Fiatal Vas megyei tehetségek (5) – Kiss Flóra, énekesnő

 

Alon: Mikor kezdtél el komolyabban a zenével foglalkozni?

Kiss Flóra: Körülbelül tizenöt éves korom óta énekelek. Sokáig nem is tudtam róla, hogy van hozzá tehetségem, amíg egyszer valaki meg nem hallotta valahol, hogy sunyiban dúdolok valamit. Ott aztán lelepleződtem mások előtt is, és rögtön gimis zenekart alapítottunk a maga egyáltalán nem kuriózumnak számító rock slágereivel. De azért jó móka volt. Minél többet csináltam az éneklést, annál több feladatot és fejlődési lehetőséget láttam benne. Autodidaktaként edzettem magam nagyjából öt évig. Nagyon szórakoztatott megtanulni, és gyűjteni olyan dalokat, amiket első meghallgatás után lehetetlennek tartottam elénekelni. Végül mindig megoldottam. A Zeneiskolát többek között azért is választottam, hogy olyanok is meghallgassanak akik valóban értenek ehhez, és eligazítanak ha valamit rosszul csinálok.

Alon: Milyen zenei hatások értek a családodban, a gyerekkorodban? Eléggé változatos zenei palettán mozogsz mostanában.

Kiss Flóra: A családomban édesapám főként az, aki zeneszeretetével engem is megfertőzött. Általa én is egyre nyitottabb és nyitottabb lettem a különböző műfajokra, amik persze mind hatottak rám, és sokat hozzátettek ahhoz ami vagyok, és hozzátesznek majd ahhoz ami leszek. Ő őszinte érzelmekkel, és előítéletek nélkül viszonyul a zenékhez, és bár nem tud hangszeren játszani, pontosan tudja mi történik, és a különleges hangzások mind megragadnak a fejében. Szerencsére ezeket a dolgokat mind átörökítette rám is. Neki köszönhetem, hogy ideje korán megismerhettem Chick Corea-t, Jimi Hendrixet, a Weather Report-ot, Deep Purple-t és még sorolhatnám...

Alon: Mit jelent számodra a minőségi zene?

Kiss Flóra: Azt hiszem, amikor az előadó, a zene, a tartalom és a hangzás teljes harmóniát alkotnak, az az igényes zene.

Alon: Kik azok a hazai előadók akikre felnézel?

Kiss Flóra: Felnézek a tanáraimra, és mindazokra a zenészekre akik a fent említett szempontok alapján az igényes zenét szolgálják. Magyarországon rengeteg tehetséges és profi zenész van, akik a világ bármely pontján megállják a helyüket, és ezzel hazánknak és a zene művészetének a fényét is emelik. Ha ki kell emelnem valakit közülük, akkor Fekete-Kovács Kornél zenekarvezető tanárom nevét említeném, akitől rengeteget tanultam mind az iskolában, mind a színpadon együtt zenélés közben a zenéről és az életről magáról. Ő nem csak a hangszerén profi, hanem a zene fogalma foglalkoztatja, és ezt a fogalmat szolgálja mint zeneszerző, hangszerelő, és zenekarvezető. Szerintem ez mindenkinek példa értékű lehet.

Alon: Mik a terveid a Kőbányai Zenei Stúdióval, úgy tudom most végeztél. Hogyan tovább?

Kiss Flóra: Jelenleg szakvizsgával rendelkező diáknak számítok Kőbányán, hiszen a három elvégzett év után most a pedagógus képzésre is felvettek, amely plusz egy év. Úgy gondolom van még mit tanulnom, és soha nem volt még baj, ha az ember így gondolta. Az iskola mellett persze sok más szegmensből áll az életem. Folyton próbákra járok, fellépésekre, keresztül kasul az országon. Azt hiszem egyre alkalmasabbá válok erre a folyton pörgő izgő mozgó szerepre. Úgy tűnik, hogy a saját zenekar terve is kiforrani látszik, ami egyre izgalmasabb új leküzdendő akadályokat rak elém. Remélem az élet a későbbiekben sem hagy majd unatkozni.

Alon: Említetted a saját zenekart. Most a szombathelyi Voler Mouche-ban és a Budapest Voices nevű együttesekben szerepelsz, mi lesz velük később?

Kiss Flóra: Az, hogy valaki saját zenekart csinál, nagyon nagy felelősség, és rengeteg munkával jár, de nem zárja ki, hogy az ember párhuzamosan mással is foglalkozzon. Én ennek az útnak még nagyon az elején járok. Gyakorlatilag eddig is több tucat dologgal foglalkoztam egyszerre, éltem a zenei és a magánéletemet Budapesten, Szombathelyen és Celldömölkön. Nem tartok tőle, hogy bármelyik projekt veszélyeztetné a másikat, és igazán nem is hiszek az ilyen dolgokban. Úgy gondolom, hogy nem szűnhet meg valami csak azért, mert valami másnak életben kell maradnia. Ha mégis véget ér, ahhoz hosszú szövevényes és többtényezős út vezet, és ameddig az ember a szeretetét és rajongását meg tudja őrizni a dolog iránt, addig nemnagyon tud megválni tőle. Lehet, hogy túl emocionális vagyok ehhez, de így gondolom. Szerencsére szívvel lélekkel állok mindig a dolgok mellett amikben közreműködöm, úgy a Budapest Voices-ban, mint a Voler Mouche-ban, saját zenekarban vagy akár egy háttérvokálos megbízás esetén.

Alon: Nemrég jelent meg a legújabb videoklipetek a Voler-val, a Still Life. Nagy sikere lett a dalnak, milyen volt klipforgatás?

Kiss Flóra: Amikor Ádi (Miski Ádám – a szerk.) a billentyűs -zeneszerzőnk kitalálta, hogy ehhez a dalhoz szeretne klipet forgatni, nyilvánvalóan a neki címzett kérdéseink elsősorban a koncepcióra, történetre vonatkoztak. Vajon hogy fog kinézni? Kik lesznek a szereplők? Esetleg animációs, vagy valami spéci technikával oldjuk meg a látványt? Minden kérdést rögtön hárított, azt mondta ne is próbáljunk tovább érdeklődni mert ő úgy tervezte, hogy ez mindenki számára - beleértve a tagokat - meglepetés lesz. Több hónapig szervezkedtek, hogy megvalósítsák Horváth Eszter menedzserünk ötletét, teljesen titokban. Megszervezték a stábot, a szereplőket, és felépítettek egy életnagyságú fotóautomatát a nappalijuk közepén. Én is csak a forgatás napján szembesültem a hatalmas szerkezettel. Bent nagyon kellemes hangulat várt, egyáltalán nem éreztem, hogy produkálnom kell magam, és a dal is jobban beérett mint eddig bármikor a stúdióban vagy koncerten. A spontaneitás nagy hajtóerő amúgy is az életemben, itt is bebizonyosodott, hogy ez beválik.

Alon: Szalóki Ági új lemezén is közreműködtél...

Kiss Flóra: Annyiban pontosítanék, hogy Szalóki Ági lemezén nem működtem közre, az új lemezének bemutatóján dolgoztunk együtt, és azóta a Körforgás lemez anyagával utazom vele és a zenekarával mint vokalista.

Alon: Hallhattunk már téged rádióban, több színpadon is felléptél. Ha tehetnéd, hol énekelnél a legszívesebben és kiknek?

Kiss Flóra: Mindig próbálok a realitás talaján mozogni, és nem nagyokat kívánni az élettől. Ez persze nem azt jelenti, hogy én nem álmodozom, és nincsenek távolinak tűnő céljaim. Egyszerűen szívesebben haladok apránként, és nem bízok sok mindent a véletlenre, vagy a szerencsémre. Persze vágyam, hogy megtöltsek koncerttermeket csupa zenémre kíváncsi emberrel, és hogy járhassam a világot, de úgy gondolom ez mindenkinek vágya akinek van megosztani valója, és elérhető közelségbe került a színpaddal. Arra is rájöttem idővel, hogy ha embernek nincsenek világrengető elvárásai a helyekkel és a közönségével kapcsolatban, történhetnek, és történnek is olyan kellemes meglepetések amiket soha nem felejt el. Amit hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy ezek akkor is megtörténnek ha egy kis kocsmában játszunk, és csak hat ember hallgat minket.

Alon: Ha napközben van egy óra szabadidőd, mit csinálsz szívesen?

Kiss Flóra: Nagyon ritka mostanság, hogy ha van egy óra szabadidőm, akkor azt nem alvással töltöm, hiszen a rengeteg dolog mellett most az iskola újra beindult. Így iskolából próbára járok, onnan pedig koncertezni, és kezdődik egy új nap. Persze ez nem egy konstans folyamat, itt is vannak jobban és kevésbé menő időszakok. Ha tehetem a lazább napokon elmegyek magam is koncertet nézni. Imádok zenét hallgatni, ez nem hiányozhat. Van, hogy a természetet, és a családomat választom, de imádom a jó filmeket is. A barátommal ha van egy ebédre való szünetünk Budapest különleges éttermeit járjuk és kutatjuk az ínyenc helyeket.

Alon: Milyen a pesti pörgés után hazamenni Celldömölkre?

Kiss Flóra: Imádom az otthonomat és a családomat. Nagyon szoros nálunk a kötelék. Két hét távol lét után már sajog a szívünk és számolgatjuk a napokat, hogy mikor találkozunk. Nem érezzük magunkat szentimentálisnak emiatt. Mindig hittem abban, hogy a család szerepe nagyon meghatározó egy egy életben. Ha tehetem, mindig hazautazom, van, hogy csak egy napra is. Csodaszép kertünk és házunk van, két kutyával, akik teljes értékű családtagnak számítanak. Kinek ne esne jól ez a közeg a pesti légkör után..?

Alon: Ha visszanézel az elmúlt időszakodra, mire vagy a legbüszkébb?

Kiss Flóra: Az elmúlt években sok minden történt, és mind hozzátesz ahhoz, aki vagyok, a vokálozásoktól, a mérföldkőnek számító koncertekig. A legbüszkébb arra vagyok, hogy saját formációm először koncertezett az Opus jazz Clubban, ahol kiváló zenészek mellett énekelhettem, olyan dalokat amiket szeretek, és hatalmas siker volt. Annak is nagyon örülök, hogy immáron második éve tagja lehetek a Fekete-Kovács Kornél Sextet-nek, ahol nagy megtiszteltetés közreműködni, akárcsak a MAO-ban. Nagy büszkeséggel tölt el, hogy a MAO-n keresztül Mike Garsonnal énekelhettem egy színpadon, aki a David Bowie Band billentyűse. Három koncertet adtunk vele és a MAO-val. Emlékezetes még a múltból a Budapest Voices debütáló koncertje az A38 hajón, ahol eszméletlen sok ember volt kíváncsi ránk. Nagyon jóleső érzés volt.

Alon: Hol leszel látható, hallható a közeljövőben?

Kiss Flóra: Folyamatosan napról napra alakul a koncert naptár. Október 3-án egy kiváló és sokszínű gitárossal Li Olivérrel játszom a Budapest Music Expon, Október 22-én Budapest Voices lemezbemutató koncert lesz az Akvárium klubban. Mindenkit sok szeretettel várok, akinek van kedve csatlakozni.

Fotók: Bonyhádi Zoltán, Voler Mocuhe Facebook oldala, Budapest Voices Facebook oldala