Főleg a politikusok szedték önkéntesen a szemetet Szombathelyen

Először rossz helyre mentünk önkénteskedni, de aztán bekapcsolódtunk az események menetébe.

Kis kommunikációs zűrzavar folytán az Alon.hu négyfős különítménye a Potyondi-árok északi részéhez érkezik szombat reggel 9 órakor, valószínűleg azért, mert a potyondi szó kapcsán automatikusan a kedvenc mocsárunkra asszociáltunk.

Mivel rajtunk kívül csak Horváth Zoltán LMP-s képviselőt és egy civilt találunk a helyszínen, felmerül a gyanú, hogy talán rossz helyen vagyunk jó időben. A civilt megkérjük, készítsen rólunk fotót, hogy legalább dokumentálni tudjuk, hogy a szándék megvolt.

 

Mire egy kilométerrel odébb, az Aranypatak utcánál megtaláljuk a Potyondi árok másik, aktuális végét, Puskás Tivadar polgármester, Marton Zsolt, Molnár Miklós és Lazáry Viktor alpolgármesterek, Takátsné Tenki Mária tanácsnok és több fideszes önkormányzati képviselő éppen autóba szállnak, azt mondják, végeztek az árok tisztításával, indulnak a Csónakázó-tóhoz.

Ott aztán végre mi is aktívan be tudunk kapcsolódni az eseményekbe, egy teherautóról zsákokat és kesztyűket vételezünk, majd elkezdjük járni a tópartot.

„A Földet nem örököltük, csak kölcsönkaptuk, és majd unokáinknak kell továbbadnunk” – mondja sárga világítómellényben, hulladékként talált esernyővel a kezében polgármester, mi meg azt állapítjuk meg, hogy a helyzet szerencsére nem olyan veszélyes: majdhogynem több a horgász, mint a szemét.

Irány a sziget, ott biztos nagyobb a merítés hulladék tekintetében – fogalmazódik meg bennünk az új direktíva.

A sziget bejáratánál a Vas megyei Önkéntes Centrum pultja van felállítva, ott is lehet kesztyűt és zsákot vételezni. De nekünk már van.

Láthatóan ez az esemény központja, itt többen vannak önkéntesek és érdeklődők, befut néhány média is, de még mindig jelentős a politikusi túlsúly, a fideszen és az LMP-n kívül Balassa Péter vezetésével itt van a Jobbik is.

Nemsokára gyakorlatilag mindenki a szigeten van, és sűrű ugratások közben gyűjtjük a zsákokba, amit találunk: flakonokat, zsemlékkel teli zacskókat, női bugyit, döglött halakat, ilyesmit.

Itt már gyorsabban telnek a zsákok, nagyobb a merítési lehetőség, de a környezet itt sem gondozatlan.

Az feltűnik, hogy az emberek hajlamosak a kuka mellé hajítani a szemetet, cserében viszont a kukákat nem a padok mellé helyezik el.

Egy szűk óra alatt végzünk az egész szigettel, épp időben, mert nemsokára elkezd esni az eső.

Miközben kerékpárjainkat eloldjuk a fáktól, megállapítjuk, hogy jó hogy kijöttünk, az önkéntesség jó dolog, és ennek a közös, poénos szemétszedésnek főként szimbolikus jelentősége van.

A jövőben tovább kellene gondolni az egészet, kreatív alapokon elmozdulva a szemétszedés sémájától. Mi például el tudnánk képzelni mondjuk játszótérfestést, önkormányzati lakásfelújítást, faültetést, meg még sok mindent.