Szombathely a diktatúrák árnyékában (1)

A közelmúlt egyik nagy hírveréssel megjelent, izgalmas titkokra rávilágító könyve a Budapest a diktatúrák árnyékában, szerzői Ungváry Krisztián és Tabajdi Gábor. A kötetnek saját honlapot indítottak, folyamatosan frissítik, sétákat szerveznek a fővárosban...
 
Vajon Szombathelyről is össze lehetne állítani egy hasonló anyagot? Ennek jártunk utána.
 
Szóba kerül a Tanácsköztársaság, a fehérterror, a vészkorszak, nyilasok, nácik és kommunisták, munkásmozgalmisok és az „önkéntes” társadalmi munka is. Körkép a szombathelyi 20. század kulcshelyszíneiről.
 
Bagolyvár
 
Kezdjük innét a sétát. Az angol gót stílusú, romantikus, tornyos kastélyt Zwitkovich Károly hadbiztos építtette 1851-ben. Akkor a Károlyvár nevet kapta a kastély, amelyet 1871-ben Sövegjártó ügyvéd vett meg. Ő tetetett egy ötmázsás vasbaglyot a homlokzatra, a város lakói ezért nevezték el  Bagolyvárnak az épületet. 1933-ban a Thirring-féle kalauz szerint ekkor még özv. dr. Sarlay Ferencné tulajdona, és Thirring is írja a vasbaglyot.

Bagolyvár, pincelejárat

 
Apropó, egy, a Horthy-korszakra jellemző adalék a város életéből: „Dr. bárdosi Bárdossy László nyugalmazott magyar királyi miniszterelnök urat lelkünk mélyéből áradó örömmel, tisztelettel és megbecsüléssel díszpolgárunkká választjuk.” (1942. június 26., a városi jegyzőkönyvek bejegyzéseiből)
 
A Bagolyvárra a városba megérkező náci tisztek is szemet vetettek. 1944 áprilisától ez volt a helyi Gestapo-székhely.
 
1945 márciusától a szovjetek, majd a katonapolitikai nyomozóosztály vallatta falai között a „kémeket”, „diverzánsokat” és „a népi demokrácia ellenségeit”. 1956-ban még itt működött a katonai elhárítás. Két évvel később helyreállították az épületet, utána ez volt a Magyar László Úttörőház, később Gyermekek Háza. Ma magántulajdon.
 
Felszabadulási emlékmű
 
A szovjetek csapatok 1945. március 29-én foglalták el a várost. A 25. évfordulóra készült a monumentális nonfiguratív kolosszus.
 
Katalin, aki gimnazista „önkéntesként” segédkezett az építésnél, így emlékszik vissza: „úgy rémlik, a lakosság egy részének nagyon nem tetszett, szörnyű betontömbnek látták. Nekünk, gimiseknek a tereprendezésben kellett dolgoznunk, társadalmi munkában.”
 
A Heckenast János tervei szerint készült emlékművet 1970. április 4-én avatták fel. Az 1945-ös évszám, mint felszabadulási időpont a lefelé tendáló múlt, és a magasba törő szocialista jövő összekötőjeként lett ábrázolva. Az emlékmű egyik szárnyára helyezett vörös csillag és az évszám ma már nem díszeleg a betonmonstrumon.

 
Egy érdekesség: a Zanat felé vezető út mellett, az egykori Felszabadulás MGTSZ bejáratánál áll az emlékmű kicsinyített mása.
 
Forradalmi Múzeum
 
A Szily János utca 2. szám alatti Eölbey-házban működött 1970-től a rendszerváltásig a Forradalmi Múzeum. A Vas megye munkásmozgalmának története a Tanácsköztársaságtól napjainkig című állandó kiállításra csapatostul hordták a kisdobosokat és úttörőket.

 
A bezárás után a Forradalmi Múzeum anyagát a Savaria Múzeum raktáraiba szállították. Néhány eredeti iratot, ami a „tartós kölcsönzés” formájában a levéltárból került oda, az intézmény visszakapott. 
 
A múzeum udvaráról került elő az 1921-es nyugat-magyarországi felkelés halottjainak emlékművéről (Jáki úti hősi temető) 1945-ben eltűnt szoboralak. A Szombathelyi Szépítő Egyesületnek köszönhetően csaknem eredeti helyére került vissza 1993-ban.
 
MSZMP-székház
 
A lebombázott régi városháza és színház helyén 1967-ben épült meg az MSZMP Vas Megyei Bizottságának székháza, Károly Antal Ybl-díjas építész tervei szerint.
 
Ez az a kor, amikor  az MSZMP Vas Megyei Bizottságának első titkára Kovács Antal, a megyei tanácselnök dr. Gonda György, a városi tanács elnöke Gyurácz János, az MSZMP Szombathelyi Városi Bizottságának első titkára Vámos József, a Hazafias Népfront Vas Megyei Bizottságának titkára Madló István. És ez a kor, amikor nincs Szent Márton utca, hanem Tolbuhin út van, Szelestey sincs, mert Lenin útnak hívják... Még néhány emlékezetes utcanév: Alkotmány utca (Szily J. u.), Sztálin, később Savaria út (Széll Kálmán u.), Zsiray Lajos utca (Kálvária utca), Majakovszkij tér (Batthyány tér), Vörös Hadsereg útja (11-es Huszár út), Vörös Zászló utca (Szent Imre herceg útja), Dimitrov körút (Horváth Boldizsár).

 
Szintén jellemző ez a városi döntés: „Szombathely város felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából: Kisházi Ödönt, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa helyettes elnökét a város érdekében kifejtett kiemelkedő tevékenységéért, Nyikonov Viktor Petrovicsot, a Mari Autonóm Szocialista Köztársaság első titkárát, a népek közötti béke és barátság ápolása érdekében kifejtett munkássága elismeréséül Szombathely város díszpolgárává választja.” (1975. február 20.)
Az egykori pártszékház ma ez az egyetem D épülete, valamint irodaház. A MSZMP utódpártjának, az MSZP-nek ma is itt található az irodája.
 
Szakszervezetek háza
 
A közelben van a Széchenyi u. 4-6., az egykori Szakszervezetek Megyei Tanácsának székháza (ma: Madentko, stb.).

A kapualjban állítottak emléket azoknak a munkásmozgalmisoknak, akiket 1944 novemberében a nyilasok elhurcoltak. Kerestük ezt a táblát is, de már nem találtuk.
 
A Fő téri erkély, ahonnan Kun Béla beszélt
 
A Fő tér sarkán, a 15. sz. alatt állt az egykori püspöki Zöldfa vendéglő. A többször átépített ház erkélyéről tartotta meg Vörös Hadseregbe toborzó beszédét Kun Béla, telt ház, akarom mondani, telt tér előtt.

Az akkori kaszinó, későbbi BM Klub épületén évtizedekig volt látható az 1919. május 21-i eseménynek emléket állító tábla. Azóta Kun Béla kőbe vésett emlékezetét is elsodorta az idők szele.
 
A gettó
 
1944. május 8-án hozott véghatározatot a szombathelyi gettó felállításáról Mészáros Hugó polgármester. Ennek értelmében a gettó határai a következők voltak: az Erzsébet királyné utca (ma: a Fő tér elkeskenyedő vége) páros házszámú épületsorának utcai homlokzati vonala a Sabaria vendéglő (ma: Pannónia) déli sarkától a Szenczy (ma: Bejczy) utcáig, innen a Kossuth Lajos utca páratlan házszámú épületsorának utcai homlokzatvonala a villamostelepig, innen a villamostelepről a Thököly Imre utca páros házszámú épületsoráig húzott egyenes vonal, innen a Thököly Imre utca páros házszámú épületsorának a Zrínyi Ilona utcai és Batthyány téri házak ás házhelyek hátsó határvonalára épített kerítések vonala, innen a Rákóczi Ferenc utca 14, számú ház belváros felé eső kapusarkától a zsidó templomra merőlegesen futó vonal, innen a Batthyány tér 9. számú ház, majd folytatólag a Zrínyi Ilona utca páratlan házszámú épületsorának utcai homlokzati vonala, innen a Sabaria kerthelyiségének hátsó kerítése mellett a Brenner János utca páros házszámú épületsorának utcai homlokzati vonala egészen a Sabaria vendéglő hátsó kapukijáratáig. A Sabaria vendéglő, villamostelep, a Rákóczi Ferenc u. 14. nem volt a gettó része.

 
A határozatban az is szerepelt, hogy a terület határaira, ahol nincs házfal, három méter magas deszkapalánkot kell emelni, az építkezést azonnal meg kell kezdeni, és május 12-éig be kell fejezni. Kapu a Szenczy utca felől volt. Az építkezésről a zsidó hitközségek tanácsának kellett gondoskodnia, a költségeket is ők fedezték. A határvonalra eső épületek ablakait papírral kellett elsötétíteni, az ott lakó zsidóknak kinézegetniük sem volt szabad.
 
Az átköltözést négy napon belül le kellett bonyolítani. Egy zsidó családnak egy szoba járt. A gettó kapuja a Szenczy utca felől volt.
 
Az auschwitzi transzport 1944. július 4-én indult. A szombathelyi zsidóságnak csak 10 százaléka élte túl a deportálást és a munkaszolgálatot.
 
A gettó határait ma Szombathelyen nem jelzi tábla, de a zsidó hitközség épületének kapuszínjében találunk egy táblát, amely jelzi, hogy ezen a helyen gettó volt, és vele szemközt, szintén a kapuszínben a gettóból elhurcolt gyermekek emléktáblája látható. (Meg lehet nézni, mert a kapu általában nyitva van.) Az Auschwitzba deportált 4228 zsidó honfitársunknak az egykori zsinagóga mellett állítottak emléket.

Folytatás következik