Vasárnapi Bloomsday Szombathelyen (képsorozattal)

Miközben a koradélutáni hőségben – bőrömön az uszodai klórral, nyelvem alatt a cigánypecsenye enyhén fokhagymás ízével – a belváros felé tartok, azon elmélkedem, hogy a városmarketing és a turizmus szempontjából mennyire szerencsések azok a települések, akik karakteres legendákkal rendelkeznek.

Irodalmi vonatkozásban ilyen például Eger, de Siklós is évtizedekig szépen prosperált A Tenkes kapitánya sorozatból.

Szombathely éppen most igyekeznek legendát kreálni Szent Márton és Szent Kvirin körül, és van egy nagyon kevesek által ismert harmadik is.

Az illetőt James Joyce-nak hívják, egy évszázaddal ezelőtt élt ír íróember volt, és nevéhez fűződik a modern irodalom minden bizonnyal leghíresebb regénye, az Ulysses.

A történet szerint Szombathelyen született a kultikus regény főszereplőjének édesapja, Virág Rudolf, aki később Írországba vándorol és felveszi a Bloom nevet.

Én mivel a regény egyetlen napon, július 16-án játszódik, így a világon mindenhol megünneplik a Joyce-rajongók a Bloom-napot, azaz a Bloomsday-t.

Szombathelyen 19 éve emlékezi erre a napra egy maroknyi csoport, és láthatóan nagy esély nincs is a tömegesedésre.

Ami egyrészt érthető, merthogy tényleg nem egy könnyen emészthető műről van szó, ráadásul egy általános szellemi leépülés látszik kibontakozni.

Másrészt viszont kár, mert a szerencsés véletlen folytán (egyes legendák szerint Joyce csak rábökött a térképre) a város mégiscsak kihajózhat, illetve kihajózhatna az ismertség és egyetemes kultúra mélyebb vizeire.

A kihajózás az idén is - ahogy korábbi években is – csak kisebb csónakokkal történt meg.

Az esemény hivatalos megnyitója délután zajlott a Fő téren.

Ezen megjelent az ír nagykövet, a zöld nyakkendőben pompázó Kevin Dowling, aki egyrészt örült, hogy a világnak ennek a tájékán is megemlékeznek a napról, másrészt felidézte a regény és a város kapcsolatát.

Sági József, a kulturális bizottság elnöke a könyvhéten elhangzott gondolatait fűzte tovább.

Akkor azt mondta, hogy az olvasást egyszerűbb olvasmányokkal kell kezdeni, és haladni a bonyolultabbak felé. Most azt tette hozzá: ezt a folyamatot az Ulysses-szel lehet megkoronázni. A képviselő több párhuzamot is említett a magyar-ír viszonyrendszerben.

A néhány tucat érdeklődő ezek után a porcukorral való pecsételés után (állítólag azért porcukor, mert kímélni kell a Fő tér burkolatát) a tér egy másik végébe ment, ahol Nagy Csaba Munkácsy-díjas képzőművész kiállítását Nagy Róbert nyitotta meg.

Az események az Agora Szalonban folytatódtak. Itt először Takács Ferenc, a Joyce Társaság elnökének hivatalos könyvbemutatója (A hérosz és kultusz) zajlott, meglepően nagy érdeklődés közepette.

Takács Ferenc arra hívta fel a figyelmet, hogy a Joyce körüli kultusz sokban hasonlít a vallásokhoz, hiszen például a szombathelyi Bloomsday-en is afféle állandó szertartás zajlik: zászlófelvonás, pecsételés, előadás, koncertek stb. Ehhez hasonló kultusz nagyon kevés van az irodalomban.

Szavait erősítette, hogy a következő programnak, a Fűzfa Balázs irodalomtörténész vezetésével zajló Ulysses-olvasásnak is volt némi vallásos felütése.

A regény két magyar fordítást – miként egy oltárra – kitették a szalon közepére, hogy aztán az önkéntesek két órán keresztül tetszőleges részleteket olvassanak fel egymásnak.

Az Alon tudósítója a koncertekre és a képtári programokra már nem ment el, viszont a szalon teraszán becsatlakozott egy Guinness sörrel való poharazásba.

Megnyugtatásul: nem látta, hogy bárki koccintott volna vele.

Korábban:

James Joyce: Ulysses – Elolvastam