Felejtsük el a szív hangjait, csitítsuk el a szeretet vagy az utálkozás zsigeri suttogásait. Tegyük nagyító alá az elmúlt közel két évet, és nevezzük meg a káka legnagyobb csomóit.

Az Orbán-kormány eddigi hat legnagyobb bakija:

1. Visszamenőleges jog alkalmazása

A Fidesz első ciklusához kötődik annak a gyakorlatnak a bevezetése, mely szerint minden település egyenlő, de a kormányközeli települések – ha központi pénzek elosztásáról van szó - még egyenlőbbek. A rá következező baloldali kormány aztán átvette ezt a banánköztársaságra jellemző gyakorlatot. Hogy a visszamenőleges jog gyakorlatát is átveszi-e a következő csapat, ha egyszer úgy alakul, azt nem tudjuk, mindenesetre Fidesz No. 1. hibájáról van szó. Ahol utólagosan is lehet törvényeket kreálni, ott mindent lehet. A 98 %-os különadó az iskolapélda, de a nyugdíjrendszer körüli matatások sem voltak a legelegánsabbak, hogy finomak legyünk. Ez nem azt jelenti, hogy nem kell átalakítani a nyugdíjrendszert, vagy hogy tapsikoltunk volna a szocialisták pofátlanságának, csak azt, hogy a Fidesz – szándékosan vagy tudattalanul - úgy mozog a jog területén, mint elefánt a porcelánboltban. Ráadásul az önkényesség határát súroló jogalkotásnak és jogértelmezésnek láthatóan semmi gyakorlati haszna nincs. Hányan fizették például be a 98 százalékot?

2. Az egykulcsos személyi jövedelemadó-rendszer bevezetése, majd az ahhoz való beteg ragaszkodás

A Fidesz, illetve Matolcsy György pénzügyminiszter úgy képzelte, hogyha egységesen 16 százalék lesz az szja, akkor majd a magasabb jövedelműek a zsebükben maradó pénzzel megpörgetik a gazdaságot. Nos, nem pörgették meg. Talán a párnahuzatba tették, talán külföldre vitték vagy a hiteleket törlesztették belőle, mindenesetre a költségvetésben egy hatalmas, 400-500 milliárdos lyuk keletkezett, melyet aztán lázas ötleteléssel igyekeztek, igyekeznek kifoltozni. Csak összehasonlításként: az év közben bevezetett chipsadóval például tavaly 3,3 milliárd forint jött be. A kormány tovább tetézi a bajt, hogy foggal-körömmel védi a kiskeresetűeket sújtó, a nagykeresetűeket előnyben részesítő, szociálisan nem védhető és gazdaságilag értelmetlen egykulcsos adót. Ha bevallaná, hogy nem jött be, egy hétig lenne téma, aztán megkönnyebbülne a költségvetés és sokan mások. Ehelyett valami zavaros ideológiai megfontolásból inkább kétharmados törvénybe öntötték ezt az ezüstérmes bakit.

3. A nemzetközi erőviszonyok hibás felmérése miatt IMF-gyámság alá kerülhet az ország

Amíg itthon a kétharmaddal szinte mindent meg lehet csinálni, addig a határon túl ez édeskevés az üdvösséghez. Ennek az egyszerű igazságnak a felismeréséhez Az Orbán-kormánynak neki kellett futnia a falnak, ráadásul úgy, hogy a mi fejünk fájjon. Teljesen mindegy, hogy kinek van igaza, mennyire gonoszak a bankok, a pénzintézetek, mennyire töketlenek az EU-s intézmények, nagy hiba indulatból külpolitikát és gazdaságpolitikát csinálni, főleg úgy, hogy sem barátunk, sem sajtónk nincs a határon túl. Mellesleg ezen is el lehetne gondolkodni, ha már előjött. A kormány addig-addig játszotta a szabadságharcost, amíg sikerült az országot az IMF ölelő karjaiba taszítani. Ez a legénykedés sokba fog kerülni mindannyiunknak.

4. Frontok sokaságát nyitották, miközben nincsenek képzett tisztek és közkatonák

Nagyobb a szeme, mint a szája – mondja a népnyelv azokra, akik túl nagy falatokat raknak a tányérjukra, majd képtelenek megbírózni velük. Az Orbán-kormány szeme rákívánt szinte mindenre: az alkotmányra, a közigazgatásra, a nyugdíjrendszerre, a médiára, az oktatásra. Megrágta őket, de a nyeléssel már gondok akadtak, így végeredmény nem túl gusztusos. Az elképzelések zöme – beleértve a központosítást, azaz a demokratikusnak mondott, valójában a zavarosban való halászáshoz való ideális állapotok korlátok közé szorítását - egyébként nem volt rossz, csak éppen a kivitelezés csapnivaló. Ennek legfőbb oka megfelelően képzett tisztek hiánya. Az ellenzékben töltött 8 év alatt a Fidesz nem a szakmaiságra, hanem a politikai megbízhatóságra helyezte a káderpolitikáját, ami talán érthető, csak éppen vannak olyan területek, ahol a politikával nem lehet eredményeket elérni. A sokfrontos harc során a rombolásra még elég volt az elszántság, az építkezéshez már ennél több kellene. Tessék megnézni milyen állapotok vannak jelenleg a közigazgatásban és a felsőoktatásban. Nem mellesleg nemcsak a tisztekből, de a megfelelően kiképzett közkatonákból is hiánya van a pártnak. Ehhez elég, ha mindenki egy pillantást vet a helyi politikai szereplőkre.

5. A 27 százalékos áfa bevezetése

Míg a személyi jövedelemadó egykulcsossága miatt évi 400-500 milliárd forintos adóbevételtől esik el a költségvetés, addig a 27 százalékos áfa bevezetése mindössze 150 milliárd forintos többletbevételt jelent. Papíron. Az ugyanis majd később derül ki, hogy a világ legmagasabb áfa-kulcsa mennyire váltja be a hozzáfűzött reményeket. Az viszont sejtjük, hogy bevezetéséről mit gondol a vállalkozói szféra, akinek korábban adócsökkentést és az adminisztrációs terhek csökkentését ígérték nagy hangon. Aki kitalálta a 27 százalékot, méltó büntetése lenne, ha egész életében ilyen számlákat kellene oda- és visszafelé kalkulálnia. A 27 százalékos áfa nemcsak a magyar vállalkozók cserbenhagyásának egyik szimbóluma, de a gazdaságpolitikai ötlettelenség bevallása is.

6. A megfelelő szellemi holdudvar hiánya

A nyugat-európai és az amerikai konzervatív politikai pártokkal ellentétben a magyar jobboldalnak még nem sikerült felépítenie azt a szellemi hátországot, ami segítségére lenne a stratégiai döntések előkészítésében és a napi politikai küzdelmekben. Bár a jobboldali sajtó kétségkívül sokat fejlődött az utóbbi évtizedben, még mindig erősen hasonlít az egykori kézi vezérelt pártsajtóra. A jobboldali értelmiség többségét még mindig vezetik, és nincs igény arra, hogy ő maga is beleszóljon a vezetésbe. A kormány közelében felbukkanó szellemi emberek közül nem egy az erősen kínos kategóriába tartozik. Így nem csoda, hogy nemzetközi porondon – támogató külföldi sajtó hiányában - az Orbán-kormánnyal macska-egér játékot játszanak, és hazai pályán is egyre lazulnak az eresztékek.