Szombaton fõzõverseny a Múzeumfaluban a szokásos paraméterekkel. Kupi fõz, mindenkit várunk!

Érdekes (vagy nem tudom, mi lenne a jó szó), hogy egy ismert szombathelyi politikus ingyen tankönyvet vesz át, mert jár neki. Holott köztudottan az sem vágná földhöz, ha háromszoros áron adnák neki a könyveket. És még önkormányzati választások is lesznek.

De lehet, hogy csak én akadok fenn ezen és csak én lepõdöm meg még mindig azon, hogy a látszatra sem...

"Magyarország lesz várhatóan a harmadik ország az unió tagállamai közül, amely Vietnamba húst exportálhat (...) várhatóan néhány héten belül megkezdõdhet a távol-keleti országba a magyar hús kivitele" - olvasom a minisztériumi sajtóközleményt. Czerván György, a Vidékfejlesztési Minisztérium agrárügyekért felelõs államtitkára járt arrafele a minap, és most a jelek szerint ragyog a boldogságtól, hiszen "Magyarország gyakorlatilag korlátlan mennyiségben exportálhat a húsimportra szoruló távol-keleti országba"

Biztos én vagyok teljesen hülye a gazdasághoz, de valaki elmagyarázhatná, miért és kinek éri meg magyar húst szállítani a világ túlsó végére, egy olyan országba, ahol az egy fõre jutó GDP az ötöde a magyarországinak, miközben mi is azt lessük a hentesnél, mikor lesz akciós a csirkefarhát.

Megnéztem este a TV2-n a Megasztár-válogatást. Hogy Friderikusz meg Eszenyi dönti el, hogy ki a tuti, arról már nem érdemes beszélni és sírdogálni, arról sem, hogy néhány ember hülyét csinál magából egy ország elõtt. Joguk van hozzá.

A legszomorúbb az, hogy tehetségek jelentkeznek ebbe a mûsorba. Pontosabban az az indíték a szomorú, amikor valaki a Megasztárban a látja zenei kibontakozásának lehetõségét.

Nem tudom eldönteni, igazuk van-e, de mégis eldöntöm, hogy nincs.

Mintha valaki írói kibontakozásának lehetõségét PR-cikkek szakmányban való legyártásában látná.

És itt nem arra van szó, hogy a mai zene nem olyan jó, mint a korábbi, hanem valami nagyobb lélegzetû eltévelyedésrõl, ami elõször csak kivételnek tûnt, most pedig szinte szabály lett.

Viszont minél nagyobb tömegû az eltévelyedés, a látszat és valóság ellentéte, annál nagyobb az esélye, hogy lesz valamiféle tömegigény a változtatásra.

Igaz, ennek egyelõre nyomát sem látni.

Ha viszont lesz, nagy hullámokat fog csapni, talán akkorát, mint a hippik korában.

Mai jövendölésemet ezennel itt lezárom.

Kínai szegény teremtmény, és bûnömet tovább tetézi, hogy az Ikeában vettem. Viszont tessék a szándékot nézni.

Semmi elektromosság, pont annyira igazi felhúzhatós, amennyire kinéz, ketyeg, verdesve csörög, ha elfeledkezem róla, megáll.

Autentikusságát tovább javítja, hogy egy-két perc csúszása mindig van, hol siet, hol késik, amilyen kedve van, de nem nagy ügy, hetente-kéthetenbe nagyjából beállítom.

Már 4-5 éve megvan.

Ha eljön az ideje, megint ilyent veszek, de az már nem kínai lesz, és nem az Ikeából.

Már persze akkor, ha más is lát bennük fantáziát.

Biztos igazságtalan a rendszer, biztos iszonyú nehéz a kispártoknak, biztos iszonyúan nehéz a civil szervezeteknek, hogy össze kell vakarni 1 százaléknyi vagy hasonló mennyiségû kopogtatócédulát.

Másrészrõl viszont sem tavasszal, sem most õsszel egyetlen szervezet sem kopogott be hozzám, hogy esetleg kellene nekik valami.

No nem mintha hiányoznának.

De én ezt magyarra úgy fordítom le, hogy azért nehéz összegyûjteni a kopogtatócédulákat, mert nem nagyon gyûjtik.

Vagy azért, mert nincs ember, aki gyûjtse, vagy nincs lendület, amivel gyûjtenék. Akkor viszont?

Miután elmondtam a véleményemet az új pécsi Széchenyi térrõl (és elmondták mások is), közzéteszek még néhány pécsi képet.

Azonkívül, hogy a közelmúltban készültek, semmiféle apropójuk nincs, illetve annyi mégiscsak van, hogy rendet igyekszem vágni a számítógépem asztalán, és véletlenül rájuk akadtam.

Az elsõ kép a mánfai templomról készült. Mánfa Komló és Pécs között van, ha arra jártok, álljatok meg, nem fogjátok megbánni.

Pécs, a Király utca egyik (majdnem) vége:

Egy bohém kézmûvesüzlet belsõ udvara:

Marcipánbolt marcipánkaktuszokkal a kirakatban:

Az ismert lakatfal egyik részlete:

Számomra menthetetlenül itt van az õsz.Kiástam az utolsó bokor krumplit.Széthordtam a kertben a tavaly óta érlelõdött komposztot.Szedem a fa alól a lehullott körtét, és összeült a család ,hogy megbeszéljük az iskola kezdéssel felmerülõ költségeket.Na ez volt a legkimerítõbb.Mindig azt hallom,hogy kisgyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond.De valahogy nem így érzem.Kis gyerek nagy gond, nagy gyerek pedig óriási gond.A beiskolázási költségekre lassan OTP- kölcsönt kell felvenni ( jól van na, kicsit túloztam), de majdnem.Nagyobbik lányom most megy vissza Pécsre az egyetemre, az õ beindulási költsége sem kismiska .
2 havi kollégiumi díj 26.000.- Ft
vonat ksg ,csak oda 4.000.- Ft
telefon föltöltés min. 3.000.- Ft
helyi buszbérlet kb 4.000.- Ft
festék,vászon, fa, egyebek
anyag ksg nagyon minimum 20.000.- Ft
tisztálkodási szerek min. 3.000.- Ft
megélhetési ksg, okt 15-ig
min. 15.000.- Ft

lyukas fog itthoni megcsinálta-
tása/mert olcsóbb mint Pécs/ 12.000.- Ft
____
87.000.- Ft

A kisebbik idegenvezetõnek tanul. Az õ költségeit már nem is részletezem,mert nincs értelme. Talán ezért is van az,hogy most valahogy visszasírom a nyarat, vagy szívesebben átugranék a télbe.De az õsz
itt van a nyakamon.......

Tegnap dicsértem az aktagyári munkásokat, amit nem is szívok vissza, mert úgy igaz, ahogy van.

Ettõl függetlenül még egy jókora körmös kijárna azoknak, akik felelõsek a magyarországi elektronikus ügyintézés intézményéért.

Most este elhatároztam, hogy nem húzom fel magam megint, így nem írom le mindazokat a fõneveket és mellékneveket, melyek eszembe ötlöttek azokról, akik kitaláltak ezt az ügyfélakapus, abeves, nyilvantartós, apehjavás összetaknyolt istencsapását.

Nem tudom, kik tervezték, kik készítették, miért pont õk és miért pontosan annyiért, amennyiért, az viszont gyanítható, hogy egy ilyen cuccal nem jutnának be egy középiskolás számítástechnikai vetélkedõ megyei döntõjébe.

Gondolom csuklanak is rendesen.

Zaklatottságomat mi sem jellemzi jobban, hogy életemben elõször megkóstoltam egy Cola Lightot, és úgy csináltam, mint az elektronikus ügyintézés felelõsei: egy darabig gyõzködtem magam, hogy jó ez, csak szokni kell.

De szép is volt egykor, így augusztus vége felé.

A nap ereje már gyengül, de csak pont annyira, hogy simogató legyen, a növények színei mélyebbek, filozofikusabbak, a hangok tompábbak, és az egész természet bölcsebbnek, tapasztaltabbnak látszik, mint a nyár eleján.

Az emberek megjöttek a nyaralásból, bõrük két árnyalattal barnább, mint a szokásos, arcuk simább, szájuk mosolygósabb, mozdulataik megfontoltabbak.

Na ilyenkor volt szép az ürességtõl kongó iskola egyik kistermében pótvizsgáztatni.