Mikor kerül a húsvéti sonka az ünnepi asztalra?
A húsvét a kereszténység legnagyobb és legfontosabb ünnepe, amely Jézus Krisztus kereszthalálára és feltámadására emlékezünk. A húsvéti ünnepkör eseményei nemcsak a vallási hagyományban, hanem a családi és népi szokásokban is mélyen gyökerezik.
Nagyszombat a csend, a gyász és a várakozás napja. Az esti órákban kerül sor a húsvéti vigíliára, amely az év legfontosabb liturgiája: a sötétségből a fénybe való átlépést, Jézus feltámadását ünnepli a hívek közössége. Ekkor történik a tűzszentelés, a húsvéti gyertya meggyújtása, valamint sok helyen az ételek megáldása is – sonka, tojás, kalács, bor és bárány kerül az asztalra. A negyvennapos böjt után ez az első alkalom, amikor ismét hús kerülhet a tányérra – innen ered a „húsvét” szó is: „húst vétel”, azaz újra húst vehetünk magunkhoz.
Húsvétvasárnap a feltámadás ünnepe. A keresztények világszerte ünnepi szentmiséken és istentiszteleteken emlékeznek meg arról a csodáról, hogy Jézus a halálból életre kelt. A katolikus egyház nyolc napon keresztül – az úgynevezett húsvéti nyolcad során – különösen is ünnepli a feltámadás örömét. A liturgiában ekkor hangzik el az „alleluja” – a dicsőség és hála kifejezése.
Az ünnepi asztalról nem hiányozhat a sonka, a főtt tojás, a torma, a kalács és a bárány. Ezek mind szimbolikus jelentést hordoznak:
– A tojás az újjászületés és a termékenység jelképe,
– a kalács és kenyér a bőséget és az életet,
– a sonka és bárány pedig az áldozatot és a megváltást idézi.
Húsvéthétfő már inkább a népi hagyományok napja. Magyarországon ezen a napon tartják a locsolkodást, amikor a fiúk vízzel vagy kölnivel locsolják meg a lányokat, akik cserébe hímes tojással, süteménnyel vagy egy kis vendéglátással köszönik meg a figyelmet. A locsolás ősi termékenységvarázsló szokás, amely szintén az élet megújulásához kapcsolódik.