2012. május 19.
Nem voltam szemfüles (jó kis szó egyébként) a Spar pénztáránál.
Talán elkalandozott a figyelmem, talán még mindig azon töprengtem, a megfelelõ fagyasztott zöldséget tettem-e a kosárba, mindenesetre a hölgy kihasználta a pillanatnyi üresjáratomat, és a Safari-matricák mellett rámsózott valami pontgyûjtû füzetet is, két bélyegszerû valamivel.
Esetem legyen intõ példa mindenki számára.
2012. május 18.
„A telefonadó eltörlését ígéri az MSZP” – írj az MTI, én meg egyre inkább úgy érzem magam, mintha egy David Zucker film statisztája lennék.
Ha kellõen távolról (értsd: egy normális országból) nézi valaki, akkor vicces meg minden, csak én úgy vagyok benne, hogy nincs kedvem nevetni rajta, ráadásul az egészhez csak annyi közöm van, hogy vért izzadok azért a kis honorért.
Ráadásul most éppen benne van a levegõben, hogy botrányba fullad az egész forgatás.
2012. május 17.
Tegnap délután ünnepelte megalapításának huszadik évfordulóját a Savaria Egyetemi Központ Berzsenyi téri épületében található (nyilvános, mindenki számára látogatható) szombathelyi Osztrák Könyvtár. A rendezvényen megjelent az osztrák külügyminisztérium képviselõje és Ausztria magyarországi nagykövete is.

Az osztrák könyvtárakat jellemzõen a felsõoktatási intézményekben helyezték el. Hazánkban Szeged után másodikként így került Szombathelyre is egy az ország nyugati szomszédja által felajánlott értékes gyûjteményekbõl.
A szombathelyi egyetem Osztrák Könyvtárát 1992. május 4-én, Az osztrák kultúra napjai címû rendezvénysorozat keretében az az Alois Mock alkancellár, külügyminiszter nyitotta meg, akire a magyarok úgy emlékeznek, ahogyan egy híres fotó megörökítette: ollóval a kezében, amint éppen átvágja a vasfüggönyt.
2012. május 15.
Szóba kerültek ma a szerencsesütik. Akartam egyet hamar én is, de csak pite volt itthon - hát feltörtem egy szeletet abból.

A szerencse jön is, meggy is.
A Persepolis egyik üzenete
Tegnap este a családi filmklub keretében megnéztük a Persepolis címû animációs filmet. A 2007-es francia alkotás Marjane Satrapi önéletrajzi ihletésû képregényébõl készült és egy iráni kislány felnõtté válását, iráni és bécsi élményeit meséli el.
A lírai hangvételû, Oscar-díjra is jelölt alkotásnak számos üzenete van politikáról, vallásról, szabadságról, emberi humánumról.
Ami még ezek mellett eszembe jutott nagy hirtelen, az az, hogy milyen gyorsan és milyen könnyen taccsra lehet tenni egy országot, hogy egy maroknyi embercsoport tevékenysége nyomán micsoda borzasztó hellyé vált az egykori Perzsia. És hogy ehhez hogyan asszisztáltak a tudatlan tömegek, és hogyan vergõdtek azok, akik valami szebbre, jobbra vágytak.
Aztán eszembe jutott az a perzsa lány, aki – az emlékezes, erõszakba torkollott szavazás után - férjével együtt néhány éve elmenekült Iránból, és akikkel a Sziget egyik koncertjén sikerül néhány szót váltani és néhány sört közösen lecsúsztatni. (Lásd a második fotót.)

Szóval vigyázni, gondolkodni és sokat olvasni. Nem elcseszni.
Indiában ilyen produkciók is feltûnnek a tehetségkutató mûsorokban. Szerintetek tehetségesek?
Hasonlót - sokkal egyszerûbb formában - nemrég itthon is láthattunk:
A magyar fiú nem jutott tovább.
Tavaly a karneválon találkoztam egy tõlem magasabb szférában álló emberrel.A bemutatkozást követõen zavarban is voltam rendesen,mert nem tudtam, hogy mirõl is tudnánk mi szót váltani.A házigazdánk oldva a feszkót, megemlítette,hogy borsodiak vagyunk.Na ez volt az a pillanat mikor feloldódott a feszültség.Mitöl is? Ezzel a bizonyos úriemberrel megtaláltuk, a két távolság vas és borsod között a g pontot.Ez a Mádi bor volt.Minap ismét megízlelhettem ezt a finom nedüt, és ez a kis történet ugrott be róla. Vannak távolságok, de mindig akad egy olyan pici apró dolog ami össze tudja kötni ezt az ürt.Na ilyen volt akkor a Mádi bor ismerete is.Kóstoljátok meg , biztosan megtaláljátok tõle azt a bizonyos pontot.......


