A répcelaki húsüzem nem azért zárt be, mert veszteséges volt, hanem mert pénz hiányában nem tudott megfelelni az EU-előírásoknak. A céget 30 millió forint – egy átlagos szombathelyi családi ház ára - megmentette volna. A Gazdasági Minisztérium a napokban jelentette be, hogy 160 millió forintért népszerűsítik a tárca tevékenységét.

A répcelaki húsüzem januári bezárása nem keltett túl nagy visszhangot, ami végső soron érthető. A leállás gazdasági súlya valóban eltörpül, ha összevetjük a szombathelyi Philips Kínába költözésével, vagy a Styl Ruhagyár legújabb kori vesszőfutásával.

A Répcehús bezárásának mégis jelentősége van abból a szempontból, hogy ennek a gyárnak nem gazdaságossági okok miatt kellett bezárnia. Nagyon úgy tűnik, a Répcehús az EU-csatlakozás egyik első áldozata, még ha ez első hallásra demagógnak is hangzik.

Az utóbbi időkben mindössze kilenc főt foglalkozató gyár ugyanis egyáltalán nem működött gazdaságtalanul. A rendszerváltás után privatizált egység a hajdani Répcelaki Állami Gazdaság húsfeldolgozó üzeme volt, s az évek folyamán kiegyensúlyozottan működött, a Cégmonitor szerint átlagosan évi 100 millió körüli bevételt produkálva. Ha egyes évek veszteségesek is voltak, az azért volt, mert a pénzt fejlesztésekre költötték.

Ám mindez kevésnek bizonyult a talpon maradáshoz. Horváth Miklós ügyvezető a napokban az MTI-nek elmondta, hogy hiába voltak keresettek a piacon cég házias jellegű készítményei, képtelenek voltak előteremteni a 30 millió forintot beruházásra, ami ahhoz kellett volna, hogy teljesíteni tudják az uniós előírásokat. Ezeknek hiányában az állategészségi hatóság bezáratta a kapukat.

Az, hogy az EU-csatlakozás nem sok jót ígér a Vas megyei – és az egész magyar - élelmiszeriparnak, egyre jobban sejteni lehet. 2003 utolsó napjaiban tette közzé a zalaegerszegi és répcelaki telephellyel rendelkező Pannontej, hogy nehézségeik lesznek, és az ALON által látogatott agrárfórumokon elhangzottak sem támasztják alá a médiából folyó kincstári optimizmust.

A répcelaki húsüzem történetében új elem, hogy a gazdaságilag kiegyensúlyozottan működő cégnek – amely még tavaly is 3,5 millió forintot fordított beruházásra - senki nem nyújtotta oda azt a bizonyos szalmaszálat.

Hiába pályáztak, nem tudtak pénzhez jutni, s ekkora öszeget öngyilkosság lett volna kölcsönkérni. Azt azonban nehéz elképzelni, hogy egy 30 milliós segítség jobban megviselte volna a büdzsét, mint a dolgozók végkielégítése plusz az adók, amelyeket a Répcehús már nem fizet be a következő években.

A hírek szerint számtalan kisebb vágóhíd jut a répcelakiak sorsára.

Csillag István gazdasági miniszter január 5-én jelentette be, hogy tévé- és rádióreklámok, újsághirdetések és óriásplakátok népszerűsítik az új év elején a gazdasági tárca tevékenységét, mintegy 160 millió forint értékben.