Igazából fene se tudja, hogy jó vagy rossz világban élünk. Az tetszik, hogy fel tudom kapcsolni a lámpát, könnyen betekinthetek tõlem távol lakó emberek mindennapjaiba, kultúrájába, tudok könyveket és lemezeket rendelni a tengerentúlról, elutazhatok Firenzébe vagy Londonba, és azt is értékelni kell, hogy kedvemre kutakodhatok a füstölt sajtok és az indigó farmerek között.

Csakhogy mindeközben mintha hullana ki a kezünkbõl valami, mint amikor nagyon finom homokot szorongatunk, és bármennyire markoljuk, ujjaink között kiperegnek a szemek.

Tegnap este például egyik kedvenc verseskötetemet, az Ady – József Attila – Radnóti válogatást vettem a kezembe. Nem kell megijedni, havonta átlag, csak egyszer teszek ilyent.

És századszorra csodálkoztam rá, hogy mekkora nagy versek ezek, és arra, hogy mennyire nincs ezekre a mekkora versekre szüksége a ma élõknek. Mint ahogy más hasonlóra nincs. Nem sorolom.

És amikor néha úgy tûnik, hogy kell az ilyesmi, akkor is sokszor kiderül, hogy valójában nincs, csak a pénz és a hatalomvágy valami trükkös megjelenésérõl van szó.

No de sebaj, süt a nap, a virágom – amelyik majdnem meghalt, mert nem gondoztam -, is egész szépen magához tért.

Aki pedig mindezt végigolvasta, annak jutalmul

JÓZSEF ATTILA: KOPOGTATÁS NÉLKÜL

"Lépj a Healthy Living világába és fedezd fel a titkát annak, hogy hogyan nyerheted vissza a régi formádat stressz, áldozat, tornagyakorlatok és kemény diéta nélkül! (...) 10 kilót tudsz fogyni 10 nap alatt és a ruhaméreted 1 mérettel kisebb lesz 5 nap alatt!! (...) Az inkák Csodálatos Szent Növénye: a 100%-ban Tiszta Maca növényböl készült Minci--Max egy igazi étvágytalanító szer, ami ráadásul AUTOMATIKUSAN elégeti a zsírt, megszünteti a narancsbört és a túlsúlyt!!
Hogyan müködik? A perui Junin fennsíkon élö inkák által Minci Max-nak nevezett MACA stimulálja az agy mirigyeinek összességét (tobozmirigy) - agyalapi mirigy - agynyúlvány - annak érdekében, hogy azonnal megszüntesse az éhségérzetet, amelyet a zsírok látványos és gyors elégése kísér."

Elképzelem, ahogy az öreg indián odaszól a fiának, hogy ugyan, menjen má ki, oszt szedjen föl egy kis krumplit, meg egy kis mincimaxot...

Nem értem, mi ez a nagy hisztéria a Bokros-tánc körül.

Persze képmutatóak vagyunk, meg minden, s egy "komoly" ember sokkal inkább komoly legyen, mint ember. Ha pedig még Bokros is, akkor ne táncoljon, ha Gyurcsány, akkor sem, ha pedig Orbán, ne mutatkozzon sporttáskával a hátán, mert mégis csak, na...

Persze az már gáz, ha egy öreg, ám heves vérmérsékletû olasz prostikkal veszi körül magát, miközben bizonyára fontos megbeszéléseket folytat meztelen politikustársaival. Nem, mintha ez nem lenne emberi, tuti, hogy sokan megtennének hasonlót, ha megtehetnék, de egy politikusnak nem túl bizalomgerjesztõ.

Gondolom, az Európai Parlamentben senki nem perdül táncra, a Parlamentben sem, illetve ha nem kolbászt tölteni megy, hanem protokolláris rendezvényre, kicsi az esélye annak, hogy sporttáskát vesz a hátára.

Nem szeretem, ha állandóan szerepet játszik valaki. Illetve az hagyján, hogy nem szeretem, de a saját érdekemben kerülöm azokat, akiknek állandóan el kell játszaniuk a "komoly" embert. Azokat meg fõleg, akik el is játsszák. Mert nem emberiek. És aki nem tud emberi is lenni, legyen bármilyen pozícióban, az bármire képes.

Na, erre mit tudtok mondani?

- mert tegnap végre elvontattam magam a villamosszagú kettes villamossal a Ludwigba, ahol is mostanság Glenn Brown, egészen a költészet napjáig, amikor is elköltészet, de nincs összefüggés, bár hazafelé egy ferencvárosi sarkon láttam egy falra sablonolt József Attilát.
Attól most megkímélek mindenkit, hogy GB-t elemezzem, inkább a képek, levadászva, összegyûjtögetve:

The Real Thing

Bõvebben!

A napokban titokzatos dolognak voltam szemtanúja. Úgy éreztem magam, mintha egy krimiben lennék. Csak azzal nem voltam tisztában, mennyire komoly az egész.

Az irodában ültem, amikor az ablakon kinézve furcsa dologra lettem figyelmes. Egy pár kiszállt kék színû autójából, a férfi odaballagott a parkoló mellett lévõ telefonfülkébe, és egy barna táskát helyezett el benne. Majd elsétáltak, de nem vissza a kocsihoz.

A hatás kedvéért több fotót is feltöltöttem a bejegyzés illusztrálása és drámaibbá, izgalmasabbá tétele érdekében.

Az elsõ képen az látható, amit én is látok az ablakon kipillantva. Ugye, milyen drámai, brrr.

A következõ képen az ominózus telefonfülke van kissé közelebbrõl, benne a táskával. Mert természetesen amint megláttam, mi történik, nyúltam is a fényképezõgépért, szemem elõtt címlapok, fényes karrier, Pulizter-díjak lebegtek. Tovább fokozom az izgalmakat és a drámát, hiszen néhány félig-meddig vagy egészében látszódó rendszámot kisatíroztam, mint a nagyok.

Az utolsó képen a táska még közelebbõl.

Körülbelül fél óra telt el, amikor a párocska visszatért, beült a kocsiba, majd elhajtott. A táska maradt.

Közben egy bringás pasi többször elhaladt a telefonfülke elõtt, miközben mobillal telefonált. Feszülten figyeltem, szívem a torkomban dobogott és ilyenek. Ám nem õ volt az emberünk, mert néhány perc elteltével távozott a környékrõl.

Nagyjából 15 perc múlva viszont három férfi közeledett a fülkéhez. Egyikük, egy nagydarab fazon belépett, felkapta a táskát, majd továbbmentek.

Ennyi történt. Lehet filózni, hogy ez mi volt?

Bizony, erõsen próbára teszik a türelmemet a hétköznapi élet olyan lehangoló velejárói, mint a sorban állás, parkoló keresés, ûrlapkitöltés és a cipõfûzés. A legnehezebb ügy talán a hajszárítás, ahol is az ember 10 másodperc után úgy érzi, hogy ennél haszontalanabb idõtöltés nemigen létezik. Ezért aztán általában nem szárítok hajat, de évente egyszer-kétszer még így is belefutok a hajszárítóba. Ma is ez történt.

Szerencsére a napozás és az uszoda könnyen kikerülhetõ.

Mint sokat tapasztalt bölcs öreg felhívom figyelmeteket egy megfigyelésemre. Ezek szerint amikor ilyen szívósan és ilyen sokáig van tél, amikor március 15-i hosszú hétvégén a wellness szállodák mellett még itt-ott hó van, akkor nagyon hirtelen robban be a tavasz és a jó idõ. Meglátjátok, nemsokára rövid ujjú pólóban fogunk flangálni a napsütésben.

A Pelikán-parki varjak már két napja nagyon dolgoznak valamin, ágakkal repkednek ide-oda.

Addig is:

Sandro Botticelli: Tavasz (még mindig tart a Botticelli-tripem)

http://www.avatarizeyourself.com