Így alakulhatott ki a karácsonyfa-díszítés hagyománya

Szenteste napjához sok mágikus tartalommal telített hagyomány kötődik. A fenyőfát például december 24-én szabad bevinni a lakásba, mert ha hamarabb tesszük, akkor kapzsiságunkkal felhívjuk a gonosz szellemek figyelmét. 

A karácsonyfa-díszítés két hagyományból ered.

Az egyik a termőág, amelyet annak reményében vittek be a házba, hogy a természet újra kizöldül. A másik pedig Ádám és Éva napja, amelyről a középkorban a templomokban piros almával és - a kígyó szimbólumaként - lánccal emlékeztek meg. A fenyőfa az ágat, a díszek az almát és a láncot jelképezik.

A paraszti házakban hagyományosan nem volt karácsonyfa, helyette karácsonyi asztalt készítettek, amelyre máskor nem használt abroszt tettek, alá pedig az állatok takarmányait tették a jó termés reményében. Vetéskor a gabonát a megszentelődött abroszból szórták ki.

A hagyományos karácsonyi ételek közé tartozik a hal, a káposzta és a mákos, valamint a diós sütemények.