A lényeg, hogy már megvan a helyem. Legalább is a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség legújabb, pár oldalas anyaga szerint, ami a mai Vas Népébõl kandikált ki tanácstalan csecsemõként a nagyvilágra.

Mert "a mikro-, kis- és középvállalkozások foglalkoztatják a magyarországi alkalmazottak mintegy kétharmadát. A mikro-, kis- és középvállalkozások állítják elõ a bruttó hozzáadott érték mintegy felét".

Amúgy meg "a hazai kis- és középvállalkozások európai összehasonlításban alacsony száma és versenyhátrányai a legtöbb esetben pénz- és tõkehiányra vezethetõek vissza".

De nem gond, mert "Önnek is helye van a nyertesek között!" Kafa.

Meg kell mondjam, életemben csak kevés ilyen emberrel találkoztam.

A jobb felsõ sarokban egy MDF logó. Kész. Vége.
Egy klasszikust idézek: "Végül már csak az lesz a vita tárgya, ki viszi haza a fénymásolót".

Egy normális országban, ha sikeres vagy, azt onnan lehet tudni, hogy szakmai, anyagi, erkölcsi elismerésben részesülsz és hasonlók.

Egy kevéssé normális – vagy fogalmazzunk bátran modernebbül: elkúrt - országban mindezek a fent említett visszajelzések nem mondanak semmit. Ha totál hülye vagy valamihez, attól még dõlhet a lé, mutogathatnak a tévében és átvehetsz kitüntetéseket.

Leginkább onnan lehet tudni, hogy valamire ráéreztél és jól csinálod, hogy irigyeid vannak, mókás dolgokat terjesztenek rólad, közben persze - sûrû fikázás közben - másolnak ezerrel.

A hülyeségeidet is.

Azért találó, ahogy éppen a Vad etetés címlapú HVG-t tették arra a szórólapra, amelyen két hónapig fél áron lehet megrendelni a hetilapot.

Sziasztok Bloggerek,

A megyei könyvtár tervezi, hogy március 24-én (szerdán) 15 órakor a blogokról, blog írásról tartanak egy beszélegést.

Erre hivatalos az Alon-blogja is. Van kedve valakinek részt venni a beszélgetésen?

Sosem voltam híve a kötelezõ ünnepléseknek. Legyen szó szilveszterrõl vagy hétvégérõl, amikor bulizni "kell" vagy akár születés- és névnapokról, amit meg "kell" ünnepelni. Ha van hozzá kedvem, akkor úgyis, ha nincs, akkor meg úgysem, akármilyen nap van éppen.

Ehhez képest a tegnapi nõnap jól sikerült.

Kezdõdött azzal, hogy szombat reggel megvolt a virág, ami frissnek tûnt. Még nappal sem nyílt ki, így komoly esély volt rá, hogy hétfõn éppen a legjobb formájában lesz. Aztán kiderült, mindez csak ábránd, mert vasárnapra pár szál úgy festett, mintha megfagyott volna.

Úgyhogy tegnap kora reggel irány virágért. Kaptam is most már tényleg frisset, sárga és piros színû tulipánokat. Még nyolc óra sem volt, amikor az iroda környékén dolgozók asztalain már ott állt egy-egy szál. Aki napközben beesett, és nõ volt, szintén kapott. Legjobban annak örültem, ahogy a takarítónõnk örült neki. Más valaki pedig azt mondta, ehhez nincs hozzászokva; ez sem volt semmi.

Jó kis nõnap volt.

Mit nekem egy keddi lekvár,
ha ott kinn egy Cadillac vár?!

Óramû pontossággal érkeznek az ügyek az MSZP háza tájáról. Látható, tapintható a koncepció, ahogy adagolják az infókat. Minden nap újabb részletek látnak napvilágot az esetekrõl.

Profi munka és idõzítés. A baloldal bénultan, leeresztett kézzel várja az újabb sallert, már nyilatkozni sincs nagyon mit.

Nem tudom, pontosan hogyan áll a kakaóbiztos számítógépek, a digitális táblák, az Új Magyarország program vagy a tudás alapú társadalom ügye, mindenesetre a fiam holnap vécépapír-pénzt visz Szombathely egyik jó nevû középiskolájába.