Hiába számított rá a sajtó, semmi drámai nem hangzott el Marton Zsolt és Rettegi Attila, a szakértői anyaggal kapcsolatos csütörtöki sajtótájékoztatóján.
Az eseményen megkérdeztük, igaz-e, hogy a szombathelyi tanárok ingyen helyettesítenek, magunkban meg azt, hogy „hogy lesz ebből tudásalapú társadalom?”.
Elmaradt a dráma
Mostanában nem gyűlt össze ennyi média a szombathelyi városháza sajtótermében, mint csütörtökön kora délután.
A felfokozott érdeklődés oka az volt, hogy mindenki drámai fejleményekre számított, történetesen arra, hogy a városvezetés hivatalosan is bejelenti a szakértői anyagban javaslat szintjén megfogalmazott intézményi átszervezéseket, különös tekintettel a iskolabezárásokra.
A drámai bejelentések azonban – a beélesített kamerák és magnók ellenére – elmaradtak, ehelyett Marton Zsolt alpolgármester, Rettegi Attila bizottsági elnök és Heckenast Gusztáv oktatási osztályvezető próbálta elmagyarázni, hogy hogyan is kell értelmezni a szakértői anyagot, mi történt eddig, mi történik most, és mi fog majd történni. Ez utóbbiról továbbra is nagyon keveset tudni, a három illetékes inkább arról beszélt, hogy milyen alapon születnek majd meg a döntések.
Mi történt eddig?
A szombathelyi oktatási intézményhálózatot 2007-ben már áttekintette a város, míg akkor azonban elsősorban a gazdasági, pénzügyi szempontok voltak a döntők, a mostani tanulmány az iskolákban folyó szakmai munkákat is figyelembe vette, amikor a jövőre vonatkozó javaslatokat fogalmazott meg – mondta Marton Zsolt.
Ezt a „munkaközi anyagot” küldték el az iskolavezetőknek, majd tették fel a honlapra.
Az elmúlt napokban a pedagógusokkal, illetve iskolaigazgatókkal konzultáltak az anyagról, illetve a városvezetés is elmondta a tanulmánnyal kapcsolatos észrevételeit. Mindezeket a szakértők meghallhatták. A konzultációba bevonták a város legnagyobb munkáltatóit (LUK, Epcos, BPW, Jabil stb.), akiknek szintén érdekük fűződik egy egészségesebb oktatási szerkezet kialakításához. (A szombathelyi munkaügyi helyzet pikantériája, hogy miközben munkanélküli fiatalok tengődnek a városban, elvándorolnak vagy semmire sem jó képzésekben vesznek részt, ezek a cégek komoly munkaerőgondokkal küszködnek.)
Mi történik most?
Jelenleg gőzerővel folynak az egyeztetések, illetve a beépítik az anyagba azokat a javaslatokat, kiegészítéseket, amelyek a különböző helyekről beérkeztek. Ilyen - ahogy az Rettegi Attila példának felhozta -, hogy a Reguly iskolát nem lehet bezárni, mivel ott nemzetiségi oktatás folyik. Ezt a külső szakértők nem tudták, amikor elkészítették az anyagot.
Mi fog történni?
Gyakorlatilag egyelőre semmi nem dőlt el, aminek az is az oka, hogy a városvezetés teljesen új alapokra kívánja helyezni a város oktatási rendszerét. A kiigazított anyagot a márciusi bizottsági üléseken tárgyalják majd meg, a végleges szót várhatóan az áprilisi közgyűlés mondja ki. A politikusok többször hangsúlyozták: bár a médiaérdeklődés az iskolabezásárokra koncentrál, a koncepciónak ez - ha egyáltalán lesz ilyen - csak mellékeleme. A lényeg egy új költségvetési mechanizmus felállítása, melynek központi gondolata, hogy nemcsak a pénzeket, de az intézményi feladatokat is újragondolják.
Természetesen jelen vannak a demográfiai és a pénzügyi szorítások is. Az előbbihez tartozik, hogy Szombathelyen jelenleg mintegy 700 első osztályos lép csak be az oktatási rendszerbe, az utóbbihoz az, hogy évről-évre kevesebb a központi támogatás, ráadásul Szombathelynek jövőre nem lehet működési hiánya.
Miért nem fizetik a helyettesítéseket?
Az Alon azt kérdezte a politikusoktól, hogy igazak-e azok a szombathelyi pedagógusi panaszok, mely szerint úgy helyettesítenek a tanórákon, hogy azért nem kapnak pénzt. És ha igen, akkor jogilag ez rendben van-e.
Rettegi Attila válaszában elmondta: valóban van ilyen gyakorlat Szombathelyen, melyre az igazgatók a mostoha pénzügyi helyzet miatt kényszerülnek. A jelenség jogilag rendben van, mivel ilyen esetben az igazgató nem helyettesítésre, hanem gyermekfelügyeletre osztja be a pedagógust, akiknek a kötelező óraszáma 22, a többiben pedig a munkáltató munkát határozhat meg. Például gyermekfelügyeletet. „Ez szakmailag nem egy előnyös szituáció” – ismerte el Rettegi, hozzátéve, hogy éppen ezért kell áttekinteni és átalakítani az intézményrendszert, hogy ne legyenek ilyen jellegű kényszerhelyzetek.
Hogyan lesz ebből valami?
„Rendben van, elhisszük, hogy ezzel elkerüljük a teljes bedőlést, a reálgazdaság beemelése a szakképzésbe is jelent egy halvány előrelépést, de összességében hogyan és mire lesz ebből tudásalapú társadalom?” – teszi fel magának a kérdést költői kérdést a tudósító, mikor is az esemény után lefelé baktat a városháza lápcsőin.
Azért kérdez ilyen elvont dolgokat, mert úgy gondolja, hogy ezen múlik Magyarország és Európa jövője. És akár kinéz, akár benéz a szombathelyi ablakon, cseppet sem nyugodt.