„Van még hova fejlődniük” – mondja koncert után nem egy ismerős, mire én minden alkalommal azt válaszolom: „Persze, hogy van, de ez nem arról szól.” Nagyobb itt a tét, ha egyáltalán van még bármilyen tétje popzenének.

• Képek a koncertről

Befizettek rájuk

Szombat este kilenc óra tájban 100-150 fizető néző várja a Voler Mouche koncertjének kezdését. Ha összehasonlítjuk egy Red Hot Chilli Peppers-bulival, akkor persze elhanyagolható a szám, de ha hozzátesszük, hogy nagyjából ennyien jöttek össze az országos médiában egekig hájpolt Heaven Street Seven legutóbbi szombathelyi koncertjére is, akkor a helyzet korántsem olyan rossz, különösen annak fényében, hogy egy helyi, első lemez előtt álló zenekarról van szó.

A kulturális rendezvényszervezők tudnának mesélni arról, hogy mennyi energia, ötlet és marketing kell ahhoz, ha valahova el akarják csábítani a pénzügyileg alaposan kivérzett, egyre inkább magába forduló magyar közönséget. Ehhez képest most elég volt betenni a havi programba, hogy lesz egy koncert, és nini, eljöttek az emberek.

„A szombathelyiek mindig is fogékonyak voltak a helyi dolgokra” – mondja a helyszínen Prieger Szabolcs koncertszervező, az Agora igazgatóhelyettese, amikor később, a koncert után ez a téma is előkerül az asztal mellett.

A Voler Mouche egyelőre leginkább egy szimpatikus ígéret

A Voler Mouche egy 2007-ben alakult, fiatal szombathelyi zenekar. Tagjai Korponay Zsófia (ének), Miski Ádám (billentyűk, elektronika), Nagy Olivér (basszusgitár), Sávoly Péter (dobok) és Szarvas Péter (gitár).

Néhány koncert és egy jól fogadott, a zenei televízióban is játszott videoklip van már mögöttük, de ezt leszámítva még nagyon az út elején tartanak, nemcsak kronológia, de kiforrottság tekintetében is.

A stílus valahova a triphop, downtempo, lounge és társaik közé tartozik, hagyományos hangszerekkel kócosított, humanizált elekronika, olyasmi, ami egyszerre akar szórakoztató popzene és költészet lenni.

Egyelőre kétségkívül egyenleten a produkció: áthallásos és egyedi, izgalommentes és izgalmas, öncélú és mély értelmű elemek váltják egymást nehezen kibogozhatóan.

Összességében mindenképpen szimpatikus és muzikális csapat, sok olyan elemmel, melyekre bátran lehet építkezni.

A legnagyobb erény

Mert építkezni mindenképpen érdemes nekik. A zenekar legnagyobb erénye ugyanis olyan valami, melyen csak kevés zenekar osztozik, nemcsak errefelé, de egész Magyarországon.

A Voler Mouche tudniillik értelmezhető egyetemes mércével is. Amellett, hogy magyar, Vas megyei, szombathelyi - és szerencsére mindez bele is van bújtatva a dalokba -, a zene tágabb, szélesebb megközelítésből is működik. Ez azért fontos, mert hiába volt korábban a város legnépszerűbb együttese a Lord a Vándorral, vagy éppen most az Ocho Macho nevű bulizenekar, néhány száz kilométerrel nyugatra (keletre, északra vagy délre) már tökéletesen érthetetlen a rajongás mibenléte.

Ebből a szempontból a Voler Mouche – a szombathelyi Anima Sound System, a Beat Dis, a Strong Deformity vagy a sárvári Gátnál zenekarhoz hasonlatosan – egy nagyobb pálya szélén áll, annak minden titáni kihívásaival együtt. Mert végül is nem könnyű munka a Szaharába homokot eladni.

Valami új jó lenne

Amit az elején nem szándékosan említettem. A koncerten számos ismert szombathelyi „kultúrhiéna”, koncertfüggő megjelent, túl a harmincon és negyvenen, így alakult ki az a furcsa helyzet, hogy egy kezdő zenekarnak a koncertjén az átlagéletkor jó 10-15 évvel magasabb volt, mint mondjuk a harmincas zenészekből álló 30Y-koncerteken.

Hogy ez pontosan minek köszönhető, azt persze nem tudni, mindenestre lehet, köze van ahhoz, hogy a kávézóban gyakorlatilag mindenki egyetértett azzal a véleményemmel, hogy unalmas és kínos, hogy nemcsak a politikában, de a zenében is ugyanazokat az arcokat kell nézni immár évtizedek óta.

Érezhetően igény van valami újra.

Kedves Voler Mouche és többiek. Tessék már összekapni magukat, és berúgni azt a szerencsétlen, berozsdásodott ajtót.
 

• További képek a koncertről

www.myspace.com/volermouche