Mikor, hogyan ültessük, szedjük? Praktikák, amelyeket talán nem ismert.
Botanikailag az eper és a szamóca két különböző növény.
Ezt a gyümölcsöt a kertészszakma dolgozói hivatalosan szamócának nevezik - függetlenül attól, hogy erdőben vagy kertben terem, és nem téve különbséget az apró és nagyobb méretű gyümölcs között. Az eper (Morus) kétféle fán termő gyümölcs, a Morus alba – fehér eperfa és a Morus nigra – fekete eperfa, melyeknek a fáját is eperfának nevezzük.
A szamócát érdemes a reggeli órákban leszedni úgy, hogy a zöld rész a gyümölcsön maradjon. Így tovább eláll és ha megmossuk, nem enged levet.
A szamóca legjobban a homokos vályog- és a barna homoktalajt kedveli, de megél minden közömbös kémhatású talajon, ahol bőséges tápanyaghoz és vízhez jut.
Telepítése előtt trágyázzuk meg alaposan a talajt szerves és műtrágyákkal, és szükség esetén végezzünk talajfertőtlenítést. Ezután alakítsuk ki az ágyásokat, és takarjuk le azokat fekete fóliával. Ennek sokféle előnye közül csak néhány: a talaj nem gyomosodik, a vízkészlet nem párolog el, az érőfélben levő gyümölcs a reggeli harmat és az esők után gyorsan megszárad, ezért kisebb a romlás veszélye, továbbá - és talán ez a legfontosabb - a gyümölcs nem szennyeződik.
A műanyag fóliába vágott lyukakon keresztül ültessük el a szamócapalántákat három sorban, hármas kötésben úgy, hogy a tövek közötti távolság legalább 40 cm legyen.
Az ültetés legcélszerűbb ideje augusztusban és szeptemberben van, mert az ekkor ültetett palánták már a következő év tavaszán gyümölcsöt érlelnek. Minél később ültetünk, annál kevesebb gyümölcsöt szüretelünk tavasszal.