Szerkesztőségi körkérdés: Mit hiányoltok Szombathelyen?

Romkocsma, zöldövezet, szellemi vibrálás, nyüzsgés hiánya a listán. Önnek mi hiányzik? Szóljon hozzá!

Rózsa Melinda (Rose)

Egy jó romkocsmát, kiállításokkal, koncertekkel, sötét sarkokban merengő értelmiségiekkel. Mondják, igaz, hogy ez a műfaj budapesti sajátosság, de van már Berlinben és valahol Svédországban is (mindkettőt magyarok nyitották), sőt, időszaki romkocsma felbukkant Bécsben is (ezt nem magyarok). Miért ne lehetne egy Szombathelyen?

A pinkafői vasutat, amivel átjárhatnánk Felsőőrre. Az önös érdek: kocsim nincs, viszont egyfelől szeretek az EO-ban vásárolni, másfelől az OHO-ban zajló programok is szoktak érdekelni. A közösségi: nyilván más is van így ezzel, sőt, ha egy jó ütemes menetrend is párosulna a régi-új vonal megléte mellé, a kint dolgozók között is meglenne a népszerűsége. Az osztrákoknál folyamatosan napirenden van a téma.

Nemzetközi és belföldi forgalmat egyaránt bonyolító repülőteret. Bükre, Sárvárra jön elég német vendég, és ez sem új gondolat: a negyvenes-ötvenes években még repültek belföldi járatok, Szombathelyről is. Én a szombathelyi reptérre gondolnék fejlesztendő helyszínként, nem Vát-Porpácra, legyen minél közelebb a városhoz. És akkor még egy rövid leágazás a kőszegi vasútvonalról, és pár perc alatt kint lehetnénk. (Tovább lehet ezt gondolni az előzővel együtt, közvetlen vonat Ausztriából a szombathelyi repülőtérre, határon átnyúló projekt, satöbbi, satöbbi.)

Tamasits Dorottya

Eddigi, a várossal kapcsolatos tapasztalataim alapján kevés olyan dolgot tudnék felsorolni, amit hiányolok Szombathelyről. Esetleg lehetne több zöldövezet a városban, mert például a Fő téren is szívesen látnék egy-egy füves területet. A Plazába lehelnék egy cseppnyi életet, hiszen jelenlegi állapotában kevesen látogatják, pedig kicsit felpörgetve akár a társasági élet központja is lehetne. Végső soron pedig hiányolom az egykor oly pezsgő egyetemi élet tüzét, mely a szakok folyamatos leépítésével és megszűntetésével pillanatnyilag már csak parázslik, de félő, hogy talán nem is olyan sokára egyszer végleg kialszik Szombathelyen.

Józing Antal

Szeretem Szombathelyt, magyar viszonyok között élhető város. Tudom hogy sokan a nagyobb nyüzsgést, mozgást, zizegést hiányolják, de nekem meg éppen ez a nyugalom, az időtlenség tetszik. Nem hiányoznak az éjszakai bárok, a zenés szórakozóhelyek, a nagy bevásárlóközpontok és hasonlók. Amikor ideköltöztem, alig akartam elhinni, hogy este 10 órakor szinte minden bezár. Most már ez sem zavar. Majdnem sőt.

 Ami zavar, az a szellemi vibrálás szinte teljes hiánya. A középszer és a provincialitás szinte túl gyakran és túl masszívan diadalmaskodik, és ezeket a diadalokat hajlamosak vagyunk még ünnepelni is. És túl kevesen vannak azok, akik ezt belátják.

Hiányolok egy olyan helyet, fórumot, formális vagy informális kapcsolatrendszert, bármit, ami ez ellen dolgozna, és ami valamennyire összehozná az ilyen jellegű szétszórt energiákat.

Ezzel összefügg, hogy hiányolom a minőségi felsőoktatást, annak a várossal szimbiózisban élő hallgatóit, és mindazt, ami ezzel jár. Az elmúlt évek bal– és jobboldali politikusai – a nagy győzelmi jelentések közepette - mintha közösen dolgoztak volna azért, hogy a padlóra vigyék a város egykori tanárképző főiskoláját.

Hiányolom persze a kiegyensúlyozottan működő helyi gazdaságot, a racionalitás, messzire néző szemeket is, és mindazt, ami ezekből következik, de ha ebbe az irányba indulok el, akkor pillanatok alatt szétfeszítem a szerkesztőségi körkérdés keretit. Úgyhogy itt és most csüccs. 

Kleinhappel Miklós

A napokban, amikor este Arankával (fiktív név) kiléptünk az egyik belvárosi épületből és beleszagoltunk a balzsamos levegőbe, az intenzív hársfaillatban élvezkedve arra gondoltam, hogy semmi sem hiányzik ebből a városból.

Kicsivel később még nem akaródzott hazamenni, hanem az egyik ugyancsak belvárosi parkocska padjára telepedtünk le, hogy beszélgessünk, közben vessünk egy-egy pillantást a készülő vihart kikotyogó villódzó égboltra, ezalatt hol itt, hol ott csíptek meg a szúnyogok, s az jutott eszembe, hogy jól jönne egy szúnyogirtás.

Amikor vagy tucatnyi üzletbe tértem be, hogy vásárolhassak egy valamire való, de nem csillagászati árú papucsot, arra gondoltam, de jó lenne, ha nagyobb lenne a választék. Vagy másabb. De végülis feltalálták az internetes vásárlást is.

Megesik, hogy hiányzik a nyüzsgés, máskor meg nem, hanem éppen így a jó. Egyszer zavar, hogy mintha túl konzervatív lenne ez a város, máskor tetszik, hogy olyan, amilyen. Szuper, hogy bringára pattanva szinte perceken belül ott lehetek bárhol, de mennyivel másabb élményt nyújtana, ha olyanok lennének a város útjai, hogy nem köpöm ki a tüdőm, mire odaérek valahova. Néha hajlamos vagyok azt mondani, hogy nincsenek jó programok a megyeszékhelyen, ám ha alaposabban tájékozódom, látszik, hogy ez azért nem egészen így van.

Úgyhogy alapvetően nem érzem a fájó hiányát semminek – mondhatni, az alapok jók –, de azért lenne rengeteg ötletem arra vonatkozóan, hogy miképp lehetne a mostaninál sokkal élhetőbbé tenni a várost.