Miközben egyik oldalon már gyorséttermi krumplisütőnek sem tudnak elhelyezkedni a diplomások, a másik oldalon krónikus hiányszakmák alakultak ki.
Vas megyében jelenleg 2,5 ezer a betöltetlen állások száma, van, ahol egész jól fizetnének.
Már korábban sem volt minden rendben
Ha visszatekintünk saját iskolai oktatásunkra, valószínűleg többen gondoljuk úgy, hogy korábban sem ment minden rendben e téren. A magyar iskolák mindig is hajlamosak voltak elfeledkezni az iskolán kívüli valóságról, és ezt a helyzetet a politika nem is akarta megváltoztatni.
Mindenkinek így volt kényelmes
Szélesre tárták az egyetemek kapuit
1980-ban még csak 64 ezer nappali tagozatos hallgató volt az országban, 1998-ban 153 ezer, 2004-ben már 225 ezer volt ez a szám. Ez többek között annak volt köszönhető, hogy az első Orbán-kormány bevallottan céljának tekintette a felsőoktatásban tanulók számának felduzzasztását. (Most meg a csökkentését.)
Mindenesetre a kétezres években a felsőoktatási intézmények elszabadult hajóágyúként nekiláttak szétverni a korábban sem valami kiegyensúlyozott magyar munkaerőpiacot, s a folyamatot az állam tétlenül nézte.
A baj nem csak az volt, hogy a felsőoktatás magába szippantotta azokat, akiknek ott semmi keresnivalójuk nem volt, hanem hogy ezzel párhuzamosan teljesen függetlenítette magát a munkaerőpiactól.
Az egyetemeket és főiskolákat – mert megtehették – pusztán az motiválta, és motiválja ma is, hogy hogyan tudják a legnagyobb pénzt leszakítani az államtól a lehető legkevesebb kiadással. Mindez leginkább alibiszakok indításával valósítható meg, amelyekre jár a fejkvóta az államtól, sok diákot lehet olcsón és felelősségmentesen eltutujgatni pár évig.
Egyre nagyobb torzulások
Már jó pár évvel ezelőtt lehetett látni, hogy előbb-utóbb nagy baj lesz abból, hogy mindenki a könnyebb ellenállás irányába mozdul el.
A diákok érdeklődése megcsappant a nagyobb szellemi erőbefektetést igénylő tanulmányok iránt, miközben a felsőoktatási intézmények ontották és ontják ki a munkaerőpiacon értelmezhetetlen diplomákat.
A kellemes és szinte mindenki által könnyen elérhető felsőoktatási diákévek reményében középfokon a fiatalok a szakképzők és szakközepek helyett a gimnáziumokat részesítik előnyben, aminek következtében a szakmunkás utánpótlás is veszélybe került, ráadásul a fizikai munka respektje soha nem látott mélységig süllyedt.
A folyamathoz persze kellett a szülők és az - e téren is rosszemlékű - szocialista kormányzat asszisztálása is.
Ez utóbbi nemcsak a felsőoktatásba dobta be a gyeplőt, de borzaszó hatékonyságot tett gyakorlattá az átképzések területén.
Érdeklődve várjuk, hogy valaki kiszámolja, hogy mondjuk az elmúlt 10 évben összesen mennyi pénzből mennyi embert képeztek át, és ezek közül hány helyezkedett el az átképzésnek köszönhetően. A szakemberek is egyre többen bevallják: hatalmas pénzekből sikerült nagyon sok munkanélkülit gyártani. Igaz, a képzőcégek nem jártak rosszul.
Vas megye nem volt kivétel
A folyamatot jól példázza Vas megye is. Az egykori Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolát hozzácsapták ugyan a soproni egyetemhez és átkeresztelték Savaria Egyetemi Központtá (SEK), de a hallgatói összetételről egyre riasztóbb beszámolókat hallunk az ott tanító oktatóktól, és az ottani szakok szinte semmi átfedést nem mutatnak a munkaerő-piaci igényekkel.
Tessék megkérdezni, hogy az Epcosnak, a Jabilnek vagy a szentgotthárdi GM-nek hány kommunikáció szakossal számol az elkövetkezendő évekre. (Mellesleg nagyjából ugyanennyivel számolnak a helyi médiák is.)
Ahogy egy közelmúltbeli írásunkban arról részletesen beszámoltunk, a torz iskolaszerkezet már középfokon is jelentkezik. A megyéből egyetlen nyolcadikos készül kárpitosnak.
Konkrét gondok
A Vas megyei munkaerőpiac anomáliáira egyre több adat és esemény világít rá. A szombathelyi multinacionális cégek ilyen irányú gondjairól már korábban is esett szó kisebb szakmai fórumokon, most azonban ezek a vállalatok látványosan előbújtak elefántcsont tornyaikból, és most a politika segítségét kérik, hogy munkaerőigényeik valamilyen szinten kezelve legyenek.
Így miközben a SEK-en végzett hallgatók súlyos elhelyezkedési gondokkal küzdenek, ugyanabban a városban található nemzetközi nagycégek nem találnak maguknak munkatársakat. Azt mondják, körülbelül 2500-ra lesz majd szükségük a közeljövőben.
Egy közelmúltban tartott szombathelyi sajtótájékoztatón kiosztott sajtóanyag szerint Vas megyében jelenleg 10.260 álláskereső van, ami 9,1 százalékos munkanélküliségi aránynak felel meg.
Ennél volt már jobb a helyzet errefelé, ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy Vas megyében az üres álláshelyek száma 2478, ezen belül Szombathelyen közel ezer darab.
Valami nagyon nincs itt szinkronban, és ha hozzátesszük, hogy az osztrákok bevallottan ugyanazokat a szakembereket akarják tőlünk elszipkázni, akiből nálunk is hiány van, akkor tovább fokozódik nyugtalanságunk.
Tényleg vannak üres, jó állások?
Ezek után adódott a feladat. Nézzük meg, milyen állásokat kínálnak!
A Nyugat-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ honlapján az „Álláskeresőknek” menüpont alatt tudunk válogatni a kínálatból. A szervezet rendszerében jelenleg 1033 állás található Nyugat-Magyarországról.
Mindebből Szombathelyen és környékén 104 van hirdetve. Humán értelmiségi munkakört egyet sem találtunk, viszont szakmunkára, mérnöki munkára és multinacionális cégekre jellemző pozíciókra tényleg van némi kereslet. A gond a fizetéssel van, de ott sem mindig.
Szombathely környékén keresnek többek között varrónőt 90-120 ezer forintos fizetéssel, festőt (94.000), műszerészt (150-200.000), mérlegképes könyvelőt (100.000), karosszérialakatost (150.000), folyamatmérnököt (350-400.0000).
Az állások mellett a legtöbb esetben nem mindig tüntetik fel a fizetést, ami azt is jelentheti, a munkavállalóknak alkudni is lehet.
Valami készülA cikk megírása után adta hírül az Origo hírportál, mely szerint a kormány brutális átalakításokra készül a felsőoktatásban. Mivel az írás főként a számokra, illetve az abból adódó költségvetési megtakarításokra koncentrál, nehéz megmondani, hogy mindez – ha megvalósul belőle valami - hogyan érinti magát a munkaerőpiacot.