Patyi Elemér: Gyámság alá kerülnek a falvak!

A politikus arról ír, vidéken tömegével értéktelenedtek el, és ürültek ki a korábban szebb napokat megért házak, városra költözött a feladatát, munkáját elveszített értelmiség, és ezzel rohamos hanyatlásnak indult a helyi közélet.

Ismeretes, hogy hamarosan három fontos – életünket alapvetően befolyásoló – területen születik törvény. Átalakításra kerül az önkormányzati - és a közigazgatási, valamint az oktatási rendszer.

E témakörökkel kapcsolatosan az elmúlt két hónapban számtalan tanácskozás, fórum zajlott, amelyeket rendre az önkormányzati érdekképviseletek és szakmai kollégiumok szerveztek. A tervezetek készítői, a kormány képviselői ezekről a rendezvényekről vagy teljesen távol maradtak, vagy passzív résztvevőként voltak jelen.

Jó esetben ismertették az elképzeléseket, de az elhangzott építő jellegű javaslatokra nem tartottak igényt. Az érdekképviseletek, elsősorban a Magyar Önkormányzatok Szövetsége (MÖSZ), és a Települési Önkormányzatok Szövetsége (TÖOSZ) az egész országban számtalan szakmai egyeztetést végzett és polgármesterek, jegyzők ezreinek véleményét kérte ki a tervezett átalakításokkal kapcsolatban! Nagyon színvonalas, érvekkel alátámasztott szakmai(!) anyagot tettek le a törvényelőkészítők asztalára, amelyből – egyenlőre úgy tűnik – semmit nem fontolt meg, vett figyelembe az előterjesztő.

Elgondolkodtatónak tartom, hogy egyetlen egy rendezvényen tanácskozáson – pártállástól függetlenül – sem kapott dicséretet, elismerést a törvénytervezet. Megdöbbenés, aggódás, tanácstalanság, indulatoktól sem mentes hangulat uralja most az önkormányzatok világát. Úgy érezzük, mintha bizalmat vesztettünk volna! Világosan látszik a kormányzati szándék! Az elmúlt húsz év munkáját, a nemzetközileg is sikeresnek és eredményesnek ítélt magyar önkormányzati rendszert és annak eredményeit akarja eltüntetni a kormány!

Mindenkinek figyelmébe ajánlom, hogy olvassa el a 80-as évek végén és a 90-es évek elején megjelent korabeli újságokat, publicisztikákat, politikai megnyilvánulásokat. A jelenleg hatalmon lévők az elkerülhetetlen rendszerváltás egyik alapvető indokaként hozták fel az elhibázott körzetesítéseket, a közös községi tanácsi rendszert, az iskolák, óvodák, tsz-ek összevonását! Az akkori állítás tényszerűen - részben - igaz is volt, hisz a „szerepnélküli települések” kategóriájába taszított társközségekből elvándoroltak a fiatalok, a falvak lepusztultak, ápolatlanok voltak. Tömegével értéktelenedtek el, és ürültek ki a korábban szebb napokat megért házak, városra költözött a feladatát, munkáját elveszített értelmiség, és ezzel rohamos hanyatlásnak indult a helyi közélet.

Az 1990-ben megszületett Önkormányzati Törvény ismét reményt és lehetőséget adott a magyar vidék, elsősorban a falvak számára. Az elért eredmények magukért beszélnek. Megszépültek, kivirultak a községek, sok helyen csodákra voltak képesek a lakosság által választott és támogatott települések vezetői!

Most nem „visszarendeződés”, hanem annál sokkal rosszabb következik. Korábban három, négy településnek volt egy tanácsi hivatala, most a tervezet szerint 2000 lakos alakíthat egy hivatalt. Ez Vas megye és az aprófalvas megyék esetében azt jelenti, hogy 7-10 községnek lesz egy közös hivatala! Az érdemi ügyintézés az eddigi 2-3 kilométer helyett, legalább 10-20 kilométerre kerül, rosszabb esetben a távolabbi járási székhelyre. Bizonyára lesz majd fogadóóra egy-egy héten néhány órában, majd a leterhelt, központosított apparátus elfoglaltsága miatt erre egyre ritkábban kerül sor. Ennek következtében a falvak lakóinak kell utazni, az ingázás és a három műszak után ismét – drága utazási költség mellett – nyakukba vehetik a várost.

Semmilyen számítás, modellkísérlet nem támasztja alá, hogy ez a rendszer olcsóbb és jobb lesz! A szakmai érdekképviseletek számításai alapján, ha a tervezet szerint valósul meg az átalakítás, legfeljebb évente országosan 1-2 milliárd forinttal kerül kevesebbe, amely egy lakosra vetítve 200(!) Ft-ot jelent! Mellékesen jegyzem meg, hogy ezt a kalkulációt a szaktárca sem cáfolta. Az állam megtakarít egy elenyésző összeget, az állampolgárok zsebéből meg az utazás és kényelmetlen ügyintézés következtében tízezreket vesz ki! ( Egy 35 km-es buszjegy oda-vissza 1280.-Ft, és minimum egy fél nap időveszteség.)
E mellett arcátlannak tartom, hogy az egész átalakításból kihagyták a fővárost és a 23 kerületet, amely „pénznyelő automataként” szívja le a költségvetést. Politikai kurzusról-kurzusra a hatalom szent-teheneként őrzik ezt a felduzzasztott, vízfej rendszert, amely a politikai osztály parkoló pályán lévő tagjainak és lakájaiknak nyújt - érdemi munka nélkül - biztos megélhetést!

A nemzeti köznevelési koncepció - leánykori nevén az oktatási törvény - egy másik döbbenet, amely az alapfokú oktatás teljes államosítását fogalmazza meg. Európában egyetlen országban sincs erre példa! Látszólag tesz bizonyos engedményeket a törvény, amely legfeljebb merő cinizmusnak és nem valós esélynek nevezhető! Vagyis az államosítást követően(!) a települési önkormányzat bizonyos feltételekkel visszakérheti(!) működtetésre az iskolát! De melyek ezek a feltételek? Az a település, amelynek a lakossága (egyedül és nem társulással) meghaladja a 2000 lakost, a gyermeklétszám tekintetében osztályonként, illetve évfolyamonként a felső tagozat eléri a 23-as átlagot, továbbá ahol két-két párhuzamos osztályban biztosított ez a létszám, az a település működtethet iskolát! Ennek a követelménynek például a sárvári kistérségben (32 település) legfeljebb három település felel meg.

Következésképpen igazolódni látszik az az állítás, mely szerint tömeges iskolabezárásokra, pedagógus elbocsátásokra kerül sor a jövőben.
A fentiekből is kitűnik, hogy a választási kampányban beígért erős megyei és önkormányzati rendszer helyett, most egy totális központosítással találtuk magunkat szemben. Világosan kinyilvánított szándéka a kormánynak, hogy az egész önkormányzati rendszert felügyelet(!) alá helyezze, amely messze nem azonos a törvényességi ellenőrzéssel. Ez utóbbi ellen senkinek nincs kifogása, viszont a „gyámság” alá helyezés, a cselekvőképességünk és a tisztességünk megkérdőjelezése megalázó és minden tekintetben ellentétes az Európa Uniós elvekkel! Kicsi hazánkban törlésre került fogalmak; a szubszidiaritás, a decentralizáció, vagyis az érvényes és követendő uniós értékek, amelyeket más országokban, messzemenően szem előtt tartanak.

A rendszerváltás óta eltelt 21 évben egyetlen politikai irányzat sem értette meg, hogy ez az ország nem egy homogén társadalom! Egy-egy megye területi nagyságrendjében, népsűrűség tekintetében és kulturális értékeiben eltérő, és ebből fakadóan az érdekeink és bizonyos kérdésekben a válaszaink egy adott problémára, kihívásra sem azonosak. Ezt az országot nem lehet, nem szabad egy központból dirigálni, nem lehet ránk egyen - (kényszer) zubbonyt húzni. Az okos politika – a már említett értékeket figyelembe véve – úgy teremti meg a harmóniát a térségek között, hogy az abban érintettek is tudják érvényesíteni akaratukat. Akik azért emelnek szót ebben az országban, hogy a határainkon túli magyaroknak – egy szomszédos államon belül – legyen területi autonómiája, azoknak jusson eszébe az is, hogy a határainkon belül is önrendelkezési jogot kellene adni a megyéknek, és minden magyar településnek.

Bögöte, 2011. november 24.

Patyi Elemér
Szolidaritás a Vidékkel Mozgalom elnöke
Bögöte Község polgármestere