Hol keressük inkább a boldogságot, a háló- és gyermekszobákban vagy a cég irodáiban?
A boldogság témakörében végzett legújabb kutatások alátámasztani látszanak azt a – meghaladottnak és feledettnek – tűnő népi bölcsességet, miszerint „pénzért nem lehet boldogságot venni”. A kutatók szerint, ha a családi életre és az egészségre koncentrálunk, nagyobb az esélyünk a boldogságra, mintha időnket szakmai karrier építésre vagy pénzügyi gyarapodásra használjuk el. Ez utóbbiak, ugyanis nemcsak hogy nem okoznak hosszan tartó örömet, de elveszik a lehetőséget, hogy azoknak a dolgoknak éljünk, amelyeknek élni kellene.
A boldogság lényegét tudományosan vizsgálva eddig két meghatározó megközelítés – a pszichológia és a közgazdasági - volt domináns.
A pszichológia megközelítés szerint minden egyes személység boldogságérzete determinált a gének és a személyiség típusa által. Az élet nagy eseményei, mint például a házasság, szerelem, munkahely elvesztése, betegség - pozitívan vagy negatívan - befolyásolják ugyan a boldogság szintet, de csak átmenetileg, mert az előbb-utóbb visszaáll az eredeti, úgymond determinált szintre.
Ezzel szemben a közgazdasági megközelítés hívei a „minél több, annál jobb” elvet vallják, vagyis azt, hogy az életkörülmények és a pénzügyi bevételek javulása hosszan tartó hatással van boldogságérzetünkre.
Richard Easterlin, a Kalifornia Egyetem közgazdásza hosszú munka után arra a következtetésre jutott, hogy szükség van egy új, harmadik megközelítésre, mert az igazságot a két korábbi nézet kombinációja adja.
Easterlin szerint a nagy életesemények, házasság, válás, egészség, betegség tartós hatással lehet a boldogságra, míg az anyagi körülmények javulása esetén ez egyáltalán nem biztos.
Ez azért van, mert pénzhez, ranghoz, munkahelyi előmenetel okozta eufóriához hozzá lehet szokni. A kutatató szerint döntéseink meghozatalánál általában az lebeg szem előtt, hogy a magasabb jövedelem, a nagyobb kényelem, a magasabb társadalmi pozíció majd boldogabbá tesz.
Csak azt felejtjük el, hogy ez a feldobott állapot” nagyon rövid ideig tart, mert a cél elérése csak újabb célokat szül, így a boldogság hamar elillan. És kezdődik, minden előröl.
Az „közgazdasági boldogság” utáni hajszában hátrébb szorulnak, vagy esetenként teljesen feláldozódnak azok a személyes dolgok, amelyeknek valóban hosszan tartó hatása lehet a boldogság szintre.
Easterlin kutatása szerint leginkább az egészség és a család az, amelyre érdemes átcsoportosítani az időt és energiát, mert az ezekben levő örömforrások tartós boldogságot biztosítanak.