Májustól egy újabb projektbe kezd.
Franken Vivien már gyerekkorától kezdve folyamatosan kísérletezik a művészet különféle ágaival. Jelenleg elsősorban tetoválással foglalkozik és – tervei szerint – májusban útnak indítja új projektjét is...
Minek a hatására kezdtél el tetoválással foglalkozni?
Huszonegy éves voltam, amikor az első tetkóm elkészült az alkaromra. Ez egy poszméhecskét ábrázol. Az élmény nagy hatást gyakorolt rám, és akkor volt egy olyan érzésem, hogy nekem ezt csinálnom kell.
Hogy zajlott ez a kezdetekben?
Először utánanéztem, hogy miként lehet ezt a leghivatalosabb módon végezni, mert otthon nem akartam nekiállni, mondván, hogy „veszek egy gépet, aztán lesz, ami lesz”. Úgy gondolom, a tetoválás ennél sokkal nagyobb felelősséggel jár. Kezdetben egy szalonban tanonckodtam Náraiban. Először csak figyeltem, hogy miképp készülnek a tetoválások, valamint megismerkedtem az alapokkal is. Ezt követően kitűztem magam előtt egy mércét az első általam készített tetoválásnál, miszerint ha jól megy, akkor folytatom ezt az utat. Megnyugtató, erős és pozitív élményként éltem meg, így onnantól fogva nem voltak kétségeim.
Mit ábrázolt?
Egy Charlie Chaplin sziluettet.
Mit jelent számodra a tetoválás?
Vegyük példának a művészetet. Vannak mondjuk az impresszionisták és az expresszionisták. Míg az egyik a külső benyomásokat örökíti meg, addig a másik a belső világot akarja kifejezni. Én ebben az utóbbit képviselem. Tehát számomra ez egyfajta lelki dolog, amivel az ember – jó esetben – egyfajta belső igényt fejez ki, nem pedig külső megmutatást.
Milyen szempontok alapján készítesz el egy tetoválást?
Tussal szeretek dolgozni és fekete, letisztult formákat alkotni a papírra, talán emiatt az illusztráció jellegű tetoválás áll hozzám közelebb. Ezt szeretném megtölteni érzésekkel, amelyek az adott mintához köthetőek, vagy ahhoz a gondolathoz, ami miatt megszületett. Mindig törekszem arra, hogy szabad kezet kapjak a tervezésben, mert akkor vagyok a leghatékonyabb. Természetesen a mintánál magának az alapötletnek az alanytól kell származnia, mert az övé lesz, ő viseli, és akkor nem bánja meg senki, ha van valami, ami miatt hozzá köthető a motívum. Ha valaki odahoz egy mintát, akkor kapásból meg szoktam mondani neki, hogy nem másolok, mert a tetoválásnak pont az a lényege, hogy egyedi legyen.
Tapasztalataid alapján mennyire adnak szabad kezet neked azok, akik megkeresnek?
Valamiért az emberek alapvetően azt szokták gondolni, hogy megbeszéljük a mintát, én rajzolok valamit, azt megmutatom és akkor megint beszélünk róla, beleszól és így tovább. Az igazság az, hogy ez nálam nem működik. Az én képességeim nem alkalmasak arra, hogy háromszor álljak neki valaminek, és az időm sem engedi. Szerintem annak, aki már egy ideje tetoválásokkal foglalkozik, van egyfajta kialakult világa, amelyből tud alkotni, persze azon belül lehet variálni és elmenni több irányba. Főként korábban – úgy vettem észre – sokan azt várták tőlem, hogy több alternatívát felmutassak. Pont ezért van az, hogy előtte próbálok beszélgetni az illetővel, mert nekem az ő elgondolása az alapanyag, amelyhez persze egy kicsit én is hozzá teszek. Ezután pedig egyszer állok neki megrajzolni a mintát.
Hogyan tervezel meg egy mintát?
Leülök és belemélyedek a tervezésbe. Hagyom, hogy a gondolataim egy kicsit szálljanak. A személyes találkozás élménye, benyomásai és az elmondott elképzelés alapján rajzolás közben próbálok ráhangolódni az adott személy stílusára, személyiségére. Alapvetően vázlatosan szoktam megrajzolni a tetoválásokat, mert amikor jön a megbeszélt tetkó időpontra az illető, akkor még variálhatunk rajta kicsit.
Volt olyan minta, amit sokan kértek tőled?
Mostanában ilyen a szarvas volt, de annyiféleképp meg lehet oldani, hogy tulajdonképpen mindegyik egyedi lett.
Mivel foglalkozol szívesen a tetoválás mellett?
Az alkotni vágyás nálam mindenek előtt van, így mindig bütykölnöm kell valamit. Szoktam például varrni, „szösszeneteket” írni, levegőn száradó gyurmából kis lényeket készíteni. Egyébként a filmezés is nagyon érdekel, bár sajnos eddig még nem sok közöm volt hozzá. Egy rövidfilmet sikerült eddig létrehozni. Különleges élmény volt számomra, mert minden folyamat – a forgatókönyv megírásától kezdve egészen a díszlet elkészítéséig – hatalmas teret ad arra, hogy az ember előhozza a kreativitását.
„A vágy metafizikája”
Szerinted tetoválóként mennyire lehet megélni Vas megyében?
Úgy gondolom, ha valaki ebben a szakmában valamit törvényesen akar csinálni és jó minőségben, akkor nem biztos, hogy egyenesen arányosan jobban él meg belőle, mint aki munka mellett otthon félvárról „készítget” tetkókat valakinek. Nem hiszek abban, hogy bármit is lehet félvállról venni, főként nem olyan dolgokat, amelyek emberekkel kapcsolatosak és felelősséggel járnak, mert – jelen esetben a tetoválások – életre szóló élményt jelentenek.
Melyik volt a legemlékezetesebb tetoválás, amit kértek tőled?
Minden mintában lehet találni valami érdekeset. Az ötletek változatosak, ahogy az emberek is.A különböző karakterek emlékezetesek inkább. Szerencsére ritka, hogy olyan ember jön hozzám, akivel nem találkoznék újra szívesen.
A mintákat meg szoktad őrizni?
Igen, pont múltkor pakoltam – költözés miatt – és egy nagy zsák megtelt stencilekkel. Nagyon elérzékenyültem, mert sajnos ki kellett dobnom őket. Próbálok mennyiségi korlátot tartani, mert egyszerűen nem tudom hova tenni a rengeteg mintát.
Az utóbbi időben a Facebook-oldaladon látható volt egy-egy sejtelmes poszt a „Black Rabbit” projektről. Mi ez pontosan?
Azt hiszem, minden tetoválónak van egy olyan álma, hogy egyszer saját szalonja legyen, így nekem is. Nem tudtam, hogy ennek már most eljön az ideje nálam – nem így terveztem –, kicsit ki akartam menni külföldre, hogy megnézzem az ottani szakmai terepet. De úgy alakult, hogy találtam egy megfelelő helyet a szalonnak Kőszegen, így eldöntöttem, hogy belevágok a projektbe. Azt szeretném, hogy ez ne csak egy tetoválószalon legyen, hanem olyan közeg, ahova ha bejön valaki, akkor kapjon egy olyan élményt, amit egyébként a hétköznapokban nem kapna meg. A főtevékenységem természetesen továbbra is a tetoválás marad, mellette pedig lesz egy kis részleg, ahol – ha valakit érdekel - akkor megtekintheti az egyéb munkáimat is. Egyelőre még tartanak a felújítások, de ha minden jól megy, akkor májusban már megnyílik az üzlet.
Miért a „fekete nyulat” választottad a szalon jelképéül?
Van egy fekete nyuszim otthon. Hozzá kötök minden olyan értéket, ami nekem fontos. Adott volt egyébként, mert alapvetően a fekete a kedvenc színem és meghatározó a tetoválásban is. Az Alice Csodaországban című mesében fehér nyuszi van és őt követik, a fekete nyuszi pedig egyfajta inverz, de persze nem negatív értelemben. Utalás arra, hogy gondolkodjunk a másik irányból, ne csak azt a felét nézzük a dolgoknak, ami eleve adott.
NÉVJEGY
Franken Vivien Szombathelyen született. Középiskolai tanulmányait a Bolyai János Gimnáziumban végezte, majd a NYME SEK bölcsészkarán tanult tovább. Ezt követően készült el az első rövidfilmje is, amiben elmondása szerint, próbálta mindazt „belegyúrni”, amit korábban tanult, például a filozófiát, a grafikát, a fotózást és a zenét. A tetoválás művészetébe huszonegy éves korában szeretett bele, ahogy a nyuszik létének csodájába is. „Hiszem, hogy minden nappal tehetünk valamit azért, hogy a saját- és mások élete méltó legyen az Életre, Szeretet és kedvesség nélkül pedig nem is érdemes felkelni. Számomra az egyik legfontosabb dolog az inspiráció, legfontosabb cél pedig, hogy elsősorban az alkotás révén olyasmit adhassak vagy mutathassak másoknak, amik folytán ha halkan is, de megdobban a szívük...” – mondta el Vivien.