Országos visszhangot váltott ki az amelyben egy szerzői jogvédő alapítvány, az ASVA igazgatóját kérdeztük az internet és az illegális terjesztés kérdéseiről. A téma iránti hatalmas érdeklődés és a számtalan tévhit miatt úgy döntöttünk, összeszedjük a legfontosabb jogszabályokat és a hivatalos állásfoglalásokat, amelyek azt szabályozzák, hogy mit szabad és mit nem Magyarországon. Szerzői jogok és társaik.
Országos visszhangot váltott ki az
amelyben egy szerzői jogvédő alapítvány, az ASVA igazgatóját kérdeztük az internet és az illegális terjesztés kérdéseiről. A téma iránti hatalmas érdeklődés és a számtalan tévhit miatt úgy döntöttünk, összeszedjük a legfontosabb jogszabályokat és a hivatalos állásfoglalásokat, amelyek azt szabályozzák, hogy mit szabad és mit nem Magyarországon. Szerzői jogok és társaik.
A téma iránti hatalmas érdeklődés és a számtalan tévhit miatt úgy döntöttünk, összeszedjük a legfontosabb jogszabályokat és a hivatalos állásfoglalásokat, amelyek azt szabályozzák, hogy mit szabad és mit nem Magyarországon. Szerzői jogok és társaik.
A jelenleg hatályban levő magyar törvények szerint egyértelmű, hogy a mind a számítógépes programok, mind az audiovizuális művek a szerzői jog alá tartoznak. A szerzői jogokat a tekintélyes hosszúságú 1999. évi LXXVI törvény tárgyalja. Az is fontos, hogy míg a hagyományos „offline” veszélyeket a törvény aprólékosan körüljárja, az internet adta lehetőségek általában csak indirekt módon jelennek meg.
A törvény hivatalos kommentárjában például ez olvasható: „Az új szabályozás is adós marad azonban az internetes szerzői jogsértés felelősségét érintő kérdéskör rendezésével. Vajon kell-e ezt speciális jogszabály szintjén egyáltalán szabályozni? A jogelmélet megosztott abban, hogy e kérdést milyen mélységben és milyen szinten célszerű szabályozni. Az internetes műfelhasználás olyan összetett folyamat, amelynek egyes láncszemei más-más funkciót töltenek be, így a szerzői jogi felelősség szempontjából sem kezelhetők egyformán, noha a szerzői (és más) jogsértés hatékony visszaszorítása szempontjából nyilvánvalóan az egyetemleges, objektív típusú felelősség lenne a legcélravezetőbb. Ezt azonban a nemzetközi tendenciák csak részben követik, követhetik. Ezért kiemelt jelentőséget kapnak a tartalomszolgáltatók és a hozzáférést biztosító szolgáltatók közötti szolgáltatási szerződések felelősséget rendező, azokat a tartalomszolgáltatóra hárító szabályok.”
Ez egyben – olvasatunkban - annak a beismerését jelenti, hogy a jelenlegi magyar szabályozás egyelőre nem képes egyértelműen és hatékonyan kezelni az internet adta lehetőségeket.
Lássuk először az alapokat, amelyek magukért beszélnek. A törvény 3. fejezetében ezek a paragrafusok találhatók.
23. § (1) A szerző kizárólagos joga, hogy a művét terjessze, és hogy erre másnak engedélyt adjon. Terjesztésnek minősül a mű eredeti példányának vagy többszörözött példányainak a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétele forgalomba hozatallal vagy forgalomba hozatalra való felkínálással.
(2) A terjesztés magában foglalja különösen a műpéldány tulajdonjogának átruházását és a műpéldány bérbeadását, valamint a műpéldánynak az országba forgalomba hozatali céllal történő behozatalát. A terjesztés jogának megsértését jelenti a mű jogsértéssel előállott példányának kereskedelmi céllal történő birtoklása is, ha a birtokos tudja vagy neki az adott helyzetben általában elvárható gondosság mellett tudnia kellene, hogy a példány jogsértéssel állt elő.
Ez a két paragrafus röviden és gyorsan válaszol egy sor kérdésre, mindazonáltal a kép ennél – szerencsére – árnyaltabb.
Kicsivel lejjebb ez is olvasható:
26. § (8) A szerzőnek az is kizárólagos joga, hogy művét - másként, mint sugárzással vagy a (7) bekezdésben szabályozott módon - a nyilvánossághoz közvetítse, és hogy erre másnak engedélyt adjon. E joga kiterjed különösen arra az esetre, amikor a művet vezeték útján vagy bármely más eszközzel vagy módon úgy teszik a nyilvánosság számára hozzáférhetővé, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg.
Bár az internet nincs néven nevezve, de ezt a törvény kommentárja megteszi. Ebből a paragrafusból valószínűleg nem nehéz levezetni a szerzői jog alá eső fájlcserélés törvénysértő mivoltát.
A szoftverekkel kapcsolatban jogilag tisztábbnak tűnik a helyzet, mint a zenék és a filmek esetében, elsősorban a hozzájuk tartozó felhasználási szerződéseknek köszönhetően, amelyekről részletesen szól a törvény 5. fejezete. A tanulság az, hogy telepítés előtt mindig olvassuk el gondosan, mit is fogadunk el, ugyanis a felhasználási szerződés alapján tudnak majd minket később kérdőre vonni.
A jog a következőket mondja erről:
42. § (1) Felhasználási szerződés alapján a szerző engedélyt ad művének a felhasználására, a felhasználó pedig köteles ennek fejében díjat fizetni.
43. § (3) A felhasználási engedély korlátozható valamely területre, időtartamra, felhasználási módra és a felhasználás meghatározott mértékére.
Ez utóbbi paragrafus különösen a shareware programok esetén lehet érdekes, és ez alapján mondhatja azt például a Microsoft, hogy operációs rendszerét csak egyetlen gépünkre tehetjük fel.
A törvény 6. fejezete konkrétan a szoftverekkel foglalkozik. Ebben találtuk például ezt a fontos paragrafust.
58. § (3) A szoftverre vonatkozó vagyoni jogok átruházhatók.
Ebből következik az, hogy a legtöbb szoftver eladható másnak, igaz elég macerásan. Le kell törölni a gépünkről minden fájlt, oda kell adni az összes dokumentációt, és a nevesített licenc esetén az új tulajdonos nevére kell átírni azt a programot forgalmazó viszonteladó segítségével. Mielőtt azonban adás-vételbe bonyolódnánk, olvassuk el figyelmesen a felhasználói szerződést, mert lehet, a szoftvergyártó ezt megtiltja. Ebben az esetben nem adhatjuk el és nem vehetjük meg a terméket.
59. § (2) A felhasználási szerződésben sem zárható ki, hogy a felhasználó egy biztonsági másolatot készíthessen a szoftverről, ha az a felhasználáshoz szükséges.”
Ez önmagért beszél és egyértelmű. Azt jelenti, hogy igenis, teljesen legálisan másolhatjuk a szoftvert, ha az a fent említett célt szolgálja, még akkor is, ha a felhasználói szerződés megtiltja. És rosszindulatúnak találjuk a BSA honlapjának megjegyzését: „Elvileg ugyan fennáll az a lehetőség, hogy valaki a szabad felhasználás keretében másolatot készítsen, a gyakorlatban azonban nehezen képzelhető el, hogy az ne ütköznék az idézett jogszabályban foglalt korlátokba”.
Nem törvényi szabályozás, de azért érdemes egy másik pillantást is vetni a BSA honlapjára arról, hogy mi minősül szerintük illegális szoftverhasználatnak:
„A tipikusnak mondható illegális szoftverhasználat módozatai az utóbbi években nem változtak. Ezek a következők:
· végfelhasználói túlhasználat (pl. több gépre telepítik ugyanazt a programot),
· kereskedő az eladásra szánt, összeállított gép merevlemezére másolja a programot,
· hamisítás (az eredetivel teljesen megegyező megjelenésű másolat),
· internetről letöltött illegális szoftverek.”
A filmek és zenék (audiovizuális termékek) másolásának, letöltésének lényeges kérdését, a szabad felhasználás eseteit taglalja a törvény 4. fejezete. Ebben olvasható ez:
35. § (1)Természetes személy magáncélra a műről másolatot készíthet, ha az jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja. E rendelkezés nem vonatkozik az építészeti műre, a műszaki létesítményre, a szoftverre és a számítástechnikai eszközzel működtetett adatbázisra, valamint a mű nyilvános előadásának kép- vagy hanghordozóra való rögzítésére.
Ez a paragrafus az oka, hogy egyes országok – így Magyarország is - a szerzőket és szomszédos jogi jogosultakat a magáncélú másolás miatt elmaradt haszon kompenzálása céljából a szórakoztatóipar hardware (pl. videolejátszó, zenei berendezések stb.) előállítóit kötelezik jogdíjfizetésre. A magyar szabályozás az üres hang és képhordozók után állapít meg jogdíjfizetési kötelezettséget. A hang- és képhordozó magáncélú másolására tekintettel az ARTISJUS évenként, a Magyar Közlönyben megjelentetett jogdíjközleménye tartalmazza a jogdíjak mértékét
Viszont van még egy érdekes további pontja ugyanennek a paragrafusnak.
(3) Nem minősül szabad felhasználásnak - függetlenül attól, hogy magáncélra történik-e -, ha a műről más személlyel készíttetnek másolatot számítógépen, illetve elektronikus adathordozóra.
Ha tehát például egy CD lemezt valaki mással másoltat, hiába történik ez magán célból, az nem legális. Ha azonban valaki saját maga rendelkezik egy erre alkalmas másoló berendezéssel, saját maga szabad felhasználás keretében megteheti a CD átírását. Ennek az első olvasatra értelmetlen szabálynak az a célja, hogy jobban megfoghatóbbak legyenek az üzleti okból másolók.
Ha józan paraszti ésszel végiggondoljuk a fentieket, ebből az jön ki, hogy a mai technika korában az otthoni használatra szánt zenei és filmfelvételek önmagukban nagyon nehezen találhatók illegálisnak. Filmeket lehet rögzíteni televíziókból otthoni DVD-felvevőkkel, zenéket rádiókból, ami aztán házilag bedigitalizálásra kerülhet. Arról nem is beszélve, hogy bizonyos programok segítségével felvehetünk a sok tízezer netrádióból is.
Ez a jogszabály a magyarázata annak, hogy zenék és filmek magánhasználatra való letöltése nem minősül illegálisnak, mivel az technikai értelemben másolásnak minősül. Ahogy feljebb írtuk, megint más a helyzet a fájlcserével, ahol a gond a felkínált anyagokkal van. (De például klasszikusokat vígan lehet cserebelélni, mivel 70 év után elévülnek a szerzői jogok.)
Végül következzék néhány érdekes kérdezz-felelek (GYIK) idézet az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület honlapjáról, főként internetes kérdésekről. Ezek nem jogszabályok, de úgy tűnik, valóban levezethetők a törvényből:
-
A másolás a szerzői jogban főszabályként engedélyköteles, a letöltés pedig másolatkészítést jelent . A törvény azonban egyes esetekben lehetővé teszi, hogy a magánszemély magáncélra szerzői jog által védett művekről másolatot készíthessen. A kivétel vonatkozik például a zeneművekre, filmekre - ha azokat nem védi másolásvédelem - , de nem vonatkozik a szoftverekre. Így az előbbiek lemásolása (letöltése) ma nem minősíthető jogellenesnek, míg a szoftverek másolása, letöltése a jogosult kifejezett engedélye jogellenes.
- Úgy hallottam, 24 óráig szabadon használhatom a letöltött fájlokat, ha utána törlöm. Igaz ez?
Nem. Ha a letöltéshez engedélyt kell kérni, e nélkül nem jogszerű még 1-2 óráig vagy 1-2 percig sem. Nem igaz az sem, hogy bizonyos ideig az internetes közvetítés (feltöltés) sem engedélyköteles. Így hiába olvasható ez jogsértő tartalmakat közvetítő oldalakon - a felelősség alól senkit sem mentesít.
-
A jogosultak - zeneszerzők, előadóművészek és a hangfelvétel kiadója - engedélyével: Zeneszerzők képviseletében az Artisjus adhat engedélyt. Az előadóművészi jogokkal kapcsolatosan a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége Előadóművészi Jogvédő Irodája tud felvilágosítást adni, az engedélyezésre jogosult kiadók (minden egyes kiadót egyedileg kell megkeresni!) megtalálásában pedig a MAHASZ (www.mahasz.hu) nyújthat segítséget.
- Webrádiót szeretnék indítani, mennyi jogdíjat kell fizetnem? Milyen jogdíjfizetési kötelezettségem lesz, ha nincs, vagy nagyon kevés lesz a reklám bevételem?
Az adás során a szerzői jogok mellett az előadóművészi és hangfelvétel-előállítói (lemezkiadói) jogokkal is foglalkozniuk kell. A szerzőknek fizetendő jogdíjat az Artisjus szedi be és osztja fel. A 2005. évre irányadó jogdíjmértékeket a Magyar Közlöny 2005/10. számában megjelent Artisjus Közlemény II. fejezet 2.2 pontja tartalmazza, amely szerint a "kisjogos" zenei műveket nem sugárzással , hanem számítógépes hálózat igénybevételével nyilvánossághoz közvetítő rádió- és televízió-szervezetek esetleges költségvetési támogatásuk 1%-ának, esetleges előfizetői díjbevételeik 2%-ának, valamint reklám- és szponzorációs bevételeik 4%-ának megfelelő, együttes összegű, de minimum havi 7000 Ft+ 15% ÁFA szerzői jogdíjat kötelesek fizetni.
Kapcsolódó anyagok:
Akció az illegális DVD-k ellen: Interjú az ASVA igazgatójával
Az illgális másolás alkonya - ALON-fórum