Aida Szombathelyen: musical az örök szerelemről (színházkritika)

2013.03.14. 09:24

 A kapcsolat gyorsabban kiégett, mint még mielőtt kimondhattam volna: Verdi.  Képek.

Aida Szombathely

 A kapcsolat gyorsabban kiégett, mint még mielőtt kimondhattam volna: Verdi.  Képek.

Az Agora Művelődési és Sportház közönsége örök szerelemmel fogadta az operából musicallé alakított Aidát. A kapcsolat viszont gyorsabban kiégett, mint még mielőtt kimondhattam volna: Verdi. 

Képgaléria


A musical műfaj alapvetően olyan ágát képviseli a színháznak, ami nem tetszhet mindenkinek. Főként úgy, hogy az Aidát operához edzett füllel üli végig az ember. A zenés betétek vagy a szöveg dalos részeinél azért mégis elvárható lenne, hogy ha már énekelnek, az ne legyen hamis. A Ram Colosseum előadásában úgy éreztem olyan, mintha egy tehetségkutató válogatóján ülnék. Itt pedig a hang viszi a hátán az üzenetet, de legszívesebben a falat kapartam volna néhány hajlításnál. Az Elton John és Tim Rice dalcsokor magyar fordítása viszont musical-szerűen megállta a helyét.

Aida Szombathely


A történet időtlen és az is marad. A núbiai hercegnőt elfogják az egyiptomiak és rabszolgasorba kényszerítik. A hajó kapitánya azonban beleszeret, úgy, hogy korábban már eljegyezte a fáraó lányát. A trón feladása után szerelem itt is mindent legyőz még a halált is, bár csupán képletesen. A végén néhány ezer év múlva találnak újra egymásra a szerelmesek. Nagy jelenetekből és nagy monológokból nem volt hiány, igaz a hatás a küszöbig sem jutott. Nyögvenyelős próbálkozások voltak csupán.

Aida Szombathely


A monumentális díszlet épphogy csak befért a szombathelyi sportházba, a fények annál kevésbé találták meg a tetején játszódó jeleneteket. A hatásvadász és giccses jelentése új értelmet nyert, még úgy is, hogy a műfaj sajátossága a feltűnés. A vége felé nem lehetett eldönteni, direkt csúszik a jelenet, vagy a hatalmas lélegzetvétel miatt nem jönnek már vissza a színpadra.

Játékában Pető Zsófia kedves Aida volt, szenvedett, szeretett, meghalt. Kislányosan bájos és lightosan szerelmes nő volt. Csalódás volt viszont Xantus Barbara, akit túlfiatalított Szurdi Miklós rendező többek között az „izgi volt a hadjárat?” szöveggel. A vicces drámaiság nem állt jól a színésznőnek. Szerényi László eltökélt hadvezére sem tudott magával ragadni, sem az énektudásával sem a színészetével. Kicsit műnek és középszerűnek éreztem az egész miliőjét. Az Aida az örök szerelem megmarad, csak nem ebben a formában.

Ugrás a képgalériára!


Értékelés: 4/10

.