A Magyar Levéltárosok Egyesülete által alapított Év Levéltári Kiadványa díjat kapta meg.
Néhány hete kapta meg dr. Melega Miklós a Magyar Levéltárosok Egyesülete által alapított Év Levéltári Kiadványa díjat. A tavaly megjelent könyve, A modern város születése, amely a dualizmuskori Szombathellyel foglalkozik. A könyv a Monográfiák, tanulmánykötetek kategóriában lett első helyezett.
A Vas Megyei Levéltár igazgatóhelyettesének kötete megismerteti az olvasót a város fellendülésének történetével – a monarchia idején. Ahogy azt a könyv alcíme (Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában) is jelzi, a hangsúly a városfejlesztésen és -fejlődésen, a modern kor követelményeinek megfelelő infrastruktúra kiépítésén van.
A kutatóval a levéltárban beszélgettünk, amelynek során az is kiderült, hogy a város bizony Éhen idejében is rendesen eladósodott, amiből egy későbbi válság jelentett kiutat.
Mikor kezdte foglalkoztatni ez a téma?
Igazából már gyerekkoromban. Sétáltam apámmal a városban – ő műszaki ember egyébként, de sokat tud a város múltjáról –, és mesélt nekem az épületekről, a városról és Éhen Gyuláról is. A téma, a korszak, amelyben Szombathely olyan sikeres város volt, később is foglalkoztatott.
Erről írtam a szakdolgozatomat, és nagy öröm volt számomra, amikor a pécsi egyetemen javasolták, hogy merüljek még jobban bele a témába, szóljon erről a disszertációm is. Ez készült el 2009-ben, majd ezt átdolgozva született a tavaly bemutatott könyv.
.jpg)
A Széll Kálmán utcai betonhíd építése
Nem csak megjelent anyagokra, sajtóforrásokra hivatkozva dolgoztam, de alapkutatást is végeztem, korabeli dokumentumok, levéltári iratok feldolgozásának eredményei is megjelennek a könyvben.
A modern város születése a könyv címe, Ön sikeresként jellemezte az imént az akkori Szombathelyt. Mennyire köszönhető ez a sikeresség Éhen Gyulának, vagy mennyire használta ki ő a már meglevő adottságokat a városfejlesztéshez?
Mindkettő igaz, az is, hogy Éhen személyéhez nagyon sok fejlesztés köthető, és az is, hogy egy nagyon szerencsés korszakban lett ő a város polgármestere. Őt, bár nem egyedül dolgozott, személy szerint azért választották meg, hogy véghezvigye ezeket a fejlesztéseket.
Tehát akkoriban kevésbé volt meghatározó a város életében a pártpolitika.
A pártpolitika jelen volt, de kevésbé befolyásolta a várost érintő kérdéseket, mint ma.
Hol volt a helye a századfordulón Szombathelynek a többi városhoz viszonyítva?
Bár a maga harmincezer lakosával csak középvárosnak számított, mégis az első ötbe került azon a listán, amit statisztikai adatok adtak ki. Azt összesítettem, milyen közművekkel rendelkeznek az adott települések, milyen az útburkolat, közlekedés (különösen a villamos vasút), tehát az infrastrukturális adottságok. Csak nagyvárosok előzték be Szombathelyt, például Budapest, Pozsony vagy Nagyvárad. A régióban sem Sopronnal konkurált annyira, mint inkább Győrrel.
Útépítés a Szily János utcában
Milyen város volt Szombathely Éhen idejében? Kereskedőváros? Iparváros? Szolgáltató?
Nem is csak Éhen idejében vizsgáltam ezt a kérdést, hanem a kiegyezéstől az első világháborúig. Nagyon jelentős volt Szombathely mint forgalmi csomópont. A vasút fejlesztésével együtt az is nagy fegyverténynek számított, hogy ide telepítették a vasút dunántúli üzletvezetőségét. Igazgatási és adminisztratív szerepe is fokozatosan erősödött a városnak.
A szállítási adottságok elősegítették az iparfejlesztést is. A járműjavító ennek egyik jó példája, ez a legrégebbi Szombathelyen, ami ma is működik. De említhetjük a pamutipart, a szövőgyárat is. És természetesen a kereskedelem is jelentős volt, köszönhetően ennek a forgalmi csomópont jellegnek.
Éhen Gyula idejében tulajdonképpen hasonló folyamat zajlott le, mint a rendszerváltást követően: a város jelentős adókedvezményekkel, ingyenes vagy nagyon olcsó területek biztosításával igyekezett minél több vállalatot ide csábítani. És rengeteg hitelt vett fel a város, hosszú távúakat, olyat is, ami csak az 1960-as években járt volna le.
Mikor fizették vissza?
A 20-as években, amikor a gazdasági válságnak köszönhetően zuhanni kezdett a korona. Ekkor néhány telek eladásával sikerült annyi bevételre szert tenni, hogy Szombathely visszafizethette az adósságait.
Mi okozta megtorpanást? Az első világháború? Sok város utána talpra tudott állni…
Igen, de ezek a városok – Szombathellyel ellentétben – nem kerültek az államhatár mellé. A háborút követő trianoni békeszerződés miatt a megye elveszítette területének egy jelentős részét, részint Ausztriához, részint a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz került. A város ezáltal elveszítette addigi vonzáskörzetének, gazdasági kapcsolatainak számottevő mennyiségét. Korábban jóval távolabb, nyugatabbra húzódott az országhatár, de ez a monarchia idején amúgy is csak belső határnak számított.
Az új helyzetben a csomóponti szerepéből egyre inkább a perifériára kezdett szorulni a város, ez a folyamat a második világháborút követően, a hidegháború idején csak erősödött, például határ mellett ipart fejleszteni már csak védelmi szempontból is rizikós.
Ízelítő a könyvből:
A telefonhálózat egy hónap leforgása alatt épült ki, és 1893. június 15-én megkezdte működését. A sajtó e szavakkal tudósított a történelmi jelentőségű eseményről: „A készülékek pompásan működnek, s érdekes az, hogy a megnyitás napján 293 beszélgetést jegyzett a központ.”
A telefonhálózat 61 állomással kezdte meg működését, de az év végén már 75 előfizetőt tartottak nyilván. A szombathelyi előfizetők száma ezzel megközelítette a soproni értéket, jóval megelőzve Nagykanizsa, Székesfehérvár, vagy Miskolc városát. A szolgáltatást elsősorban közhivatalok, ipari és kereskedelmi vállalkozások vették igénybe. A Városháza és az alispáni hivatal mellett a Premontrei gimnázium, a püspökség, és a Sabaria szálloda. A tűzoltóság gyors értesíthetősége érdekében a város a költségvetés terhére az Önkéntes Tűzoltó Egylet szerházába és a tűzoltóság kürtöséhez is bevezették a „távbeszélőt”. Magánszemélyek közül a modern intézmények iránt különös fogékonysággal rendelkező Éhen Gyula, későbbi polgármester, valamint Mayer Enok gyáriparos, továbbá Brenner János és Wälder Alajos téglagyáros-építészek fizettek elő az elsők között a telefonra. A telefonhasználat gyakoriságáról vall, hogy a hálózat működésének első fél éve alatt 25.227 beszélgetés zajlott le a vonalakon.
Az archív képek a Melega-tanulmányból származnak, eredeti forrásuk:
ÚTÉPÍTÉS A SZILY JÁNOS UTCÁBAN: Vas Megyei Levéltár, Vizmathy Géza fotógyűjteménye
A SZÉLL KÁLMÁN UTCAI BETONHÍD ÉPÍTÉSE (1900): Szombathelyi Savaria Múzeum fényképgyűjteménye (Vizmathy fotók)