik színpadon fellépő fúvósok váltották fel.
A veszprémi szűk utcák és kis terek jól hangszigetelnek, nem lehet hallani a néhány méterrel odébb szóló fellépőket. A nagyobb koncertek közti sarkokat legtöbbször helyi akusztikus duók foglalták el, akik büszkén mutatkoztak be az éppen arra járó közönségüknek.
Galéria
