Követi a hagyományokat, de karneváli értelemben kísérletezőbb a korábbiaknál a Könnyű préda. A keddi jelmezes próbán jártunk.
Lázár Kati, a darab egyik szereplője lábát törte, nem játszásiból, hanem nagyon is valóságosan. A színésznő így aztán kerekesszékben játssza végig a darabot, ami miatt aztán megannyi jelenetet át kellett írni, gondolni.
Hogy egy ilyen intermezzo mennyi plusz munkát és feszültséget okoz a bemutató előtt a társulatnak, annak tanúi lehettek azok az újságírók és fotósok, akik kedden részt vettek a darab jelmezes próbáján.
A nehézségek ellenére koradélutánra már egész simára összeállt az új verzió, így akik nincsenek beavatva az előzményekbe, talán észre sem veszik a helyzet adta kényszermegoldásokat.
A Könnyű préda egyszerre követi a karneváli hagyományokat, és egyszerre formabontó.
Annyiban megfelel a korábban megszokott karneváli daraboknak, hogy elsősorban nevettetni akar, és ezt a nevettetést nem olcsó eszközökkel akarja elérni.
Ugyanakkor több szempontból is formabontó. Kisebb mértékben azért, mert idén először nincs hagyományos színpad. A darab képzeletbeli helyszíne egy tipikus magyar újgazdag kert, nyírt pázsittal, medencével, hintával, háttérben egy hatalmas villa hátsó bejáratával. Mivel ez utóbbi „díszlet” eleve adott a megyeháza udvarán, csak a kertet kellett kiépíteni. Kétségkívül ötletes és gazdaságos megoldás.
A színpadnál fontosabb változás maga a darab. A Könnyű préda – emlékezetünk szerint - most először a Karneválszínház történetében kortárs, ráadásul magyar kortárs darab.
Az alaphelyzet stabil, úgymondva triviális komédiaalap: egy kőművesből lett milliárdos építési vállalkozó meghal, a másodvirágzását élő özvegyre (Udvaros Dorottya) már a halotti tor alatt rástartolnak a környezetében levő férfiak.
A kabarés alaphelyzet aztán kanyargós kitérőket tesz, és a humor mellett drámai és ironikus elemek is jól kitapinthatóak, és ha nyitva tartjuk a szemünket és a fülünket, társadalomkritikai, politikai és irodalmi utalások egész sorát is felfedezhetjük: Figyeljünk majd oda Krisztián, az ifjú titán (Zayzon Zsolt) és Richter úr (Hollósi Frigyes) megnyilvánulásaira, vagy arra, ahogy Dr. Zám (Jordán Tamás) megtalálja az odaillő, klasszikus verssorokat. (Még ennél is finomabb, ahogy az orosz szexipari lányok csehovosan sóhajtozva Moszkvába vágynak.)
A darab lényegi eleme a karakterábrázolás, a nagyon kitalált és remekül megformált figurákon keresztül nevetünk, szorul össze a torkunk, vagy ismerünk rá a minket körülvevő, olykor nonszensz, de mégis hétköznapias jelenségekre, szűkebb és tágabb környezetünkre.
Nem elhanyagolható mellékszál a zene sem. Nemcsak a színészek nyomják élőben, hanem a színház háromfős kis zenekara is. Az elhangzó dalok – ahogy már megszoktuk – szerves részei a történetnek, maguk is komoly üzenethordozók.
A darab „szombathelyiesítését” itt-ott erőltetettnek érezzük, de azért köszönjük.
A Könnyű préda cikornyái miatt több mint egy egyszerű, nyári szórakoztató darab, de megijedni nem kell tőle, mindenki azt a réteget harapja kis a tortából, ami neki legjobban ízlik.
Persze érdemes figyelni, sorok között olvasni, mert a rétegek együttes ízkombinációja adja a teljes élményt.
