A kiállítás megnyitóján természetesen Makovecz Imre volt a főszereplő, de a sztárépítész és művei mellett sok minden más is figyelmet kapott a szombati rendezvényen. Beszédet mondott Kondor Katalin, a rádió korábbi elnöke is, egy üzletember pedig azt jelentette be, megépítik a Szombathely-Oberwart vasutat.
A Vitalitas Galéria előtt, a parkoló autók között Németh Tamás tárogatózik, nem messze tőle Makovecz Imre szívja cigarettáját és hallgatja a játékot. A különös belvárosi életkép hátterében dübörög az autóforgalom a négysávos Vörösmarty utcában.
Hiába jövök a szokottnál kicsivel korábban, nehéz kiverekednem magamnak jó helyet, mivel a galéria összes helyisége gyakorlatilag tele. Nem véletlen, Makovecz nagyon nagy név, és hogy személyesen is itt van, az pedig plusz mozgósítási tényező még ezen a szombati munkanap délelőttjén is.
A megyei vezetés képviseletében Kapiller Sarolta titkárságvezető a „nemzet főépítésze”-ként üdvözli a határozott tekintetű, de közvetlen Makoveczet, majd Németh Tamás honfoglalás előtti magyar dallamokat játszik – immár a beltérben - tárogatón. Mielőtt ezt megtenné, a galéria nevében dr. Patai Árpád a tárogató módfelett szimbolikus történetéről beszél.
Megtudjuk, hogy a Budapesten kiadott zenei lexikonból hiányzik a „tárogató” szócikk. A hangszer a honfoglalás során, a magyarok által került a Kárpát-medencébe, népszerűsége csúcspontján a kuruckorszakban volt. A Rákóczi szabadságharc után mostohagyerek lett, zenét nem írtak rá, így valószínűleg magától kihalt volna, de a hatalom türelmetlen volt: katonákat küldtek szét az országban, hogy törjék össze a hangszereket, birtokosainak a házát felgyújtották. De hiába örültek ott fenn a kipusztításról szóló híreknek, a hangszer – talán éppen a hatalom türelmetlensége miatt - túlélte az üldözést. Mára már sehol sincsenek az akkori hatalmasok, de a tárogató és hangja még mindig velünk van, mert bármely hatalomnál és hadseregnél erősebb az az érzelem, ami minket ehhez a hangszerhez köt.
Kondor Katalin megnyitóbeszédében azt hangsúlyozza, hogy Makovecz Imrének nemcsak a kiállításon látható épületei szakrálisak, hanem mindegyik alkotása, mert „a természetfeletti, az isteni üzen őáltala, ahogy minden nagy művész által, akár tudja ezt magáról, akár nem”. Makovecz épületei felfelé törnek és így minket is felfelé húznak, így minket is összekötnek a földöntúlival, szárnyakat adnak nekünk – mondja a Magyar Rádió korábbi elnöke.
„Fogalmam sincs, Imrének milyen a viszonya a számítógépekhez” – hangzik el a beszéd közben egy félmondat, mire az építész közbeveti: „Mint a Gyurcsányhoz”. „Akkor eltaláltam” – reagál Kondor, a megjelentek élénk derültségére.
Makovecz Imre nem beszél művészetéről, helyette apró, történeteket és megfigyeléseket kapunk egy nagykapornaki tárogatósról, a gépekbe bezárt emberekről, a kockaházakban lakó kifosztott vidékről, a tyúk nélküli falusi portákról és a pénzhatalmakat kiszolgáló politikáról. De a kesernyés humorral átszőtt beszéd mégsem pesszimista, mert végkicsengése az, hogy már épül a politikától – részben - független második Magyarország, ami építőmunkába be tud csatlakozni, aki akar.
Végezetül – különös tekintettel a közeledő október 23-ra - az építész mesél az 1956-os élményeiről, melyeket nagyon is tevékeny egyetemistaként élt meg, stencilezéssel, szórólapozással, éjszakai teherautózással, szolnoki utazással, ÁVÓ-sokkal, tornaterembe-tereléssel, kaszával felfegyverkezett falusiakkal és megmenekülési dáridóval.
A kiállítás-megnyitón készült további képek a Kimozdulón láthatók.
A Makovecz Imre építész szakrális műveiből rendezett kiállítás 2007. november 10-ig ingyenes látogatható a Vitalitas Galériában (Szombathely, Szombathely, 11-es Huszár u. 19.).
Honlap: Vitalitas Bútorgaléria
További képek