Sosem volt az a tipikus kisfiú...
Bár futballedző nagypapája focistának szánta, ő jobban érezte magát a nagymama csipkéi közt. Középiskolába a szombathelyi művészetibe járt textil szakra, majd következett a bécsi iparművészeti egyetem, ahol megtalálta a neki való irányt, a cipőtervezést.
A 25 éves Lukács László számára fontos a közösség és a környezettudatosság. Saját férficipőmárkája, a Hey-Mr! – a melynek elindítása anyagilag óriási rizikó volt, Laci egy osztrák pékségben dolgozott végig egy nyarat, hogy meglegyen a kezdőtőke – közösségi dizájnt takar.
A világ több pontjáról érkeznek a tradicionális, kézi készítésű és természetes anyagok. A fiatal dizájner újraértelmezi ezeket, megsemmisíti őket, hogy a maradványokból újat hozzon létre. Minden pár cipő itthon készül, Amerikától Japánig vannak már vevői.
Szeptember 11-15-ig lesz az MQ Vienna Fashion Week. Mi ez, és hogy kerülsz oda?
Minden évben megrendezik, a dizájnerek meghívásos alapon kerülnek be a programba. A főszervező asszony Jutta Schimanko, aki egyben a mi pr menedzserünk is, ő hívott meg. A mi számunkra ez az első nagy nemzetközi porond. Lesz saját showroomunk, ahova kiköltözünk, és várjuk a buyereket, a Deichmanntól a Zaráig. Az egész kb. úgy működik, mint egy vásár, ők megnézik, mi a tervezők kínálata, ha tetszik valami, akkor viszik. Nagy megtiszteltetés, hogy részt vehetünk, mert kevés fiatal tervezőt hívnak meg. És cipősök csak ketten leszünk.
Csak a szakmának szól ez a rendezvény, vagy a nagyközönség számára is nyitott?
Is-is. Van egy VIP szekció, ami csak üzletvezetőknek, újságíróknak szól, és van, ami teljesen nyilvános. Nagyon erősen készülünk rá, hetek óta megfeszített munka zajlik. Nem csak a 2013/14-es őszi-téli, de a 2014-es tavaszi-nyári kollekciónak is készen kell már lennie. Az alap prototípusok már elkészültek, most sokszorosítunk.
Még mindig Szombathelyen?
Igen, még mindig szombathelyi cégekkel működünk együtt, és ezt a jó hagyományunkat szeretnénk is megtartani. A cipőkön kívül a csomagolás is Szombathelyen készül.
Hány darabból áll egy kollekció?
A kiállításra most 50 párat viszünk, utána pedig elindult az éves termelés: 700-1500 pár. A karácsonyi szezonra készülünk egy limitált szériával is, olyan anyagok felhasználásával, mint például a struccbőr vagy a kengurubőr.
Miért pont strucc?
Gyönyörű a textúrája, gyönyörű az anyagnak a képe. Mivel a struccnak nagy tollai vannak, a bőrén nagy göbök vannak, szemben például a marhával, akinek csak sima pórusai vannak. A struccot nagyon szeretik cipőnek is, táskának is. Nagyon fontos, hogy olyan anyagokat készítsünk és dolgozzunk fel, amitől minden cipő egyedi lesz. Mindegyik cipő sorszámozott. Próbáljuk ezt a limitált, haute couture világot megcélozni, mert a visszajelzések alapján ez az, amire az emberek fogékonyak lettek. Most van két üzleti tárgyalásunk is, Kuvaitból jönnek a divathétre megnézni a kollekciót, Los Angelesből szintúgy. Ők kifejezetten miattunk jönnek Bécsbe.
Mekkora csapattal dolgozol?
Öten vagyunk, rajtam kívül Vinh Tai Tran (marketing), Michael Reeh (gazdasági vezető), Martin Kainzbauer (IT) és a már említett Jutta Schimanko vesz részt a munkában. Igyekszünk odafigyelni a részletekre, lépésről lépésre felépíteni mindent, legyen szó akár a csomagolásról, akár a logóról. Például saját betűtípust kreáltunk, ami Hey-Mr! fontként van levédetve.
A sulit már befejezted Bécsben?
Még van egy évem hátra, de lehet, hogy kettő lesz belőle, mert szeretnék kimenni valahova az Erasmusszal. Még van időm, hogy befejezzem. Az elméleti vizsgáim majdnem mind megvannak, a diplomakollekció is, de még szeretnék tanulni, szeretném magam továbbfejleszteni. Ez a lehetőség, ami most megvan, az ebben az életciklusomban van meg, két év múlva már nem lesz. Három szakot végzek egyszerre, a textildizájn és az iparművészeti dizájn mellett pedagógiát is tanulok. Ez utóbbi nagyon sokat segít az emberekkel való kommunikációban, hogy hogyan tudjam magam prezentálni, hogy hogyan működik az emberek figyelmének megtartása.
Mi a jövő évi kollekció fő irányvonala?
A barokk. Ezt meg is tudom mutatni, ez van most rajtam. Barokkos, csipkékkel, plusz egy rozsdanyomat. Ez a cipő rozsdával megnyomott régi lenvászonból készült, amit kifehérítettem, újrafestettem, plusz nemespenésszel van kezelve az anyag. Attól lesz ilyen foltos és elhasznált.
Ezek a kezelések nem vágják tönkre magát az anyagot?
Nem, mivel fixálva van, egy speciális technológiával, amit kifejlesztettem. Esőt, mindenféle környezeti dolgot kibír. Legfeljebb tovább rozsdásodik... Nagyon szeretem, amikor elkezdenek a fűzőlyukak is elkezdenek rozsdásodni, ami egy patinát ad neki. A minta továbbfejlődik. Sokan kérdezik, miért teszem tönkre, miért oldom fel az anyagokat. Számomra az az üzenet benne, hogy ha valami régi, valami használt, azt nem kell elfelejtenünk, nem igaz, hogy nem lehet szép és nem lehet jó. Abból lehet tanulni, lehet továbbfejleszteni, és lehet valami olyat létrehozni, ami az embert megfogja és megtartja. Próbálom a múltat is figyelembe venni, de mégis a jelenben és a jövőben gondolkodni.
Mennyibe kerül egy ilyen cipő?
Ez titok... Viccet félretéve: ősszel indul az online shop, ott már fel lesznek tüntetve az árak. Nagyságrendileg egyébként 240 és 300 euró közötti összegekre kell gondolni. Fair trade termékekről van szó, ami azt jelenti, hogy a cipőgyártó sornak olyan összeget fizetünk meg, ami nem az általános gyártási díjat takarja, hanem rendes megélhetést biztosít. Az ár egyharmada a cipőkészítőnél marad. Egyharmad az előállítási költség, és egyharmad a mi nyereségünk.
Mindenben a fenntarthatóságra törekszünk. A bőröket például milánói bőrgyárakból – Guccitól, Dolce&Gabbanától – vásároljuk fel, ahol egyénként hulladék lenne.
Van igény itthon a különleges cipőkre?
Igen. Pesten nagyon jól megy, Sopronban is van viszonteladónk, ott is tetszik az embereknek. Egyre többen rájöttek arra, hogy nem a kínaiban kell vásárolni, hanem ha jó cipőt akarok, akkor a suszterhez megyek. Dolgozunk rajta, hogy legyen saját üzlet Bécsben, és én nagyon szeretnék egyet Szombathelyen is, de eddig még nem találtam hozzá megfelelő partnert. Szombathely cipőgyártó város volt. Azt hiszem, nem véletlen, hogy én is ezzel foglalkozom.
Ha suszternél rendelek, ő csinál nekem feles méretet is.
A vevők legtöbbje tőlünk is feles méretű cipőt kér. De kértek már 50-est is, mert nagy méretben általában nem találnak az emberek esztétikus cipőket. Igyekszünk megfelelni ezeknek az elvárásoknak. Mint dizájnernek, nem az a célom, hogy a márkát feltegyem valami elefántcsonttoronyba. És én is ugyanilyen egyszerű akarok maradni. Most is baráti segítséggel értem ide, van jogsim is, kocsim is, de autópályán nem merek vezetni... Ami régen a hobbim volt, mostanra az életem lett. De a barátaim és a családom nélkül sehol sem tartanék.