Kossuth tér, október 6. - Nem történt semmi

Négy óra előtt már jelentős tömeg lepi el a Kossuth teret, minden irányból érkeznek az emberek, zászlókkal és vekkerekkel felszerelkezve. No meg a táblák: Gyurcsány! Hazudj! De ne magyar népnek!, Szocinak lenni: hazudni, hazudni, hazudni, aztán olyan is van, hogy Gyurcsány hazug disznó, meg hogy Táncolj Fletó, ki a Parlamentből! Előttem egy srác pólója arat nagy sikert: Igen, elkúrtad, te böszme, többször bevágják a kivetítőn is.

A Parlament főbejáratától enyhén jobbra van színpad, ahová elsőnek Rákay Philip, az univerzális műsorvezető érkezik, lelkesíteni az egybegyűlteket. Nem kell nagyon, lelkes itt már mindenki. Rögtön azzal is kezdi, hogy jó reggelt, Magyarország. Délután négy óra van, de hát a szlogen az szlogen. Hamar meg is kérdezi némi cinizmussal a tömeget, hogy nem szégyellik magukat, utcára menni politizálni? Mire hangos nem a válasz. Philip elemében van: „ezt a tömeget még Juhász Ferenc besúgói sem tudnák összeszámolni.” Ez mondjuk biztos. Az nekem mondjuk nem tiszta, hogy egy utcai eseményhez mire kéne bárkinek is besúgó, meg hogy honnan veszi, hogy Juhász ilyesféléket tartana, de hát lelke rajta. Mármint a Philipé. A tömeg időről időre skandálni kezd ezt-azt, általában azt, amit a hangosabbja éppen kitalál, mint például: Gyurcsány, takarodj. Erre Philip visszakérdez: Kicsoda?, majd megkéri a jelenlevőket, hogy őrizzék meg nyugalmukat, mert káoszt előidézni csak egy embernek érdeke ebben az országban. Na, vajon kire gondol.

A Csík zenekar következik, népdalokkal kívánják erősíteni a hangulatot, mindjárt az elején egy kiskunsági verbunkossal. Valaki közbekiabál: Gyurcsány, elhúzzák a nótádat! Ekkor kábé 15 méterre lehetek a színpadtól, a legsűrűbb tömegben, s észreveszem a szombathelyiek molinóját, de az ember/szabad terület arány nem engedi, hogy közelebb kerüljek hozzájuk. Odébb egy nő fejfát szorongat, nemzeti színű szalaggal, koszorúval.

Fél öt van, és még mindig nem történt semmi különösebb esemény, a puszta jelenléten kívül. A harmadik népdalnál még az amúgy népiesebb elkötelezettségűek is tipródnak kissé, de tapsolnak és lengetnek rendesen. Látok egy táblát Gyurcsány, a nemzet színésze felirattal. A folklórprogram negyedik darabja után ismét visszatér Philip, de csak azért, hogy bejelentse Gulyás Dénest, a Fidesz országgyűlési képviselőjét, aki zengő hangon elénekli a himnuszt, majd távozik. Ferkó felhív, hogy fázik, lehetőség szerint vigyem majd ki a dzsekijét, ha végzek, mert ők estig forgatnak.

Háromnegyed ötkor, egy újabb népdalt követően Balogh Zoltán református teológus, és szintén országgyűlési képviselő megy fel a színpadra, akit stílszerűen Isten hozott skandálással köszönt a jónép. Balogh megemlíti, hogy október hatodika gyásznap (bekiabálás: ezek labancok!) és ünnep egyszerre, méghozzá a közösségi egybetartozás és a demokrácia ünnepe. Arra kér mindenkit, hogy ne hagyjuk magunkat megfélemlíteni. Nem hagyom.

A képviselő nyilvánosan megfogadja, hogy lemond a mandátumáról, ha már úgy látja, hogy nincs értelme a Parlamentben az erőszak és a hazugság elleni harcnak. Elég nehezen lekövethető ígéret. Végül arra kéri az embereket, hogy ne szidják a politikusokat. Legalábbis ne mindet. Őt lehet – teszi hozzá.

Öt órakor Philip köszönti a Hír Tv otthon ülő nézőit is, amit a tömeg Hír Tv, Hír Tv skandálással nyugtáz. Ezt követően általam ismeretlen okokból Gergely Éva jelenik meg a színpadon, hogy előadja a Lili Marlene című dalt, amelyben nincs Lili Marlene a refrénben, van helyette „mint akkor, angyalom, én édes angyalom”. Ennél a pontnál azért az edzettebbek is hülyén néznek egymásra, de több idős hölgy könnyekig meghatódik. A fene se érti, mi volt ebben a koncepció.

Philip felolvassa Makovecz Imre levelét, aminek tartalmát kb. úgy lehet összefoglalni, hogy elég volt. Lassan nekem is, túl sok az ember, lökdösődnek, belógnak a zászlók a képbe, fáj a lábam, és Viktor még sehol. Negyed hat körül járunk, Jakab István MAGOSZ-elnök, egyben fideszes országgyűlési képviselő következik, aki lelkesen köszönti a vidékieket, emlékeztet az útlezárásokra, és szinte a frászt hozza rám, mikor megtudom tőle, hogy „az elmúlt négy esztendőben elsikkasztották a mi és a gyermekink jövőjét”. Jaj.

17:20-kor Philip felszólítására mindenki betárazza a vekkerét, majd egy idézet következik Gyurcsány könyvéből. Philip megemlíti, hogy tegnap vette négyezerért, mire mögöttem egy őszes hölgy szinte összeesik, atyaúristen, mi pénz az. A hölgy később még sokkosabb állapotba kerül, mikor a műsorvezető azt a részt olvassa fel, amelyben a miniszterelnök leírja, miként működött a kampánygépezet a 2002-es választások előtti finisben, nevezetesen, hogy propagálták Kövér kötél-ügyét. A hölgyet férje szorítja erősen, én meg arra gondolok, hogy szegény, meg se érné az estét, ha tudná, mi folyik nap mint nap minden párt meg minden vállalt pr és marketing csoportjainál.

Fél hatkor megszólalnak az ébresztőórák, és a Fidesz-frakció is kivonul a Parlamentből a lépcsőre. Orbán Viktor cselesen ott is marad, külön oda van neki készítve az állómikrofon, cseszhetem a jó kis helyemet a színpad előtt. Később azt hallom, biztonsági intézkedés volt, hogy ne nagyon menjen a tömeg közé. Orbán a szívemnek oly kedves kis képzavarokat most is hozza, olyanokat mond, hogy „a történelem sodrásában nehéz hajózni”, illetve „hogyan tudnánk a történelem örvénylő vizein hajózni”, majd később, hogy a „a történelem szelével nem lehet szembe szállni” és ehhez még valami vitorlákat is hozzákapcsol, gondolom, hogy ne essen ki a hajós gondolatmenetből. Lényegét tekintve persze a történelem a kulcsszó, úgy veszem le, mert Orbán azt mondja, történelmi pillanatokat élünk, és semmi sem lesz már úgy, mint ezelőtt volt. (Tanulmányaimból úgy emlékszem, hasonlókat már mondtak bizonyos ókori filozófusok is, volt benne folyó is...)

Orbán azt kívánja tudatosítani az emberekben, hogy 1000 milliárdba fog kerülni, hogy a miniszterelnök a helyén maradjon, az ő pozícióban maradásáért fizetünk magasabb adót, vizitdíjat, recepdíjat. Nem tudom, egy gazdasági elemző mit szólna mindehhez, főleg az összeg számszerűsítéséhez, de mindegy is. Ez most nem a szakemberek bulija.

Orbán aztán bejelenti, hogy mától kezdve minden nap ott lesznek a Kossuth téren, délután 5 és 6 között, holnap mindjárt Áder Jánossal indul a …. Mi is? Nekem nagyon úgy szaglik a történet, hogy a Fidesz épp most nyúlja le a hetek óta a téren „élők” tüntetését. Én meg átnyomakszom a sajtótribünre, nem lesz ebből már Viktor-közeli.

Végül következik a nagy bejelentés: a Fidesz elindítja az Igen Magyarország Chartát. Ez megint egy olyan dolog, amihez csatlakozni lehet, csak most nem utcai aláírásgyűjtésről van szó, hanem a politikusok és tisztségviselők csatlakozását várják a Chartához, ami elsőre valami nagyon nemes és tiszta dolognak hangzik (hazugságmentes politizálás, ilyesmik), de aztán kiderül a lényege: ez a szakértői kormány mégiscsak kéne, időközi választásokat viszont nem akarnak. A Charta teljes szövege nyilván elérhető a fidesz.hu oldalon.

Hatkor aztán vége a rendezvénynek, a pártelnök még megkér mindenkit, hogy helyezze el a harmadik kellékként magával hozott mécsest tetszőleges helyen, mondjuk az Örökmécsesnél vagy valamelyik szobornál.

Az emberek jó része kezd hazaszállingózni, és is elrohanok Ferkó dzsekijéért, és mire háromnegyed hétre visszaérek az Országház elé, már rendesen bontanak is, csak a Tériek maradnak (akik azt mondják, nem ezt várták a Fidesztől, hanem már korábban és többet), meg pár ezer ember, szemmel láthatóan a gyakorlott kormányellenes tüntetőkkel kiegészült kíváncsiskodó Fidesz-szimpatizánsok. Vicces kedvű kolléganő megkérdezi: történt itt valami? Átfuttatom az agyamon, hogy mi lehet a mai gyűlés következménye, vagy ha úgy tetszik, eredménye.

Semmi, válaszolom.