Farkas Attila beszámolója a szombathelyi gimnazisták kirándulásáról.
A közeledő év végét és jó időt kihasználva, elhatároztuk diákjainkkal, hogy körülnézünk az éledő természetben. A választás ezúttal az Alpok keleti vonulatának legmagasabb pontjára, a Schneebergre esett. A kiindulópont Losenheim település határában üzemelő sílift parkolója. A gondosan összepakolt hátizsák és a túracipők felvétele után, megkezdtük a csúcs meghódítására tervezett expedíciónkat.
Utunk első harmadában hol erdőben, hol mezőn, de erős emelkedőn, tartottunk a pihenőhelyünk, az Edelweisshütte felé, miközben csak egy-két villanypásztor átlépése törte meg a már unalmasnak tűnő, ég felé irányuló menetelést. A frissítőpont elérése után rendeztük sorainkat, mivel a széllökések már nem a kellemes szellőt idézték és az indulási hőmérséklet is erősen csökkenni kezdett. Innen a meredekebb útvonalon a Fadensteigen keresztül indultunk el a Fischerhütte irányába. Hamarosan egy fenyvesbe értünk, amely jó szélfogónak bizonyult. A túraút sziklák és fagyökerek között kanyargott, miközben erősen emelkedett a tengerszint feletti magasság. Miután kiértünk az erdőből függőleges sziklafalakkal találtuk szembe magunkat, itt mindenki élesben próbálhatta ki sziklamászó tudományát. Rutinosabb túrázóink a biztos mászás érdekében segítették amatőr társaikat. Egy-egy veszélyesebb szakaszon kiépített drótkötélsodrony biztosította a kockázatmentes továbbhaladást.
A sziklafalakat hátrahagyva felértünk egy kopárabb, csupán néhány törpefenyővel tarkított rétre. Már célegyesben éreztük magunkat, de még sajnos 250 méter szintemelkedés várt ránk. A túra fénypontjaként pillantottuk meg a Fischerhüttét, ahonnan a Hochschneeberg csúcskeresztje még 10 perces sétára található. Itt az emlékkönyvbe történő beírás, a csúcs csokik elfogyasztása és a fotózás után, célba vettük a hüttét. A hosszabb pihenő alatt felmelegedtünk, hiszen a hőmérő higanyszála 8 °C körül stagnált. A csúcsról a már ismert útvonalon ereszkedtünk lefele, a parkoló irányába.
Remélhetőleg a magashegyi barangolás, a természet sokszínűsége, kiszámíthatatlansága és az emberi kapcsolatok mélyülése maradandó emlékképpé formálódva, hagytak mély nyomot tanulóink életében.
Farkas Attila
tanár