Szombathely szép város, és még szebb lenne, ha nem ütköznénk a belvárosban túl sűrűn ezekbe a kínos helyszínekbe.
Nézzünk szembe a tényekkel: Magyarország összességében nem épült és nem szépült az elmúlt évek alatt.
Budapest – néhány szigetszerű fejlesztéstől eltekintve - egyre elhanyagoltabb külsőt ölt, és akkor még nem beszéltünk a Duna és Tisza túlpartján levő bizonyos területekről, melyek inkább idézik a harmadik világot, semmint Európát.
Szombathely kétségkívül jobban tartja magát az átlagnál, ugyanakkor a leépülés folyamata láthatóan nem kerüli el teljesen.
Ha a belvárosban, illetve a belváros közeli részeken nyitott - vagy csak félig zárt szemekkel – közlekedünk, nem tudjuk nem észrevenni azokat a helyeket, melyeket nemcsak mások, de magunk előtt is szégyellenünk kell.
Nem az a baj, hogy vannak ilyenek, hanem a jelenség töménysége.
1. Aluljáró
A város egyetlen aluljárójára már évek óra nem jut festék, festéklemosó vagy akármi. A Szombathelyre érkező – egyre kevesebb számú – turisták busza gyakran a piacnál parkol. Így nekik ez az első benyomásuk a városról. Valószínűleg alaposan megijednek. A hely pikantériája, hogy 10 méterrel mellette van a Fidesz-iroda.
2. Hotel Savaria (Nagyszálló)
Az évek óta üresen álló „nagyszálló” - amellett hogy esztétikailag is csúnya - szimbóluma ez egykori nagyság és a jelenkori kínlódás közötti kontrasztnak. Mindezen túl jelzi a turizmus gondjait is. Az épület magánkézben van, lehet szapulni őket, de valószínűleg ők sem pont így gondolták ezt a befektetést. Az épület mellől eltűntek a hulló cserepekre figyelmeztető táblák, viszont az egyik ablakba kirakták a nem túl bizalomgerjesztő „Vigyázat! Omlásveszély” figyelmeztetést.
3. A Casino
A város egyik legszebb helyén, a belváros szomszédságában, csendes zöldövezetben (Közlekedési-park) már nagyon régóta használaton kívül és üresen áll az úgynevezett „Casino” épülete. Jól mutatja a kilencvenes évek elejének be nem teljesedett álmait.
4. Smidt Múzeum
Aki vitt már gyerekeket a Smidt Múzeumba, az tudja, az intézmény a város talán leginkább látogatóbarát múzeuma, amely olyan gyűjteménnyel rendelkezik, melyre tényleg emlékeznek családok. A múzeum belülről rendben is van, külseje viszont teljesen méltatlan és szégyellnivaló. Nem hisszük el, hogy a városnak (a megyének, a kormányhivatalnak, a minisztériumnak, az UNESCO-nak) nincs pénze festékre és néhány négyzetméternyi zsákos alapvakolatra.
5. A Magellán-telek
Egyelőre teljesen reménytelennek tűnik, hogy beépüljön ez a belvárosi telek, melyre hajdan bevásárlóközpontot álmodtak magánbefektetők. Bevalljuk, lapunk a támogatók között volt, mert egy impozáns épület megdobta volna a belvárost, de ma már úgyis mindegy. A beruházást elvitte a válság, ami maradt, az a belvárosi dzsungel, ahol lassan Rambo-filmet lehet forgatni.
6. A magára hagyott MMIK
Az egykor szép napokat látott intézmény először átesett a szombathelyi párt- és kultúrpolitika hálóján, hogy aztán az állami gondoskodás adja fel neki az utolsó kenetet. Az MMIK-t politikai okok miatt várhatóan egy darabig még mesterségesen életben, pontosabban kómában tartják. Aztán elzárják a csapokat.
7. Bezárt üzletek, irodák a belvárosban
A helyi gazdaság állapotát nem annyira a központi statisztikák jelzik, mint az ipari és a kereskedelmi ingatlanok piaca. Ebből a szempontból nagyon vészjósló a helyzet. A kisebb üzletek, irodák forgalma már évekkel hanyatlásnak indult, és már volt időnk hozzászokni az „Eladó” és „Kiadó” táblák látványához. A jelenség azonban most már felbukkant az ebből a szempontból eddig viszonylag érintetlen Fő téren is.
8. Az SZTK és a Március 15. tér
A lepusztult egykori SZTK-tömb látványa eddig is meglehetősen hátborzongató volt. Most ez a kellemes világvégi hangulat egészült ki azzal, hogy a téren bezárt az élelmiszerbolt és a mellette levő söröző is. Az SZTK-n egyébként megjelent egy fekete-fehér nyomtatóból kinyert, a falra szigszalagozott, „omlás veszély” felirat is.
9. Fejetlen pelikán
Szombathelyen nem jellemző a vandalizmus, de hogy jelen van, arra szép példa a Pelikán-parkban levő pelikán-szobor, melyet – mint afféle városi hagyomány - időről-időre lefejeznek erős és bátor emberek. A romlás igazi jele nem is ez, hanem hogy a fejet már nem is pótolják. A madárlefejezésnek egyébként valami különös inspirációja lehet a környéken, mivel nemrég a szomszédos Trianon-emlékmű turuljának is fejét vették.
10. A huszár laktanya
Ha a város valóban prosperáló hely lenne, és a befektetők hinnének a jövőben, az érdeklődők egymásnak adnák a kilincset és felváltva licitálnának az egykori huszárlaktanya egyedülálló ingatlan-együttesére. Most azonban a komplexum 95 százalékára egyedül az enyészet nyújtotta be igényét. Tavasszal bejelentették ugyan, hogy majd digitális archívum lesz itt, de egyelőre csak a tolvajbandák jelentek meg a helyszínen.
Ön szerint ezek közül melyikek a legkínosabbak?