A klasszikus forma ereje: Csillagok között (filmkritika)

alon

2014.11.09. 21:38

Az aktuális divatok fényében nem látjuk, de klasszikus dolgok sokkal erősebbek, mintsem gondoljuk.

Klasszikus tevékenyég maradt a moziba járás, melynek számos nagy temetést rendeztek már, és lám, szombat este 8-kor – tévé, dvd, YouTube, torrent ide vagy oda - mégiscsak akadnak nézők a Savaria mozi nagytermében.

Immár klasszikus műfaj a sci-fi is, és hiába a legújabb kori mesterséges ízesítése, vizezése, hígítása, hamis címkézése, a hagyományos forma, köszöni szépen, jól van.

Számomra erről, a bővített értelemben az időn és téren átívelő, maradandó művészeti formákról és az ezekhez kapcsolható emberi értékekről szól Christopher Nolan "Csillagok között" című filmje.

Csillagok közt

Kezdjük talán azzal, hogy kezd feledésbe merülni, hogy a sci-fi, azaz science fiction szóösszetétel első tagja azt jelenti, hogy tudományos. A műfajon belül eltolódott a hangsúly a könnyebben emészthető, jobban eladható összetevők (sztárok, erőszak, akciók, szex stb.) irányába; a fantasztikus jelző meg nem annyira a fantáziát, mintsem a pazar látványt jelenti Hollywoodban, már nem is annyira újabban.

A látvány szerencsére nagyon is rendben van a „Csillagok között”-ben, de ennél fontosabb, hogy a rendező nem szégyell hitet tenni a klasszikus tudomány mellett.

A sztori helyszíne az USA, valamikor a közeljövőben. Balladai homály fedi, hogy pontosan mi történt a világgal, de mindenképpen visszafordult. Nem sokkolóan, de masszívan. Az iskolában azt az összeesküvés-elméletet tanítják immár a hivatalos tankönyvekben, hogy a holdra szállás csak a NASA csele volt, hogy kivéreztesse gazdaságilag a Szovjetuniót.  A mezőgazdaság a legfontosabb tevékenység, hogy az embereknek legyen mit enniük.

Csillagok közt

Gazdálkodik az egykori pilóta, a kétgyermekes özvegyember, Cooper is, és nem érzi jól magát. Aztán kiderül, hogy a baj nagyobb, mint aminek tűnik, és a pilóta elindul - majdnem szó szerint - a világvégére, megmenteni a világot.

A történet alatt kapunk egy jókora fröccsöt fizikából, kozmológiából és kvantummechanikából, ami – valljuk be – ránk fér.

A lassan hömpölygő cselekményt nem teszik tönkre műromantikával vagy akciójelenetetekkel, kapunk viszont némi érdekes fejtegetést a szeretet tudományos megközelítéséről, váratlan fordulatokat és ügyesen fenntartott feszültséget, legyen a helyszín az amerikai vidék kukoricatáblája vagy egy távoli bolygó különös felszíne.

Csillagok közt

Aki nem rajong a tudományért, az se keseredjen el. A "Csillagok között" más értékeket is igyekszik átvinni „a fogában tartva” a túlsó partra.

A konfliktus, a legenda bonyolítása,  a karakterek az ókori eposzokat idézik, a kulcshelyszín egy házi könyvtárszoba, megannyi klasszikussal. Nolan minduntalan kikacsint olyan filmes előzményekre, mint az Űrodüsszeia, a Solaris vagy a Csillagok háborúja. Az irodalomszeretők Dylan Thomas földön inneni és túli versén (Csöndben ne lépj az éjszakába át) borzonghatnak kedvükre.

 

Az általános örömömet, élvezetemet és lelkesedésemenet csak néhány hollywoodi klisé (farmer kontra szellemi világ, a hős NASA stb. ) és tudományos kérdőjel (időutazás visszafelé, driftelés a fekete lyuk szélén stb.) tompítja.

Mindettől függetlenül nem kétséges, hogy a Csillagok közt valószínűleg maga is olyan sci-fi klasszikussá válik, amire majd lehet hivatkozni, amit érdemes lesz átvinni a túlsó partra, ha történetesen úgy alakul.

Értékelés: 8/10

.