Magát a gyöngyözően habzó nedűt sajnos nem áldón teltidomú tehenészlányok szervírozzák elénk, mindenesetre élvezzük, hogy ott lehetünk. Pedig 5 euró egy korsó. Képek.
Magát a gyöngyözően habzó nedűt sajnos nem áldón teltidomú tehenészlányok szervírozzák elénk, mindenesetre élvezzük, hogy ott lehetünk. Pedig 5 euró egy korsó
A sörpuccs városában veszünk bele a sörözés rejtelmeibe. Magát a gyöngyözően habzó nedűt sajnos nem áldón teltidomú tehenészlányok szervírozzák elénk, mindenesetre élvezzük, hogy ott lehetünk. Pedig 5 euró egy korsó. Képek.
Grandiózus búcsú, grandiózus sörsátrakkal
Szombat délelőtt 9 körül lépjük át München közigazgatási határait. Németország harmadik legnagyobb városa szinte kihalt. Embereket elvétve látni csak az utcákon. Ami azért furcsa, mert az Oktoberfest látogatóiról milliós nagyságrendben szokás beszélni. A belvárosban azért már kezdenek látszódni a jelei, hogy a környéken valami nagyszabású történés zajlik.
A városnézés minket különösebben nem hoz lázba, ahogy láthatólag a többieket sem, az idegenvezetőink mellől idővel el is párolognak a buszutastársak. Mi még az elején. Szép az a kis lobogó magyar trikolor lobogó, de mi feszt, minél hamarabb akarjuk a sörfesztet. Az ilyenkor szokásos taktikával próbálkozunk, de hiába igyekszünk rendszert találni a számos népviseletes csoport mozgásában, térkép alapján vagyunk kénytelenek odatalálni a célterületre. Kóricálás közben azért egy gyros mellé megisszuk az első sörünket, mondván, ezért még nem kell sorba állni, meg azért ez még üveges is.
11-kor már egy hatalmas búcsú nagyszabású díszletei között találjuk magunkat. Akkorák között, hogy első blikkre és a sokadikra is úgy tűnik, hogy az Oktoberfest igazából erről a századmásodpercre sem nyugvó, pörgő-forgó, nyerőgépszerűen villódzó és zenélő élményorgiáról szól és csak úgy mellékesen árulnak sört is a mindebben megfáradt apukáknak. Hamar beigazolódik, hogy ez nem így van. Nagyjából egyensúlyban van egymással a kettő mérete és szerepe.
Nem olcsó, de számítottunk rá
A mi fantáziánkat persze nem a ringlispíl, a hullámvasút vagy éppen a szellemkastély tartja izgalomban, hanem a szemet gyönyörködtetően habzó itókát árusító sátrak. Egészen pontosan a legnagyobb, ami tízezer ember befogadására alkalmas, azaz Körmend minden lakójának jutna benne söröskrigli. Nem egykönnyen keveredünk oda. Egyrészt a fesztivál alapterülete több négyzetkilométer, másrészt rengetegen vannak. Annyira annyian, hogy hiába járjuk le a lábunkat, már délben kikerülnek rájuk a megtelt feliratú táblák vagy éppen olyan sokan várnak bebocsátásra, hogy inkább leteszünk róla. Hogy nézne az már ki, hogy két órája itt vagyunk és még nem ittunk egy sört sem?
Akadnak a fesztiválon „sima” sörárusító helyek is. Az egyik ilyennél percek alatt hozzájutunk az áhított nedűhöz. Az árát nem a kispénzű kelet-európaiak fizetéséhez szabták: 5 eurót kóstál egy félliteres korsó sör. Magyarországon kettő ilyen árából be lehet rúgni. Mi egy óra alatt nagyvonalúan be is nyomunk mindhárom kapható sörféléből egy-egy korsóval: simát, citromosat és bodzásat. A nevük alapján semmi nem derül ki róluk, mivel akkor csak az elsőt favorizálnánk. Mókás különben, hogy az egész kocsma forog körbe, így nem lehet együtt mondani a költővel, hogy „a tájból közben nem változik semmi”.
A bejáratnál álló és néha terepszemlén lévő biztonságisok között akad néhány izomból magabiztos úriember, aki készségesen eligazít a mi merre holban, de ha máshogy adódik, például pocsolyarészegen dülöngélsz a felségterületén vagy a szuvenírgyűjtő kedvedben a söröskriglivel akarsz meglépni, azt rossz néven veszi. Próbálkozni persze lehet vele, de nem különösebben érdemes.
Húztak már ki a grabancodnál fogva mulatozó tömegből? Mellettünk az egyik francia srác üres tekintettel addig bólogatott maga elé, amíg így nem járt. Meg kell azonban jegyezni, hogy két utazótársunknak azért sikerül kijátszani a rendszert és elcsenni egy-egy literes söröskriglit. Büszkén mutatják is hazafelé a buszban, hogy nekik ilyenjük is van. Mi emlékbe egy-egy hegycsúcs alakú, széles karimájú nemez kalapot (lásd még: varázslósityak) veszünk 12 euróért. Itthon nagy sikert aratunk vele.
A délután és az este folyamán is ugyanarra a rugóra jár az érdeklődésünk. Bejárjuk a placcot, söröskorsók telnek és ürülnek sorra, félméteres kolbászt eszünk és néhány órára még az Oktoberfesten kívüli München éjszakai életébe is belekóstolunk.
Hogy bejutunk-e végül valamelyik sörsátorba? Nem. Nincs türelmünk végigácsorogni a lassan fogyó sort. A fesztivál területén ugyanis csak csapolt sört lehet kapni, azzal meg nem hagyhatjuk el a pult környékét. A legtöbb helyen 3 eurós kauciót is kell a pohárra fizetni, ami a leadáskor visszajár. A delikvens meg addig abba kapja az újabb és újabb csapolásokat. Magyarán, amíg – akár egy órán át is – sorban áll, addig nem tud sörözni, hacsak nem a városból magával hozottat. Nekünk meg nemigen van kedvünk újra kimenni és keresni egy boltot, hogy majd a langyos sörrel tartsuk magunkat szinten várakozás közben.
Nemzetek olvasztótégelye
Tüchtig az alapállás az Oktoberfesten, de a multikulti mediterrán temperamentumot is belekever az összképbe. Néhány példa. Újra beigazolódik, hogy olaszul halkan nem lehet beszélni. Rá kell jönnünk, hogy egy ausztrált leangolozni illetlenség. Örömmel konstatáljuk, hogy sörözés szempontjából a franciák ugyanolyan szisztematikusan tesztelik végig a menüt pontról pontra, mint mi. Egy mellénk lehuppanó német lánytól pedig megtudjuk, hogy az a baj a német srácokkal, hogy vagy barátnőjük van, vagy homoszexuálisként viselkednek.
Sajnos csalódnunk kell abban, hogy a világraszóló német sörfesztiválon pirospozsgásan mosolygós, csöcsös-faros tehenészlányok járulnak elénk népviseletben és a mellüknek szorított tíz literes söröskorsóval. Vagy ilyesmi csak a 14 sörsátorban volt menetrendszerű? A fenébe! Tréfálunk persze. A német lányok és nők az említett paraméterek nélkül is a kedvünkre valók.
Érdemes-e tehát megtenni a nyolcórás utat Münchenig, hogy ott százezrekkel együtt drága söröket hörpöljünk? Egyszer feltétlenül. Mi például biztosan nem leszünk visszajáró vendégek, de nem bántuk meg ezt a hétvégi kiruccanást egy percig sem.