Turistának álltam Szombathelyen. Vagy zarándoknak, ha úgy jobban tetszik.
A kiszemelt útvonal ugyanis a Via Sancti Martini, azaz a Szent Márton út szombathelyi szakasza volt. Malomkerekekben és vasdarabokban gazdag túra következik, szeméttel és vandalizmussal is tarkítva.
A templomokat most kihagytam, ezek közismertek a városban, utam során a legutóbb átadott látványelemeket kerestem. A Szent Márton Történelmi Sétaút (Via Historica Sancti Martini) a Kálvária templomtól vezet a Szent Márton templomig, és azokat a helyszíneket érinti, amelyek a város ókeresztény hagyományaihoz kapcsolódnak. Az egyes állomásoknál lévő műalkotások, Márton és Quirinus életének egy-egy epizódjára hívják fel a figyelmet. Hol ízlésesen, hol nehezen értelmezhetően, hol kissé méltatlan közegben.
Nézzük:
Első állomás: a Kálvária és a Martineum
Somogyi Tamás 2012-es alkotása a két bronzrelief, amelyek egyike a köpenyét megosztó Mártont, a másik Szent Márton álmát ábrázolja.
.JPG)
Az első kálvária ezen a magaslaton valószínűleg a XVIII. század elején épült. A barokk épületet 1901-ben átépítették, majd 1906-ban karmelita nővérek rendházával bővítették, majd 1992-ben épült hozzá a Martineum.
Az épület Karmelita utcai falán részletes tájékoztató tábla, térkép. Korrekt. A lépőkövek sora (összesen harminc van belőlük a városban) is itt kezdődik. Nem is értem, hogy nem dobta még piacra egy élelmes vállalkozó a palackozott Via Sancti martinit.
A Martineum udvarán kialakított témapark a római hagyományokat és a környéken előkerült római emlékeket mutatja majd be, ha elkészül. Egyelőre egy maketten szemlélhetjük meg a római várost, a kertben körben meg különféle építmények és infótáblák állnak, infók nélkül. A Martineumban akár aludhatnék is, ha nem innen indulnék, az épületben turistaszálló is üzemel.
Második: az ókori színház helye
Itt azért már feljebb csúszik a turista szemöldöke. A füves terület közepén két irdatlan rozsdatömeg fogad, mintha csak ottfelejtette volna valaki. Quirinus püspököt hitéért halálra ítélik; Mártont az eretnekek megvesszőzik, és elűzik Savariaból – ezek a címei a Koller László által készített vasparavánpárnak, amely Szent Quirinus halálos ítéletét és Szent Márton megvesszőzését, elűzését mutatja be. Nehezen fotózható, viszont ronda.
A III. században itt állt a színház, egyben itt volt a savariai császárkultusz egyik központja is. Itt állították a világi hatalom alkotta bíróság elé Quirinus sisciai püspököt, itt ítélték halálra. Jó szemmel még ki lehet venni a terep formájából, hogy ókori színház helyén állunk, de mára csak ennyi maradt, ez a félkör alak. A köveket az idők során elhordták építkezésekhez, az utolsókat a XIX. század vége felé.
A padok a parkban még abból az időből valók, amikor a hajóhintás játszótér volt itt (valószínűleg az egész városban a legjobb játszótér volt, ha jól emlékszem, a kilencvenes évek végén még megvoltak a hinták), „ahogy kell”: széttörve, a maradványok szétszórva.
Az egykori színháztól a Perint hídig vezető úton vitték Szent Quirinust elítélésének helyszínétől a Sibaris (Perint) patak hídjáig, kivégzése színhelyéig. Tehát irány az Óperint utca.
Harmadik: Szent Quirinus emlékhely, Perint híd
Nem messze állok meg a Perint felett attól a helytől, ahol Quirinust malomkővel a nyakában a patakba vetették, a római időkben a mostani Óperint utcaitól pár méterre volt az akkori híd. A 2003-ban, Quirinus halálának 1700. évfordulóján avatott emléktábla Tornay Endre András szobrászművész alkotása, a hídkorláton lévő alkotás már az új projekt része: amely egy bronzból készült cingulum (püspöki öv) Veres Gábor munkája.
A házfalra, a Quirinus-emléktábla mellé „FUCK COPS” feliratot fújt valaki, akinek vélhetően ez élete egyik fő munkája. Nemrégiben jegyezte meg egy ismerősöm: csoda, hogy a cingulumra még nem vetettek szemet a fémgyűjtők.
Negyedik: Székesegyház, Szeminárium, püspöki palota
Szily János, az első püspök a két szent, Márton és Qurininus oltalmába ajánlotta az egyházmegyét, ábrázolásaik megtalálhatók a Szeminárium kápolnáiban, a Székesegyházban és a püspöki palotában is. A székesegyház északi kápolnájában van Szent Márton ereklyéje, amelyet 1913-ban Tours érseke ajándékozott Szombathelynek, hermája Tóth István szobrász alkotása.
Ami a legújabb időkben került ide, az a templom előtti téren látható „irányjelző objektum”, ezt Veres Gábor és tanítványai készítették. Ezzel meg is találtuk az első mai malomkereket. Irányjelzőként persze csak jelképesen funkcionál, nagyjából belövi, merre van a Kálvária, az Iseum, satöbbi.
Ötödik: Fő tér, várostorony helye
Az útvonal legszerethetőbb pillanata, ahogy a napsütésben csillogó mozaikot meglátja a sétáló.
T. Takács Tibor mozaikja a régi várostornyot ábrázolja, és első blikkre jó kérdés, miért része a Szent Márton útnak, hiszen a tornyot legalább egy évezreddel Márton ideje után állították. A megoldás a helyszínen nem derül ki, az ég meg nem borul be, a Fő tér tulajdonképpen szép, mehetek is tovább.
Később utánanézek: a középkori toronyról több leírás és ábrázolás is fennmaradt, ezekből lehet tudni, hogy a sisakján az 1700-as években Szent Márton festett képe, majd a XIX. század elején bádogból készített alakja volt látható. 1817-ben leégett, kicsit még halogatták a felújítását (lám, ez se új keletű szokás), aztán 1837-ben inkább lebontották.
Hatodik: Savaria tér
Koller László (nevével már az ókori színháznál is találkoztunk) itt azt ábrázolta, amint Márton püspök ruháját egy koldusnak adja. A Molnár Miklós olvasói levelét követően nagy vitát kiváltott alkotás egy acéloszlopra hegesztett, rozsdás objektum. Ő arra hívta fel a figyelmet, hogy Márton még vastagon nem volt püspök a híres köpenyes esetnél.
A zarándokút honlapja, a viasanctimartini.eu azonban a Legenda Aureára hivatkozik, miszerint „Márton egy ünnep alkalmával a templom felé tartott, s egy meztelen koldus szegődött a nyomába. Márton megparancsolta az archidiákonusnak, hogy öltöztesse fel a nyomorultat, de az tétovázott. Erre Márton bement a sekrestyébe, odaadta neki saját tunikáját, és kérte, hogy azonnal távozzék. Amikor az archidiákonus figyelmeztette, hogy el kell kezdenie a misét, azt felelte – saját magára gondolva –, hogy addig nem tud elindulni, míg a koldus nem kap ruhát.”
Hogy adott-e köpenyt Márton püspök a koldusnak, vagy nem, az végül is majdnem mindegy. Amiatt mindenképp Molnár Miklós álláspontja felé hajlana a mérleg nyelve, hogy a köztudatban a köpenymegfelezési eset van, amely nyilván egy másik, mint ami a Legendában áll. És ha a Fő tér tőszomszédságába, a belváros kellős közepére helyezünk el egy szobrot, akkor azt ne kelljen már külön magyarázni.
Épp elég magyarázatra szorul a kinézete is, bár az igaz, hogy a másik Koller-munka (a korábban látott rozsdás spanyolfalak a Szent István parkban) azért még elviszi a pálmát egy rútsági összecsapásban. (Félre ne értse senki, nem az alkotóval van bajom, például Koller László műve a Batthyány téren elhelyezett Országh László-emlékdombormű is, ami kifejezetten szép és tetszetős.) Szerencsére ezt itt elég közel szorították a falhoz, a figurák meg elég magasan vannak ahhoz, hogy ha nem akarom, akár észre sem veszem, legföljebb a cölöpöt.
Az elhelyezést a Savaria téren egyébként az indokolta, hogy a közelben volt az egykori városkapu, a középkorban ezen jártak át a szombathelyiek a Szent Márton templomba és a temetőbe.
Hetedik: a Savaria Múzeum előtt
Erős a gyanú, hogy készült még néhány szobor és objekt, pluszban, just in case, aminek elfelejtettek helyszínt találni. Na, ezeket hordták ide egy kupacra.
A Somogyi Tamás jegyezte kompozícióban találunk egyebek mellett libákat formázó íves elemet fehér kőből, fekvő kutyát bronzból, kígyót márványlapon. „Ezek az állatok a Szent Márton legendákban szerepelnek, egyúttal asztrális szimbólumok is”, áll a májusi átadáson kapott sajtóanyagban (igen, ezen a ponton végképp kiestem a turistaszerepből, de itt már minden épeszű ember segítségért fordulna az értelmezéshez). Nyilván ez azt asztrális szerep indokolja a horoszkópos malomkövet. Bár kutya és kígyó csak a kínaiban szerepel, liba meg ott se.
A hivatalos leírás szerint „a filagória alatti bronz dombormű a remeteséghez vonzódó Mártont ábrázolja és egyben felidézi a püspökké választásához kapcsolódó, sokfelé ismert történetet”. A libás eset közismert, hogy Márton közéjük bújt el, amikor püspökké akarták választani, azok viszont gágogásukkal elárulták, így nem térhetett ki a feladat elől. A kígyó és a kutya pedig úgy jön a képbe, hogy Márton egyszer ráparancsolt egy gyerekre támadó kígyóra, mire az engedelmesen tovakúszott. Ezután mondta szomorúan, hogy ,,a kutyák és a kígyók hallgatnak rám, bezzeg az emberek...”
.JPG)
Hogy a szobrok mennyire illenek egymáshoz (véletlenül se), és hogy mindez inkább úgy fest-e, mint a pesti Epreskert egy szeglete, ahol szobrásznövendékek munkái pihegnek hanyag összevisszaságban az öreg fák árnyékában (úgy), az a projekt egészéhez mérve bizonyára nem volt lényegi kérdés. Azt meg, hogy milyen képet mutat ekörül a múzeumpark a remekbeszabott vécékkel, a kolléga már megírta májusban.
Nyolcadik: Szent Márton templom, Szent Márton Látogatóközpont, Szent Márton temető
A Szent Márton templom oldalkápolnája a legenda szerint Szent Márton szülőháza fölé épült. A mellé épített domonkos rendház földszintjén találjuk a Szent Márton Látogatóközpontot, állandó kiállításokkal. A kiírás szerint ötig van nyitva. 10 perc múlva 5 óra, ajtó zárva, csengetek, semmi. Egy másik papírról kiderül, a kripta karbantartási munkálatok miatt ideiglenesen nem látogatható. Közben egy férfi jön a templom felé, a szobornál egy pillanatra megáll, megérinti Szent Márton lábát.
A templom előtti Szent Márton kutat már 1360-ban oklevél említi. A 1938-ban állított kútszobor (Szent Márton megkereszteli édesanyját) Rumi Rajki István alkotása. Van rajta egy kifolyó, de bevallom, nem sikerül vizet fakasztanom. Talán van valami trükkje. A szobor mellett az egykori kútra emlékeztető malomkő (mi más?).
Körülötte pihenőpadok, Szent Márton köpenyével és katonai sisakjával, többnyelvű feliratokkal. Szép. Tényleg az. Csak meg ne forduljunk. A padok mögött, a bokrokban cigarettacsikkek ezerszám és egyéb szemét összegyűlve.
A túrát logikus húzás a Szent Márton temetőben befejezni: ez Magyarország legrégibb, közel kétezer éven át használt temetője, és a nyári időszakban este 8-ig látogatható. És egészen különleges hangulatot sugároz... A római időkben az ókeresztények temetkeztek ide, valószínűleg először Quiriniusnak is itt volt a nyughelye – az egyik innen indult, a másiknak itt ért véget. Vissza a praktikumhoz: a Szent Márton temetőről is találunk bőséges infót a bejáratnál elhelyezett táblákon, idegen nyelvű is van, sőt, temetőtérkép is.
A szombathelyi Szent Márton Történelmi Sétaút kialakítására az európai Szent Márton utat fejlesztő szlovén-magyar uniós beruházás keretében került sor. A projektet 85 százalékban az EU finanszírozta (159.108 euró), 10 százalékban az állam (18.718 euró), 5 százalék az önrész (9.359 euró). A projekt zárónapja 2012. október 31, addig kell tehát elkészülnie a Martineum udvarán a fejlesztéseknek.A városvezetés a sétaút kialakításával kapcsolatban Koller Lászlót, Somogyi Tamást és a Laokon Bt. képviseletében Veres Gábort kérte fel, hogy vegyenek részt „a helyszínekhez illeszkedő, igényes informatív objektumokkal történő megjelenítés koncepciójának elkészítésében és az építési engedély kérelemhez szükséges portfólió kialakításában.”Az önkormányzat 2009. februárban kötött szerződést a három alkotóval, az ebben meghatározottak szerint elkészült terveket és maketteket a Képző- és Iparművészeti Lektorátus Szakmai Igazgatósága zsűrizte és látta el szakvéleménnyel.Az egyes objektumokra vonatkozó tervdokumentációk elkészítésével a Martinus Vallási és Kulturális Egyesületet bízták meg, akik a terveket a Karácsony és Társa Mérnöki Iroda Kft.-vel készíttették el. A városi közgyűlés a 64/2009. (II.26.) számú határozatával hagyta jóvá a koncepciót és a terveket. Az informatív objektumok elkészítésére a három művésszel, mint vállalkozókkal (ill. Veres esetében Bt.-vel) a város közbeszerzési eljárást követően kötött szerződést. A kivitelezés 2012. tavaszára fejeződött be, az útvonalavatót 2012. május 22-én tartották, errőlaz Alon is beszámolt.