A 1848-as zsidók elleni pogrom Szombathelyen

1848 tavaszának históriája kapcsán nem nagyon emlegetjük a szombathelyi zsidóságot ért pogromot. Feldúlták a templomot, Grünwald borospincéjét, a szentmártoni zsidókat a szanati gyepre üldözték, a tórából meg csizmatalpat csináltak. újabb érdekes írással gyarapodik.

1848 tavaszának históriája kapcsán nem nagyon emlegetjük a szombathelyi zsidóságot ért pogromot. Feldúlták a templomot, Grünwald borospincéjét, a szentmártoni zsidókat a szanati gyepre üldözték, a tórából meg csizmatalpat csináltak. újabb érdekes írással gyarapodik.

Politikai melléktermék

Nem volt ez egyedülálló az országban. Mint az a „Zsidónak lenni - magyarnak maradni” című kiadványban szerepel: „A márciusi napokban a politikai melléktermékeként a birodalom pénzügyi krízise és a rosszabbodó gazdasági helyzet sokhelyütt pánikhangulatot idézett elő. Az alkalmi népvezérek az indulatokat és az elkeseredést meglovagolva zavargást kezdeményeztek.” Pozsonyból indult a zsidóellenes megmozdulás-hullám, amely elért számos nagyvárost és kistelepülést. Ennek kiváltó oka az volt, hogy 1840-ben lehetővé vált a zsidók szabad letelepülése, akik egyre nagyobb számban áramlottak a városokba. (Szombathelyen ekkor 298 zsidó élt, arányuk a lakosságon belül körülbelül 7-8 százalék.) Részletek itt.

Grünwald pincéje

Szegedy István 1848 április 5-én írta meg azt a levelét, amelyben beszámolt a városban zajló eseményekről (a levelet Mayer László és Varga Nóra tanulmányban dolgozta fel.): „A nemzeti őrsereg tagjai gyakorlat után muzsikaszóval mentek a piarcz felé, majd egy negyed részük zsidók ostromlására mentek, és ugyan Grünwald pincéjét felverték, ahol 600 akó borát elfolyatták, a hercegi sörház ablakjait, kapuit beverték. De nem csak ez, hanem templomjukat minden szentségeket, oltárokat, könyveket, összetörvén darabokra kihajították az udvarra. A lámpákat ellopták, úgy a szegénycassát – amelyben 50 pengő forint volt – feltörvén kirabolták.”

Egy népgyűlésen pedig úgy határoztak, hogy a zsidókat nem tűrik tovább szent György napjánál, április 24-énél tovább a városban. Szegedy anarchiának minősítette azt az esetet, hogy nemzetőrök az esküt (a hűségre és rendre) a tiszteken kívül nem tették le addig, míg „a zsidók kiűzve nem lesznek.”

Tehetetlen vármegye

A kapitány, Stallner azonnal intézkedett, a körülbelül száz garázdából tizenkettőt „befogtak a megyeházához.” Ám: „de mai napon rárohant az alispánra a nép hogy adják ki, mert nem jó következése lesz, az erőnek kéntelen volt engedni, Nem volt, aki megfékezze a tömeget. „Szent Mártonban úgy dobálták az asszonyokat és öreg embereket, szegények futottak amerre tudtak, a szanati gyepen aludtak a legnagyobb részen.”

Alakult azonban a nemzetőrségnek egy újabb 150 fős csapata, akik „ugyan gyakorolni nem fogják magukat, de organisalva lesznek, ki hogy el ne szakadjanak a másik őrsereghez állnak, hogy ezekre quasi felügyeljenek.”

Április 24-én rendkívüli közgyűlést tartottak, melyen kihirdették a Miniszteri Országos Ideiglenes Bizottmány április 3-ai és a minisztérium 17-ei rendeletét, melyben „a zsidók további törvényellenes üldöztetése szigorúan eltiltatik.”

Per és ítélet

Április 25-én a vármegyeházán indult a vizsgálat, amelyet 1848. május 15-én egy per követett. Ennek során Stefanits Ferenc cserepesmestert, nemzetőrt elsőrendű vádlottként, Diósy János csizmadiamestert másodrendű vádlottként fogták perbe, rajtuk kívül pedig Tóth József lisztkereskedőt, nemzetőrt, a zsidó templom kirablásában való részvételért, Kirnabauer György napszámost, Horváth Ferenc kőműveslegényt és Rácz Károly kocsist pincefeltörés, Országi József ügyvédet pedig izgatás vádjával állították bíróság elé.

Grünwald Samu izraelita kereskedőt pedig pénzváltási visszaélés gyanúja miatt citálták bíróság elé, mivel Diósy azt állította, őt Grünwald a boltjában becsapta. Ez a vád nem igazolódott be. Diósy egy év, Tóth, Horváth fél év börtönt kapott.

Miért is?

A dúlás „lélektani rugóját” a védő a következő kérdéssel próbálta megvilágítani: „Ki hibája az, hogy nálunk a népnevelés elhanyagolva, hogy a nép a szabadság tisztult eszméjével ismeretes, és annak élvezésére megérlesztve nem volt? Hazánk átalakulása rögtönzés műve, veszélyes kísérlet, melynek sikere nem magunk, hanem a sors kezében van.”

Továbbá szerepet játszott az indulatok elszabadulásban a „zsidófaj isolált és saját vérünktől mindig idegenül maradt jellemét, vallási és társadalmi különc” szokásai.

Weisz József ügyvéd, nemzetőr szerint viszont a pogrom kiváltó oka az volt, hogy Steinberger Antal a Kiskostól bérelt földeket drágábban adta tovább, és „egyébként is a zsidók már nagyon elszaporodván, a városi lakosságot nagyon károsítják.

Csaknem fél évszázaddal később Szombathely 1892-ben kinevezett rabbija, Bernstein Béla (egyebek mellett a szombathelyi zsidóság történetírója) így látta: „Kétségtelen, hogy úgy, mint eredetileg sem (1840 előtt - K. Gy.) a polgárság zöme akarta a zsidóság távoltartását, hanem az érdekelt céhek, a városi kalmárok és mesteremberek, meg a velük egy követ fújó tanács, úgy most is, 1848-ban a zavargást, a pusztító zsidóüldözést nem a nép maga akaratából, hanem a titokban bujtogatók működése folytán rendezte.”

A vádlottak hivatkoztak még a Grünwaldnál elfogyasztott borokra is.

Stefanits vallomásából kiderült: készültek a pogromra, és erről feltehetően a város vezetése is tudott, sőt Stallner kapitány is, aki a dúlás napján napjának reggelén tájékoztatta tiszttársait, hogy „némely városiak a zsidókat akarnák megtámadni”, és erősebb őrséget rendelt éjjelre.

Károk

A népcsődülés alkalmával megtörtént „templomfeldúlás”-ból adódó károkról Königsberger Lajos rabbi nyújtotta jegyzéket: tönkrement koszorú gyertyatartó, 14 kis falilámpa, öröklámpa, oltártábla a frigyládához tartozó függönyök, esketésre való mennyezet, oltárterítők és egyebek, több mint 3887 korona értékben.

Grünwad pincéjében az elfolyt (és elfogyasztott) „villani, sexardi,” és zalai borok, összetört üvegek és hordók 1640 koronát értek.

A 1849-ben volt még egy utórezgése a történetnek. Orbán György csizmadiainas, sapszlit, azaz csizmasarok darabokat” készített tóratekercsekből származó pergamelapokból. Az inas azt vallotta, hogy erről mestere nem tudott, az anyagot a dúlás idején egy fiútól vette el, és a szobájában rejtegette. A tóratekercsek elsajátítást nem tudták rábizonyítani, de perbe fogták, „lázongásbeli részvétel” és „felebarátja vallásának tapodása” miatt.

(Forrás: Balázs Edit - Katona Attila: „Zsidónak maradni, és magyarnak lenni…”, Mayer László –Varga Nóra: Adatok az 1848 április 4-ei szombathelyi zsidóellenes megmozdulások történetéhez, Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 1999/4.)


Korábban:

Zsidó fesztivál Bächer Ivánnal, flódnival és egy kis történelemmel