Hirdetés

Megcsappant az érdeklődés a szombathelyi termelői piac iránt

2014.08.05

Mintha kevesebb lenne a vásárló és árus. Részben a nyár miatt. A helyzet mindenesetre nem egyszerű.

Hirdetés

Tavasszal mozdulni sem lehetett az MMIK előtti téren, amikor március utolsó csütörtökén megnyílt a termelői piac. Azóta sokat változott a helyzet: nem csak standokból van kevesebb, hanem úgy tűnik, a vásárlók is elmaradtak. Legalábbis ezt tapasztaltuk a helyszínen.

Megcsappant az érdeklődés a szombathelyi termelői piac iránt

A termelőkkel beszélgetve árnyaltabb képet kaptunk a piac életéről.

Többen is elmondták, hogy az árusítás meghirdetett kezdete, 14 óra előtt már fél–egy órával megtelnek a tér padjai. A vásárlók először a húsos pultokat „rohamozzák meg”. Majd lanyhul az érdeklődés.

Megcsappant az érdeklődés a szombathelyi termelői piac iránt

Úgy láttuk, a húsféleségeken kívül kelendők még a zöldségek és a gyümölcsök. Kiderült, hogy a termelői piacon leginkább az idénytermékeket keresik a vásárlók. Amíg tavasszal a cukorborsó, május végén az eper volt a sláger, most a paprikának és a paradicsomnak van a legnagyobb keletje. A krumpli, a hagyma és a tojás mindig fogy.

Van itt sok minden más is: kézműves ékszerek süthető gyurmából, különféle fűszerek (az őstermelő büszkén mondta, hogy még Stahl Judit is vásárolt nála, amikor a Balatonnál árult), vagy éppen tökmagolaj.

  Szombathely, Termelői piac

És természetesen van még utánozhatatlan hangulat: a vásárlók nem rideg polcsorok között araszolnak bevásárlókocsit tolva, hanem kóstolgatás, beszélgetés közben válogathatnak a finomságok között az ismert termelőktől, akik a következő héten is ott lesznek a stand túloldalán, ekképp is felelősséget vállalva termékeik jó minőségéért.

Ha már a piacon jártunk, gyors áru- és ármustrát is végeztünk, a teljesség igénye nélkül.

  Szombathely, Termelői piac

Paprika, paradicsom és zöldbab 400, krumpli 120, cukorborsó 300, uborka 250, fokhagyma 900, fehérrépa 600, lilahagyma 350, házi tepertő 600, disznósajt, turista felvágott, füstölt sonka és tarja 2000, császárszalonna 1800, őszibarack és szilva 400, kecskesajt 4200, repceméz 1400, vegyes virágméz 1600 forintos kilónkénti áron volt kapható.

Láttunk kecsketejet is, és különféle szörpöket (például bodzát, mentát, citromfűt), literes kiszerelésben, előbbit 500, utóbbit 1000 forintért. A szárított vargánya 10 dekájáért 3200, egy 450 grammos lekvárért 700–900, savanyúságért 500 forint körüli összeget kértek. A 45, illetve 48 fokos pálinka ára meglehetősen borsos: a 2 cl-es alma, szilva, birs, bodza, vadkörte vagy éppen galagonya 300, fél literes körte, meggy, cseresznye 5000, de a birs és a berkenye már 8000 forintért kellette magát. Igaz, kétségtelenül kiváló minőségű italokról van szó. Egy termelőtől még azt is megtudjuk, hogy a magas jövedéki adó az egyik oka a magas árnak.

Szombathely, Termelői piac

Az árusok véleménye szerint a termelői piacnak folyamatos reklám kellene, hogy minél többen iktassák be csütörtök délutáni programjaik sorába a vásárlást. Hiszen a nyitáskor tapasztalt csinnadratta mostanra lecsengett. Ráadásul beköszöntött a nyár, ami a környék forgalmán is meglátszik: magunk is tapasztaltuk, hogy az iskolák és az Ady téri buszpályaudvar ölelte tér környékén alig-alig jártak emberek, ezért nem csoda, ha leginkább azok nézelődtek, vásároltak a standoknál, akik célzottan a termelői piacra mentek. Így azon sem lehet csodálkozni, hogy az árusok egy része is lemorzsolódott.

Viszont találkoztunk olyan termelőkkel, akik nem Vas megyéből érkeztek, hanem sokkal távolabbról, Kiskunmajsáról. Kicsivel éjfél után keltek útra, reggel a celldömölki piacon kezdtek, délután pedig Szombathelyen kínálták termékeiket.

Hétfőn termelői fórum volt

A garantáltan magyar, kis-, illetve őstermelőktől származó termékeknek egyre nagyobb a keletje az ország minden részén, legyen szó nagyvárosról vagy éppen faluról – ezt már hétfőn délután tudtuk meg a Pannon Helyi Termék Klaszter és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Vas Megyei Igazgatósága által második alkalommal megrendezett termelői fórumon.

  Termelői fórum

Nem mindegy például, hogy melyik napon árulnak a termelők, alkalmazkodni kell a helyi sajátosságokhoz; Szegeden a szombat, Hódmezővásárhelyen pedig a vasárnap vált be.

Szóba került a nyitva tartás kérdése is. A résztvevők többsége abban egyetértett, hogy a 14 órás kezdést már megszokták a vásárlók, azon kár lenne változtatni, de felvetették, hogy a zárás 17 óra helyett lehetne 18 órakor is. A heti egy piacnapot és a helyszínt megfelelőnek találták.

Van olyan település, ahol a termelői piacot a vásári hangulatra alapozzák, így azon is érdemes elgondolkodni, hogy Szombathelyen miképp lehetne összekötni a vásárlást és a szórakoztatást. A főpróba lehet a karnevál idejére eső piacnapon, augusztus 21-én; mindenkinek tetszett az ötlet, hogy a termelők is öltsenek magukra római viseletet.

Termelői fórum

A fórumon elhangzott még: a legfontosabb, hogy „arcot” kapjanak a termékek, hiszen ha a multiknál adott a nagy termékválaszték, az ingyenes parkolás, a légkondicionált üzletek, az alacsony ár, akkor a vásárlók nem mennek máshova, még abban az esetben sem, ha kiváló minőségű, hazai árukról van szó.

 Remek példa erre az egyik termelő esete. A férfi az egyik nagy országos sütödehálózatnak is szállított a termékeiből, de amíg ő maga szép forgalmat produkált, a sütödékben alig-alig fogyott az általa készített termék.

A fórumon felvetődött, hogy a termelők kiszolgáltatottak a nagy cégeknek. Az alacsony felvásárlási árak miatt sok esetben veszteséges a gyártás. Közben pedig külföldről áramlik be az országba az olcsó élelmiszer: krumpli télen és nyáron is egyaránt 60 forintos kilogrammonkénti áron vagy éppen bor, literenként ugyancsak 60 forintért. Ráadásul az európai országok minden eszközzel védik a saját piacukat. Franciaországba csak egyetlen határátkelőhelyen van mód tejet szállítani, abból is kiváló minőségűt, hiszen már a határon ott vannak az ellenőrzésekhez szükséges laboratóriumok. Szerbiába a párizsin kívül nem lehet magyar húst vinni, azért is csak kilogrammonként 0,8 eurocentet fizetnek.

A termelők a minőségszabályozásról szóló hazai jogszabályokat is bírálták, mondván, azokat meglehetősen szabadon lehet értelmezni. Így fordulhat elő az, hogy amíg az egyik termelő a saját konyhájában is készíthet lekvárokat, a másiknak olyan követelményeknek kell megfelelnie, mint amilyenek a nagy konzervgyárakra vonatkoznak. Ezeket az anomáliákat csak úgy lehet megszüntetni, ha együttesen felhívják rájuk a törvényhozók figyelmét – vonták le a következtetést.