Itt van az öt legszebb és legmeghatóbb karácsonyi történet szentestére

A karácsony igazán különleges ünnep, mely a csodáktól sem mentes. Ez az öt lélekmelengető történet igazán meghitté varázsolja az ünnepet.

Csak választani kell közülük. Mutatjuk, hol olvashatja el.

Hans Christian Andersen - A kis gyufaárus lány

Talán ez Andersen legismertebb meséje, egyetlen gyerek könyvtárából sem hiányozhat! A megható történet egy szegény lányról szól, aki szenteste hideg éjszakáján gyufát próbál eladni a hazafelé igyekvőknek. Rettenetesen hideg van. A kis gyufaárus lány fázik, lázálmok gyötrik, egyedül képzelődik a családi ünnepekről, s közben meleget és fényt visz mindenkinek. Mélyen hisz abban, hogy pár gyufaszál megmelengeti a fáradt emberi lelkeket. A teljes történetet itt olvashatja el.

 

Grimm testvérek - A suszter manói

"Volt egyszer egy suszter, értette a mesterségét, szorgalmasan dolgozott. Hogy, hogy nem, a végén mégis úgy tönkrement hogy nem maradt egyebe, mint egyetlen pár cipőre való bőre. Abból este kiszabta a cipőt, hogy majd másnap elkészíti; tiszta volt a lelkiismerete, nem sokat emésztette magát a jövendőn, gondolta, majd lesz valahogy, tisztességes ember csak nem pusztul éhen; lefeküdt, és békességgel elaludt.

Másnap jó korán fölkelt, és neki akart ülni a munkájának; hát ott áll: készen az asztalán a pár cipő. A suszter ámult-bámult, nem tudta, mit szóljon a dologhoz. Kezébe vette a cipőt, alaposan végignézte, minden varrást, minden szögelést apróra megszemlélt; nem volt azon semmi hiba, nincs a: a mestermunka, amelyik különb lehetett volna."

 A folytatást itt olvashatja el.

 

Charles Dickens - Karácsonyi ének

Dickens ezt a kis tanmesét 1843-ban írta. Remekmű, népszerűsége azóta is töretlen.

A szőrösszívű Scrooge úr, a "zaklató, szipolyozó, zsugori, kapzsi vén bűnös", akinek a karácsony is csak olyan nap, mint a többi, dühvel és megvetéssel nézi az emberek ünnepi készülődését. Kidobja a karácsonyi énekeket kántáló koldus kisfiút és a szegényeknek gyűjtő úriembert egyaránt, kiszipolyozott írnokát is felmondással fenyegeti.
Este, hazatérve magányos házába jelenést lát: meglátogatja Marley, rég halott üzlettársa, s bejelenti három további szellem érkezését. Az első a régi karácsonyok szelleme, aki végigvezeti Scrooge urat saját hajdani életén, s elfelejtett, fájó emlékeket elevenít föl benne. A második az új karácsony szelleme, aki felnyitja Scrooge szemét a körülötte élők sorsára, nyomorúságára és vidámságára, szenvedéseikre és emberségükre. Végül a harmadik, a jövő szelleme megmutatja neki saját, ijesztő, magányos halálát.

Scrooge urat a jelenések új emberré teszik: más szemmel kezdi látni a világot, karácsonyi pulykát küld írnoka családjának, ellátogat megvetett unokaöccséhez – s "jó barát, jó gazda, jó szomszéd" válik belőle. A teljes történetet itt olvashatja el.

 

Hans Christian Andersen - A fenyőfa

Ennek a karácsonyi mesének sem vidám a vége. A fenyőfa csillogó jövőről álmodik, de aztán nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy elképzelte, és rá kell jönnie, a karácsony a fenyőfák számára nem dicsőséges. Andersen története ma is gyönyörű és tanulságos. A fenyőfa története arra is megtanít, hogy ne akarjunk mindig mást, mint ami van, mert előfordulhat, hogy koppanunk. A teljes történetet itt olvashatja el.

 

Hans Christian Andersen - A rendíthetetlen ólomkatona

"Volt egyszer huszonöt ólomkatona, egytestvér valamennyi, mert ugyanabból az ócska ólomkanálból öntötték mindegyiket. Puskájuk a kézben, szemük egyenesen előretekint, piros-kék egyenruhájuk pompázó szép. Amikor kinyitották a dobozt, amelyben feküdtek, meghallották az első szót ebből a világból:

"Ólomkatonák!" Ezt egy kisfiú kiáltotta, és boldogan tapsolt. Születésnapjára kapta az ólomkatonákat. Sorba állította őket az asztalon. Egyik katona szakasztott mása volt a társának, csak a huszonötödik különbözött valamennyire a többitől: fél lába volt, mert őt öntötték utolsónak, s két lábra már nem futotta az ólomból. De fél lábán is éppen olyan szilárdan állott, mint társai a két lábukon. Mégis éppen ez az egy volt az, akinek a sorsa különösre fordult..."

A folytatást itt olvashatja el.