A napsütéses kora tavaszi és későnyári napokon nehezen viseljük az otthoni falakat. Ilyenkor valami mágnesként vonz bennünket a civilizáció által kevéssé érintett helyek felé. Így került a képbe a minap a Kőszeg-hegyaljai kisfalu, Cák, amely szerencsére alig változott a világgal az elmúlt évtizedekben. Néhány óra menedék a taposómalomból. .
A napsütéses kora tavaszi és későnyári napokon nehezen viseljük az otthoni falakat. Ilyenkor valami mágnesként vonz bennünket a civilizáció által kevéssé érintett helyek felé. Így került a képbe a minap a Kőszeg-hegyaljai kisfalu, Cák, amely szerencsére alig változott a világgal az elmúlt évtizedekben. Néhány óra menedék a taposómalomból. .
A napsütéses kora tavaszi és későnyári napokon nehezen viseljük az otthoni falakat. Ilyenkor valami mágnesként vonz bennünket a civilizáció által kevéssé érintett helyek felé. Így került a képbe a minap a Kőszeg-hegyaljai kisfalu, Cák, amely szerencsére alig változott a világgal az elmúlt évtizedekben. Néhány óra menedék a taposómalomból. .
Kőszeg-hegyaljaKőszeg-hegyalja évtizedekkel ezelőtt emblematikus hely volt bizonyos társadalmi körökben. Ausztria és a vasfüggöny mágikus közelsége különös adalékot adott a táj alapból is jellegzetes hangulatához: az egyszerre szelíd és zord hegyekhez, a bőséges, esőtől zöldellő vegetációhoz és a völgyekben húzódó, kacskaringós utcájú falvakhoz. Utóbbiak közül három – Velem, Bozsok és Cák - vált egy réteg számára kultikussá, a szombathelyieken kívül sok fővárosi épített vagy vásárolt itt nyaralót. Szimbólumértékű volt a világtól való idevonulás.
Aztán a szomszédos határ megnyitásával és a vasfüggöny eltüntetésével megváltozott minden. Az emberek utazni akartak, a nyaralók fenntartása egyre drágább és körülményesebb lett, különösen igaz ez az olyan eldugott vidékekre, mint a hirtelen kissé érdektelenné vált Kőszeg-hegyalja, ahol különben sem biztos, hogy a legvastagabb pénztárcájúak rendezkedtek be.
Mi körülbelül nyolc évvel ezelőtt adtunk túl a kis velemi családi nyaralón, és azóta csak nagyritkán keveredtünk arra, Cák pedig mindig is kimaradt a célkeresztből.
Cák önmagáról
A sétát célszerű a dombtetőn levő faluközpontban kezdeni. Egyrészt itt fut össze a településnek gyakorlatilag összes utcája, másrészt itt található egy információs tábla, amit meg kell becsülni, mert később ilyesmivel nem nagyon kényeztetnek el bennünket.
A táblán egy rövid ismertetőt találunk az Írottkő Natúrparkról, amelynek Cák is része. Az első közös osztrák-magyar park közel tíz évvel ezelőtt jött létre néhány lelkes magánember és intézmény kezdeményezésére. Nevét természetesen a közeli 882 méteres Írottkő csúcsról kapta. Magába foglalja a Kőszegi Tájvédelmi Körzetet, osztrák oldalon Rohoncig (Rechnitz), illetve Lékáig (Lockenhaus) húzódik.
A táblán magáról Cákról is találunk néhány mondatot. Megtudjuk, hogy a település több mint 700 éves, no meg hogy nagyjából két dolgot érdemes felkeresni: a pincesort és a kőfejtőt.
A cáki pincék
Kétségkívül a pincesor a híresebb, a falu összes reklámfotóján ezek láthatók. A táblától néhány száz méteres séta után, a falu szélén meg is leljük őket, ahogy szerényen ácsorognak a domboldalon a nagy fák árnyékában. Olyan nagy dologra ne számítsunk, mert mindössze féltucatnyi talpgerendás, előreugró zsúpfeles, döngöltpadozatú épületről van szó, inkább az épületek hangulata, azok összhatása teszi egyedivé a látványt.
A pincék ott jártunkkor nyitva álltak, viszont némi meglepetésünkre a harmadikban egy néni ült, aki közölte, hogy akkor most vegyük meg a jegyeket. Felnőtteknek 200, gyerekeknek 100 forint a beugró. Nem túl nagy érvágás, de egyben utal a látnivaló mennyiségére. A pincékben néhány korábbi időkből származó kisebb-nagyobb eszköz, illetve egyikben egy bognárműhely berendezési tárgyai találhatók.
Aki a pincesor szó hallatán komoly poharazgatásra számít, annak csalódnia kell. A cáki pincesoron ugyanis már régóta csak akkor van bor, ha valaki idehozza. A környék ugyan hajdanában nagy bortermő vidék volt, de egy súlyos filoxéria járvány következtében kipusztultak a szőlők, ami után a cáki pincéket is inkább a házkörüli termények és gesztenye tárolására használták. Ha valaki a vidékre jellemző bort óhajt, és nem bírja ki a szomszédos Kőszegig, akkor érdeklődjön a jegyszedő néninél: mi mindenesetre a pénztárnál láttunk palackosat.
A pincék után érdemes továbbsétálni egy kicsit: nem túlságosan hivalkodó, de magyar viszonyokhoz képest igencsak „tüchtig” házakat és nyaralókat találni itt. Egyesek előtt még ma is üzemel a környék különlegessége, a becsületkassza, ami azt jelenti, eladó nincs, a járda mellé kitett terményért mindenki becsületből dobja be a pénzt. Sok helyen kerítés sincs. A házak előtti füvön pakoló VW-bogarakból arra következtethetünk, a falu ma is inkább az inkább az értelmiségnek és a műészféléknek jelent menedéket a mindennapok taposómalmából.
A kőfejtő és a falu
Ha a fent említett irányjelző táblától a másik irányába indulunk el, akkor pár száz méteres gyaloglás után a falu szélét, egy szebb napokat megért népi ihletésű játszóteret, majd a rekettyésen keresztül a hajdani kőfejtőt érjük el. A település átellenes részét jellemző szelíd és művészi hangulathoz képest itt váratlanul magas sziklafalakat és elvadult vegetációt találunk. Ha osztályfőnökök vagyunk, véletlenül se hozzuk ide a gyereket, mert a kölkök jól lepotyognak a falakról, viszont a felnőtteknek ügyességet és bátorságot jelentő próba a köveken való falkapaszkodás, amely veszélyesebb, mint a bungee jumping, ráadásul ingyen van. Tiszta haszon.
A kőbánya amúgy ma már nem működik, állítólag régen híres volt, sokfelé vitték innét az építőanyagot.
Ha túléltük a falmászást, akár le is heveredhetünk itt vagy a szomszédos játszótérnél a fűre, de ha nem vagyunk fáradtak, és időnkbe is belefér, érdemes a falu „harmadik vége”, a templom felé is elsétálni. Nem minthogyha az alig több mint száz éve épült templomnak esélye lenne felkerülni a világörökség listájára, sokkal inkább azért, hogy egy pillantást vessünk Cákra magára. Arrafelé ugyanis már nem a nyaralók, hanem a bennszülöttek házai dominálnak, melyekről biztosan eszünkbe jut Ausztria közelsége.
Bár a lakóknak feltehetően szemernyivel sincs több pénzűk, mint az ország más területein élüknek, ám a virágok, a ház melletti gondozott gyep, a karbantartott udvarok, a tisztaság és általános rendezettség azt sugallja, a magyar falvak sokaságát olyannyira jellemző általános lepusztultság közel sem biztos, hogy pénzkérdés.
Fényképalbum Cákról!