Kizárólag örömszerzés céljából – A hülyéje a Weöres Sándor Színházban (kritika)

Ennyi vetkőzést is rég láttam a színpadon. Czika László fotóival.

A szombathelyi színház minden évben előrukkol legalább egy olyan darabbal, ahol mérhetetlenül könnyű belefeledkezni a díszlet részletgazdagságába vagy monumentalitásába.

A nagyszínpadot elegáns, bézs hallá alakították, ahol majdnem műkedvelő franciák laknak. A falakat megszakító ajtók is előre jelzik, mozgalmas darabnak ígérkezik A hülyéje.

George Feydeau-val nem először rukkol elő a Weöres Sándor Színház, a Kézről kézre két évvel ezelőtt zajos siker volt, a bohózat nagymestere – aki amúgy több mint negyven hasonló művel jegyez –poénjai elől nehéz egérutat találni.

Főleg, ha olyan pergő és stílusos magyar fordításon esett át, amire csak Hamvai Kornél képes. És akkor még itt van a rendező, Réthly Attila, aki ugyancsak élenjárója a habkönnyű színházcsinálásnak.

A mintaházasságok és pedáns rendben csordogáló életek hibátlanságáról szól a darab. Feydeau nem erőlteti a kifogástalan házasság illúzióját, helyette evidenssé teszi, hogy mindenkinek jár egy, esetleg két szerető, kizárólag örömszerzés céljából. Mert valójában mindenki csak azt akarja, és igaza van.

Klasszikus félrelépős történet, ahol mindenki majdnem mindenkivel viszonyt kezd bosszúból azért, mert a házastárs ugyanezt csinálja vele. A hűtlenség-körhinta nem áll meg, forog tovább.

A bonyodalom meg nőttön-nő, a szünetek után változnak a helyszínek, újabb csodás-extravagáns Szűcs Edit tervezte ruhákba bújnak a szereplők. Na és a fehérnemű-kollekció, rég láttam ennyi vetkőzést a színpadon!

Nagy Cilinek, Csonka Szilviának, Bajomi Nagy Györgynek kifejezetten jól áll ez a világ, otthonosan mozognak ebben a pikáns titoklabirintusban, ami néhol giccses, néhol felszínes, de egészében mégis szerethető. Tudom, kell ilyen is a színházi repertoárba. Biztosan erre mondják azt is, hogy jutalomjáték a színészeknek. Akik hozzák is a két alapkaraktert: a megcsaltat és a csalót, mindenki a másik, és a világ hülyéje.

Kellemes csalódás volt Balogh János alakítása és élvezetes volt nézni vendégszerepében Forman Bálintot. A tavalyi Máli néni után újra visszatért a színre Kertész Péter. Nem lehet rosszat mondani a színészi játékról, vonzzák a szemet, pörög a történet.

Nem okoz nagy meglepetést a darab, nem növi ki magát arra a szintre, hogy azt mondjam, felejthetetlen volt az este, de ez a polgári adok-kapok egy hideg téli estére pont szíven találó.

A darab hossza 150 perc, két szünettel.

Értékelés: 7/10