Csütörtök este a Pannónia étterem emeleti nagytermében fiatal jobboldali politikusok fejtették ki véleményüket az aktuális belpolitikai helyzetről, az ország általános állapotáról, a gazdaságról, Gyurcsányról, a Jobbikról.

Választások közötti békeidőben komoly elszántság kell hétköznap este olyan politikai fórumra látogatni, amely nem a radikalizmus húrjain játszik, s amely mellőzi a nagy húzóneveket. A Pannónia étterem felett hiába a terem végében elhelyezett pótpadok, az érdeklődők a helyek kétharmadát töltik ki a Magyarország 2003 – Ahogy a fiatalok látják című rendezvényen. A dolog dupla pikantériája, hogy amíg fiatal korosztály elenyésző számban bukkan fel, addig többségben vannak az idős érdeklődők, pont azok, akiknek postaládájába ezekben a napokban szórja szokásos ügyetlenséggel készült reklámanyagát az MSZP.

A két fiatal városi képviselő, Ágh Péter (Fidesz) és Marton Zsolt (MDF) a háttérben marad, nem úgy a két vendég, Almássy Kornél, az MDF országos elnökségi tagja és Szijjártó Péter, a Fidelitas alelnöke.

Almássy Kornél szerint az a legnagyobb baj, hogy a kormánynak nincs jövőképe, nemzetstratégiája, így nincs ifjúságpolitikája sem. Beszédében végigfut az ellenzék szokásos aggályain, a pénzügyi megszorító intézkedéseken, a haderőcsökkentésen, a benzin-, gáz-, villanyár-emelésen, a megtorpant tőkebeáramláson, a határon túli magyarság cserbenhagyásán, a felduzzasztott állami szférán. Szerinte a nagy reményekkel indult 2003 mára teljesen kudarcba fulladt, s 2004 még rosszabb lesz, pontosabban arra jó, hogy az MSZP elveszítse a maradék szavazóit is.

Amíg Almássy békülékenyebb és bizonyos fokig konszenzuskereső hangot üt meg, addig a Fidesz új ígérete, Szijjártó Péter ironikus, éles és kemény. Egyesével csapja le a kormánypártok maszatolásos politikájának magas labdáit, a Gyurcsány-businesst, a K&H-ügyet, az autópálya–építés elmaradását, a Keller-féle vizsgálatok csődjét, a be nem váltott választási ígéretek garmadáját. Szijjártó szerint a magyar fiatalok azért félnek a szocialistáktól, mert azok nem gondolkodnak jövőben, az meg végképp tragikus, hogy szélsőségesen szabados, nemzetrontó SZDSZ-re vannak bízva a jövő szempontjából legfontosabb kérdések: az informatika, az oktatás, a környezetvédelem és a gazdaság.

Aztán szóba kerül még Szász Károly, a drogliberalizáció, Kondor Katalin és a médiaháború, Polt Péter, Tamás Gáspár Miklós, a megbízhatatlan rendőrség és számos egyéb dolog, többé-kevésbé előre csomagolt, izgalommentes kiszerelésben. Kicsit úgy tűnik, mintha a két politikus egyszerű rutinszerző gyakorlóterepnek tekintené a szombathelyi terepet.

A beszédeket hallgatói kérdések követik, amelyek között ott bujkál a radikálisabb hangvétel igénye, de a fiatalok ügyesen kisiklanak a nép óhaja elől. Az még kiderül, hogy a Fidesz és az MDF jelentősen másként ítéli meg a Jobbik izmosodását: Az előbbinek nagyon nem tetszik, az utóbbi viszont örül, hogy végre nem egyedül van a Fidesz mellett a politikai palettának azon a részén.

Arra viszont felkészülhetünk, hogy a 2004-es EU-parlamenti választás szügyig a belpolitika mocsarába fog süppedni. Egy kérdésre válaszolva Szijjártó Péter kifejtette, hogy a szavazás a kormány ellen való bizalmatlansági szavazásnak kell majd felfogni, ahol is sárga vagy piros lappal lehet büntetni a Medgyessy-kabinetet eddigi működéséért.